Most Kezdődik.. (befejezett)

harminckilencedik.

- Ne izgulj, menni fog — simította meg az arcom a fiú, majd megfogta a kezem és a derekam, azaz felvettük a kezdő pozíciót.

- Nem hagysz elesni ugye? — pillantottam fel rá kicsit félve.

- Soha — mondta és elindult a zene.

A következő pár percben átszellemülve mozogtam és hagytam, hogy Alec vezessen. Csupán pillanatoknak tűnt az egész, már hajoltunk is meg. A számban éreztem a siker édes ízét, hibátlanul megcsináltam az egész koreográfiát. Persze ez nem jelenti azt, hogy jól is nézett ki, de kihoztam magamból a maximumot. Azért természetesen levonuláskor sikerült megbotlanom, de a fiú erős karjába kapaszkodva nem lett belőle egy cirkuszi jelenet.

- Elnézve a mai teljesítményedet és a csodás külsődet, kezdem nagyon sajnálni, amiért végül nem az én párom voltál — lépett oda hozzám Preston.

- A te párod közülünk a legjobb táncos, de te visszasírsz engem? Tudod magassarkúban fájdalmasabb, ha megtaposlak — nevettem a fiúra.

- De a látvány kárpótolt volna — kacsintott rám. — Mennem kell, odaígértem egy táncot Ms. Bourne-nek, de remélem később tőled is kapok egyet.

- Hát ha hiányzik neked pár véraláfutás, akkor természetesen igen — intettem neki és odasétáltam az addigra összegyűlt csapatunkhoz.

- Mit akart tőled? — biccentett Luke Preston irányába.

- Csak egy táncot — feleltem és a kezembe nyomtak egy poharat, amiben rózsaszín lötty volt. Mivel még mindig nem terveztem tönkre tenni a ruhámat kétségbeesetten néztem Riverre, aki mindentudóan vett elő egy szívószálat és rakta a poharamba.

- És lepattintottad? — kérdezte Finn.

- Nem, majd később sort kerítünk rá — feleltem félve és közben Alexandert pásztáztam, hátha mutat valamiféle reakciót, de semmi. Bár őszintén ő egyáltalán nem tűnik féltékeny típusnak. Vagy csak éppen én hagyom ennyire hidegen.

Pár punccsal kevert borzalmas ital után uralmunk alá hajtottuk a táncparkettet. Nem foglalkoztam az idétlen mozdulataimmal, hisz az engem körölvevők sem voltak különbek, bár ők valószínűleg csak a sok alkohol miatt ropták ilyen bénán.

A tekintetem Alexanderre vándorolt, aki természetesen nem akarta magát megalázni, ezért az egyik lánnyal diskurált, de nem tűnt úgy, mint akit izgat a mondanivalója. És nem, most biztosan nem én látok ebbe többet, hisz röpke pár perc alatt már harmadjára ásít a fiú. És igen, ez azt jelenti, hogy percek óta őt bámulom. Titkon abban reméltem felkér egy táncra, de pár kósza pillantáson kívül nem ajándékozott meg mással.

Egy meleg kéz ért a fedetlen vállamhoz, ami miatt persze halálra ijedtem, de ez nálam alapvető. Preston kedves mosolyával találtam szemben magam, amikor megfordultam.

- Akkor táncolnál velem? — nyújtotta felém tenyerét, amelyet elfogadtam egy bólintás kíséretében.

Pont egy gyors szám következett, de mivel én az órákkal ezelőtt táncolt keringőben kimerítem minden tánctudásom, ezért csak átkaroltam a nyakát és úgy dülöngéltünk lassan, miközben a többiek felpörögve ugrándoztak körülöttünk.

- Köszönöm! — mondta amikor véget ért a zene és megpuszilta a kézfejemet. Kicsit zavarba jöttem hisz lássuk be, ilyet nem gyakran csinálnak velem. — Esetleg nem innál meg velem egy kávét valamikor?

- Ömm, nem is tudom — lepődtem meg a váratlan kérdés hallatán. — Talán nem lenne jó ötlet.

- Hú, hát oké, de megtudhatom miért nem?