Most Kezdődik.. (befejezett)

harmichatodik.

Elérkezett a nap, ami minden gimnazista lány és fiú életében az egyik legfontosabb. Természetesen, akinek olyan barátnői vannak, mint nekem, az minimum 238x tapasztalja meg milyen is az "egyik legfontosabb nap", csupán ezalatt a négy év alatt.

Szerény személyem igazából még a fogorvost is jobban várja, mint egy bált, ahol táncolnia kell, pedig nem mondanám túl rózsásnak a köztem és a fognyűvők közötti kapcsolatot. Bevallom bűnös vagyok.. Hisz tény, képtelen vagyok elviselni, ha turkálnak a számban és ezért a testem védekező reakcióként összezárja az állkapcsomat.
Ezt én így írnám le viszont, ha a legutóbbi dokim kérdezitek meg ő valami hasonlóképpen fejezte ki magát: "Jézusom Gilda segítsen már! Ez az őrült tyúk mindjárt leharapja az ujjam!!"

Igen, szerintem is túldramatizálta az egészet, nem beszélve a képemről, amit kitett az asszisztense asztala mellé egy piros csíkkal áthúzva, amely valószínűleg azt szimbolizálja, hogy örök életre ki lettem tiltva a rendelőjéből. Ha igazságosak szeretnénk lenni, akkor a pár csepp vére semmiség az ellenem elkövetett fájdalmak és vérveszteség ellen. A fogorvosok szadisták. 

Na, de hogy kellőképpen felhúztam magam lényegtelen emlékekkel ideje volt elkészülnöm, hisz pontosan fél órája kellene Rivernél készülődnöm. 

Felkaptam a ruhámat, a cipőmet meg a táskámat, amelybe igazából a fél szobámat bepakoltam, de fogadni mernék így is itthon hagyok valamit és lerobogtam a lépcsőn. 

- Mehetünk? — kérdezte Luke, aki már jó ideje rám vár, ma ő lesz a sofőröm. 

- Asszem — grimaszoltam, hisz baromira nem álltam készen semmire.

- Nyugi, ügyes leszel! — tette a hátamra a kezét, majd mielőtt túl megható lett volna a pillanat elkezdett kitolni az ajtón.

- Ígérd meg, ha eltaknyolok vagy baromi béna leszek, akkor tűzriadót indítasz — néztem rá kétségbeesetten, mire nevetve ingatta a fejét. — Oké, akkor csak pattanj fel és kiabáld be, hogy erős gyógyszereket kell szednem, mert meghúzódott a nyakizmom és ezért nem vagyok teljesen magamnál — alkudoztam mikor már az autóba ültünk be.

- Nyakizmod? — kérdezte felvont szemöldökkel.

- Mivan nem izmos a nyakam? — néztem rá értetlenül, majd a napellenzőt lehajtva a kis tükörben kezdtem vizslatni az említett testrészem. 

Röpke percek múltán már River szobájának ajtaját téptem fel, mint aki önhibáján kívül késett el és mindent beleadott a mihamarabbi érkezésébe.

Lory sminkje és haja is elkészült már, másik barátnőm félkész állapotban, én pedig még egy arcmosásig sem jutottam.

- Hol a ruhád? — kérdezte Lory kimérten, amikor végignézett rajtam.

- Basszus!! — kiáltottam és már rohantam is le a lépcsőn, de éreztem amikor rezegni kezdett a telefonom a zsebemben, tehát valószínűleg a bátyám is észrevette a kocsiban hagyott cuccaimat.

Már a bejárati ajtóban állt és felém nyújtotta a holmikat, amikor kirontottam.

- Ha a továbbiakban is ilyen leszel, akkor lehet valóban nem ártana kitalálni valami fedősztorit a szar teljesítményedre — nevetett, de megütöttem a vállát. Adott egy puszit az arcomra és percekkel később, a tüdőmet majd kiköpve lihegtem az ágyon.

- Mi lenne, ha beteget jelentenék? — dobtam be a 38. ötletemet a bál megúszására. 

- Még egy és a szádra csapok! — mutogatott felém River, aki éppen elkészült, így átadta nekem a helyét a "kínzószékben". Lory azonnal munkának látott az arcomon, így kevésbé tudtam beszélni, legalábbis nem volt ajánlott. — Amúgy is, ha nem jönnél el, Alexanderrel csesznél ki. Hogyan is áll jelenleg köztetek a szitu?