Most Kezdődik.. (befejezett)

tizenötödik.

Teljesen fogságba ejtettek a zöld szemei. Az íriszei sötétebb árnyalatot képviseltek, mint máskor.

Hirtelen átkarolt Finn, ezzel felébresztve engem az előbbi állapotomból. Olyan érzés fogott el, mintha csak egy álomból keltem volna. Szörnyen kínosan kezdtem érezni magam. Itt táncoltam baromi kihívóan, egy fiúnak, aki még csak nem is kedvel. Ja és láthatta a fél iskola. Valószínűleg, amúgy nem figyelt rám senki Alexanderen kívül, de megvan az esélye. Annyira idióta vagyok.

Pár órával és további néhány körrel később már éreztem, hogy a szervezetem több alkoholt nem tudna befogadni, így elutasítottam a poharat, amit River tartott felém. A lány megrántotta a vállát és ledöntötte az italt. Többet ivott nálam, mégis sokkal összeszedettebbnek tűnik.

Tulajdonképpen társaságunk majdnem összes tagja többet ivott a kelleténél.

Kicsit szégyellem magam, de jelenleg éppen Aidennel tárcolok. Jött megint az 'adósom vagy' dumával, amit már rettentően unok és soha többet nem akarok hallani, ezért belementem, hogy egyet és szigorúan csak egyet táncolok vele. A döntésem meghozatalában a kissé ködös elmémnek is szerepe volt.

- Ha még egyszer lecsúszik "véletlen" a kezed a fenekemre, "véletlen" letöröm és lenyomom a torkodon, remélem tudod — mondtam kissé idegesen.

- Mondtam már mennyire izgat a harciasságod?

- Mondtam már, hogy ha folytatod ezt az arrogáns viselkedést, akkor az arcod másik fele is megismerkedhet a csodálatos pofonommal? — mosolyogtam a fiúra. — Tudod... csak hogy meglegyen az egyensúly.

Vadan magához rántott és belemarkolt a fenekembe, aminek hatására apró sikoly hagyta el a számat.

- Annyira kívánlak — súgta a fülembe.

- Ebből elég. Úgy látom túl sokat ittál. Engedj el te barom — mondtam ingerülten.

- Biztos? — húzta fel a szemöldökeit.

- Semmi sem biztosabb.

- Hát jó — enyhített a szorításán aztán hirtelen hozzám hajolt és megcsókolta az ajkaimat. Az előbbi vadságának nyoma sem volt. Gyengéd volt és szenvedélyes, de téved ha azt hiszi engem ennyivel megvehet. Kiosztásra került a mai második pofonom, méghozzá ugyanannak a személynek. Úgy látszik hazudtam, hiszen ugyanarra az oldalára kapta az ütést, de véletlenül sem szerettem volna elbénázni a bal kezemmel.

A fiú reakciója volt az utolsó csepp a pohárban. Élvezte. Nagyon felhúztam magam és muszáj volt kimennem a hátsó kertbe, hogy a hideg levegő lenyugtasson. Kint a sötétnek köszönhetően alig láttam valamit, nem voltak felkapcsolva a lámpák. A legközelebbi padra ültem le, rákönyököltem a térdeimre és masszírozni kezdtem a halántékomat.

Mikor viszonylag lehiggadtam, újra működni kezdtek az érzékszerveim, amely miatt észleltem, hogy valaki ül a tőlem pár méterrel odébb lévő padon. Pont eldobott egy cigarettát és már gyújtotta is a következőt. Volt egy sejtésem a kilétét illetően. Felálltam és odamerészkedtem.

A fiú elé érve megvártam, amíg rám vezeti smaragdzöld szemeit. Egy bólintással jelezte, hogy megkapom az engedélyt és leülhetek mellé.

- Történt valami? Feldúltnak tűnsz — legalábbis a sokadig cigaretta és a kezében lévő félig üres vodkás üveg erre utalt.

- Ne haragudj, de nem veled szeretném ezt megvitatni. Nem vagyunk barátok — ez azért kicsit szíven ütött, még ha tudtam is.

- Az lehet. De csak én vagyok jelenleg itt és nem foglak magadra hagyni, mikor szemmel láthatóan nem vagy jó passzban. Ezt meg inkább elkérném — vettem ki az üveget a kezéből.