Most Kezdődik.. (befejezett)

hetedik.

Reggel 7-kor a a csengőre ébredtem. Gyorsan felhívtam Loryt, hogy abbahagyhatja, mert ébren vagyok és ha Luke-ot is felkelti annak nagyon nem lesz jó vége.

Még a nyáron megbeszéltük Riverrel, hogy elkezdünk sportolni. Igen, az unalom csodákra képes. A lány minden reggel pontban 8 órakor ráfeküdt a csengőre és egészen addig nyomkodta, míg meg nem jelentem az ajtóban. Egyébként van kulcsa a bejárati ajtóhoz, de amikor felvetettem, hogy esetleg bejöhetne és egy forró kávéval kelthetne, közölte, ha forró kávéra vágyom, akkor maximum az arcomba kapom meg korán reggel. Ezen ötletét gyorsan elhessegettem, mert képes lett volna rá lelkifurdalás nélkül.
A hosszú csengőszóra viszont a bátyám is felébredt, aminek kifejezetten nem örült. Egyik este bekészített az ablakához egy adag vízibombát (érett 20 éves..). Nos, a többit kitalálhatjátok. River aznap kettőnk helyett is futott. Mármint csak fel a lépcsőn... Mikor beléptem Luke szobájába, a barátnőm épp a hasán ült és a zokniját készült megetetni a testvéremmel. A fiú nyilván erőfölényben volt. Vagyis lett volna, de történetesen annyira nevetett, hogy alig kapott levegőt. Sajnos ez az incidens véget vetett a futókarrierünknek. Sajnos...

Lory elindult Riverért, azaz egy fél órám van elkészülni. Egyébként az út maximum 15 percet venne igénybe, de mivel annyi idő alatt képtelen lennék elkészülni, még elugranak 3 kávéért.

Felvettem a már sokszor említett egyenruhát. Most nyáron vagy duplájára nőtt a fenekem, vagy a szoknya lett rövidebb. Legalább hetente egyszer ehetnék salátát.

Fogat mostam. Megmostam az arcom, bekentem nappali krémmel, ami igazából fényvédős hidratáló, megfésültem a szemöldökömet, amivel tulajdonképpen nagyon elégedett vagyok, végezetül, pedig kispiráloztam a pilláimat. Korán reggel ez a maximum, amit ki tudok hozni magamból.

A szobámba visszaérve a hátamra kaptam a táskám és lesiettem a lépcsőn. Éppen a magassarkúmat húztam magamra, amikor dudáltak. Basszus elfelejtettem a telefonomat.
Egy tipp: sose próbáljatok meg magassarkúban futni a lépcsőn. Lefele jövet mondhatni az utolsó pár lépcsőfokot megspóroltam. Szerencsére megkapaszkodtam a korlátban így nem történt nagy baj, viszont már úgy az ötödik dudaszó hangzott el.
Kisiettem a házból és bepattantam a hátsó ülésre. Biztosan gyűlöl az összes szomszéd.

- Na végre — mondták a lányok kórusban és River hátraadta a kávémat. Egy szeretetteljes pillantást küldtem feléjük.

- Készen álltok? — kérdeztem előrehajolva a két ülés között.

- Mi mindig — nevettet Lory. — Egyébként úgy hallottam új matektanárunk lesz.

- Nem csodálom, hisz Ms. Morgant, Zack totál kikészítette tavaly. Emlékeztek mikor szerzett a nőről egy képet és rányomtatta egy pólóra? — ezt mégis ki felejtené el? Szegény Morgan csapkodott és közben arról hadovált, miért ilyen hulladék az összes focista.
Másnap az egész osztály, olyan pólóban jelent meg, amelyen Ms. Morgan képe egy szívecskében díszelgett. Büntetésül ki kellett takarítanunk a könyvtárat, tornatermet és az ebédlőt. Totál megérte.

A sulihoz érve leparkoltunk. A kapu előtt már vártak ránk a többiek.

- Na mehetünk? Még vennem kell egy sonkás szendvicset. Nyáron már rendesen elvonási tüneteim voltak — Lory már 4. éve zaklatja a büfésünket, Lydiát a sonkás szendvics recept miatt. Szegény nő, már milliószor elmondta, hogy nincs benne semmi extra, csak: zsemle, sonka, majonéz és sajt. A barátnőm állítása szerint valamit Lydia elhallgat, merthogy ő hiába próbálja elkészíteni otthon, sosem sikerül még hasonlóra sem. 

- Mindjárt indulunk, csak megvárjuk Alexandert — dobta el a cigicsikket Ryan.

A következő pillanatban egy camaro fordult be a parkolóba. Nem túlzok, ha azt mondom, az összes diák az újonnan érkezőre kapta a fejét. A fiú kiszállt az autóból és ügyet sem vetve az őt figyelő több tucat szempárra, elindult hozzánk. Olyan természetesen viselkedett, mintha minden nap 20 ember figyelné azt is, ahogy a reggeli müzlijét eszi.