tizenharmadik.

4.6K 158 4
                                    

Fél órája bolyongunk a plázában, tehát pontosan 29 perce nyafogok egyfolytában. Lory megvette az első ruhát, amit meglátott. Mint már említettem, ő bármit felvesz, elképesztően fog benne festeni.

- Ebbe az üzletbe még bemegyünk, aztán kapsz egy kávét — mondta River nekem olyan stílusba, mintha csak egy anyuka lenne, aki fagyit ígér a gyerekének, ha 5 percig nyugton tud maradni. Nem tudom a gyerekeknél ez működik-e, de nálam bevált.

Belépve a helyiségbe, megakadt a szemem egy ruhán. Kezembe vettem a vállfát és odavittem Riverhez.

- Ehhez mit szólsz? — mutattam neki a darabot.

- Jesszusom, ez tökéletes. Mindjárt keresünk neked egy hozzá passzoló magassarkút — csapta össze a tenyerét.

- Nekem? Ne viccelj, ezt neked gondoltam. Én ilyet fel nem veszek — ellenkeztem rögtön, habár tényleg tetszett a ruha.

- Sajnálom, de ezt bebuktad szívem — tette kezét a vállamra Lory és egyenesen a próbafülkéig terelt. — Befelé!

Felvettem a ruhát és tudtam, hogy erre simán rá tudnak beszélni a lányok. Olyan rövid, mint a múltkori, amitől kicsit tartottam, de mégis szolidabbnak tűnik. Púderrózsaszín színével és ejtett vállával engem levett a lábamról. Miután eleget bámultam magam, kiléptem a fülkéből.

- Na, milyen?

- Tökéletes — ámult Lory.

- Bomlani fognak utánad a pasik — kacsintott River, mire én megforgattam a szemeim. Amúgy tényleg nem tudom mi ez a kacsintás mánia nála, de hasonló lehet az én szemforgatás mániámhoz.

- Akkor végre kapok kávét? — vágtam kiskutya arcot.

- Öltözz vissza és mehetünk — oké anya!

Kifizettük a ruhát és végre beültünk az egyik kisebb kávézóba. Ez a hely volt az egyik kedvencünk.

- Jó látni titeket csajok. Három latte, ugye? — kérdezte a pincérnő, aki történetesen Nora, az egyik osztálytársunk. Nagyon kedves és jó fej lány, de nem lógunk sokat együtt. Neki és nekünk is megvan a szorosabb baráti körünk.

- Téged is! — mosolyogtam rá.

- Vásárolgatunk? Csak nem a pénteki buliba? — bökött a papírzacskók felé.

- Teli találat. Te miben jössz? — kérdezte Lory.

- Pont tegnap vettem egy kétrészes fekete ruhát. Félek, hogy kicsit sok lesz — harapta be az ajkait.

- Nyugi, engem sem engednek a csajok póló-farmer kombóban menni. Képzeld, még magassarkút is akarnak velem vetetni — tettem a szám elé a kezem és súgtam a lánynak bizalmasan.

- Ne próbálj szervezkedni. A magassarkú kötelező! — mutogatott szigorúan az ujjával River.

- De mostanában egyre nagyobb divat elegáns ruhával sportcipőt húzni — nyavalyogtam, belül sajnos tudtam, hogy ez egy veszett ügy.

- Ezt meg ne halljam még egyszer — keményített be Lory is. — Láttad te a ruhát, amit vettél? Abban egy sportcipővel úgy néznél ki, mint egy suttyó törpe.

Ezzel én nyilván nem értek egyet, szerintem létezik lapos talpú cipő, amivel jól mutatna a ruha. Kezdem azt hinni, a lányok beléptek egy titkos szektába, ahol valami pogány istenséget szolgálnak, aki történetesen az én szenvedésemből táplálkozik. Jelenleg jobb magyarázatom nincs arra miért akarják, hogy egy borzalmas cipellőben sanyargassam magam egész éjszaka.

Most Kezdődik.. (befejezett)Where stories live. Discover now