Most Kezdődik.. (befejezett)

harmadik.

Megfordultam és elakadt a lélegzetem, leesett az állam, megszűnt körülöttem minden és az összes többi hasonló nyálas dolog, amit csak el tudtok képzelni.

A tenyerem, ahol hozzámért elkezdett bizseregni és ez az érzés szépen lassan felkúszott a karomon és elárasztotta az egész testemet.
Szerintem illegális, hogy valakinek ennyire gyönyörű smaragd zöld szeme legyen. Az ember egyszer néz bele és örökre a rabjává válik.
Barna, már majdnem fekete haja tökéletesen állt. Ryan ezt az eredményt egy óra alatt éri el, de fogadni mernék, az előttem álló férfi egyednek ez csupán alap beállítás.
A gyönyörű arcát pár napos borosta fedi és kétségtelenül bármelyik magazin címlapján megállná a helyét.
Kidolgozott felsőtestét egy fehér feszülő ing takarja, mely láttatni engedi izmait. Lábán az elmaradhatatlan fekete szaggatott farmer. Mintha, csak a helyes fiúk egyenruhája lenne ez.

- Esetleg forduljak meg, hogy hátulról is alaposan szemügyre vehess? — tekintett rám kérdőn, ezzel visszarángatva a valóságba. Ez hihetetlen, soha az életben egyetlen személy sem volt képes elérni azt, hogy belém ragadjon a szó. És ezt most sem engedhetem, egy ilyen srác előtt nem akarok beégni. — Azt a pezsgőt a kezedben a szülinaposnak tartogatom.

Már kétségtelen, ő a bizonyos Alexander Hewitt. Mondjuk nem volt nehéz rájönni, hiszen mindenki mást ismerek minimum látásból.
Mellesleg a szülinaposnak tartogatta? Hiszen az én vagyok.
Feltűnően végignéztem az öltözetemen. Továbbra sem hagytam el szalagomat, amelyen minimum száz darab 17-es hirdeti, hogy ÉN lennék az ünnepelt (még a taxiban erőltette rám Finn. Választanom kellett vagy ez, vagy a tiara, melynek tetején egy 17-es szám szerepel).

Mivel a szalagom még rajtam virított és az előttem lévő srác mégsem tudta, ki vagyok, így előtört belőlem a magát humorosnak gondoló, szarkasztikus énem. Mentségemre szóljon, az alkohol kicsit átvette felettem az uralmat.

- Oh, ne haragudj nem tudtam, hogy elvesztetted a szemüvegedet... Segítsek megkeresni? — letettem az üveget és elindultam, csak hogy folytassam tovább a 'segítek szemüveget keresni akciót'. Mivel még mindig fogta a kezem, ezért nem jutottam messzire. Visszaléptem hozzá, és ha már fogta a kezem megráztam azt és bemutatkoztam. — Ana Anderson vagyok, a szülinapos — az utolsó szót erősen megnyomva ejtettem ki. — Tudod nem véletlen van ám ez itt — mutattam a szalagomra. A holnapi józan énem biztos elsüllyed szégyenében, amikor eszébe jut majd ez a jelenet.

- Értem. Akkor egészségedre — elengedte a kezemet és magamra hagyott a pezsgővel.

Ekkor tudatosult bennem, mit is műveltem. Hiszen ez a srác nem ismer, nem tudja, hogy nekem ennyire szar a humorom. Most ezzel megbántottam? Istenem, annyira gáz vagyok.

Körbenéztem és elkezdett marni kicsit a bűntudat. Hiszen meg kellett volna neki köszönnöm, amiért felajánlotta, hogy egy vadidegen bulija nála legyen megtartva. A házban elszórva még 'happy birthday' feliratok is lógtak. Sőt még egy pezsgőt is tartogatott nekem. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy nagyon, de nagyon nem így illett volna bemutatkoznom neki.

Eldöntöttem, hogy megkeresem és bocsánatot kérek. Hiszen én többnyire rendes lány vagyok, nem egy flegma boszorkány (Finnt erről, ne kérdezzétek, ő a banya jelzővel illetne).

Első tippként felnéztem az emeletre. Akár egy ninja, úgy settenkedtem fel, nehogy meglásson valaki. Nincs kedvem magyarázkodni, miért kell máris bocsánatot kérnem egy idegentől.

Említettem már, de ez nem egy klisé amerikai film. Nem kellett aggódnom, hogy az ajtók mögött 18+ jeleneteket látok, így bátran belestem minden szobába. Mifelénk, ha a fiatalok szerelmüket szeretnék beteljesíteni, akkor hazamennek valamelyikükhöz és nem egy idegen házában elégítik ki a szükségleteiket.