Most Kezdődik.. (befejezett)

tizennegyedik.

Egészen pontosan 3 órát kellet készülődnünk a ma esti bulira. Sose fogom megérteni, miért szükséges, úgy előkészülni egy szimpla bulira, mintha minimum az esküvőnkre mennénk vagy az Oscar-gálára. Nem mellesleg a buli minimum 90%-át olyan személyen fogják kitenni, akik nap mint nap látnak az iskolában, smink nélkül, hulla fáradtan, kócosan, és karikákkal a szemünk alatt.

Természetesen mindkét barátnőmnek volt erre egy elmélete.
Lory szerint meg kell mutatnunk mindenkinek, hogy nem csak felmosórongyként tudunk kinézni. Persze egy olyantól, akinek még egy felmosórongy is jól állna kiegészítőként, nem túl hiteles.
River állítása pedig, hogy pont a fennmaradó 10% miatt kell kicsípni magunkat.
Őszintén engem egyik érv sem győzött meg igazán.

Jobbnak láttam, ha magamat sminkelem ki. Kis alapozóval, púderrel, tusvonallal és szempillaspirállal letudtam az egészet. Később felkerült egy halvány rózsaszín matt rúzs is, ami ellen 10 percig harcoltam. Mikor legutóbb kaptam egy rúzst Lorytól, ne tudjátok meg milyen árat fizettem, hogy letudjam kaparni az ajkaimról. Beszéljenek most a számok: 20 perc az életemből, 15 db vattakorong és 2 dl kétfázisú micellás víz.

Egy hangos dudaszó adta tudtunkra a fuvarunk érkeztét. Reggel is duda, este is duda. Azt hiszem a szomszédok nem igazán kedvelnek, sőt biztos nem.

Bepattantunk Ryan járgányába és indultunk is Zack házához. A srácok hasonlóan a múltkori szerelésükhöz, farmer-ing kombóban díszelegtek. Ha jól látom a sötétben, akkor Alexanderen egy bordó ing feszül. Illik a gyönyörű zöld szemeihez. Jó, igazából ennek a srácnak minden kiemeli a szemét.

Nem sokkal később, már a bejárati ajtó előtt állva beszéltük a "szabályainkat":
- senki se issza le magát teljesen, mert Ryan megtiltotta, hogy bárki behányjon a kicsikéjébe
- italt, csak egymástól, illetve a nagyon közeli barátainktól fogadunk el
- végül, pedig minden kábítószer tilos
Ezek ilyen alapvető dolgok, amelyeket valaki mindig elismétel bulik előtt. Igaz ez még körülbelül a 4. ilyen jellegű bulim, de mindig elhangzottak az előbbiek.

Beléptünk a nagy előtérbe. Az első ami feltűnt, hogy eltűntek a falról a drága festmények és a még drágább vázáknak is nyoma veszett. Zack szülei a tipikus gazdagok, akik mindenféle ocsmány, méregdrága kiegészítőkkel turbózzák fel a házat. Azt hiszem nem egy szolid buli készülődik, ha a fiú elpakolta ezeket a tárgyakat. Bár, mint tudjuk jobb félni.

- Oh, hát megjött a kedvenc csapatom is! — ordított a házigazda és köszöntött minket. — Tudjátok a járást srácok, konyha balra, mosdót, pedig használjátok az emeletit, a lentinél mindig sorok állnak. Na most ideje inni.

Követtük őt, az előbb említett balra lévő helyiségbe. Finn segítségével mindenkinek öntött valami sötét színű löttyöt és a kezünkbe nyomták.

- Akkor igyunk a szépséges hölgyeinkre — emelte fel a poharát. Van egy olyan sejtésem, hogy a fiú már nem kifejezetten szomjas.

Lehúztuk a feleseket és határozattan erősebb volt az ital, mint a múltkori. Öntöttem narancslevet, amivel leöblítettem.

- Még egyet? — kérdezte Zack boldogan.

- Szerintem egyelőre elég haver, de köszönjük — veregette meg a fiú hátát Alexander, miközben tekintete rajtam állapodott meg. Miért van állandóan olyan érzésem, mintha lenne valami oda nem illő az arcomon, akárhányszor csak engem néz?

River sunyi mosolyából kitaláltam most mi fog következni. Bepróbálkoztam még egy "tényleg muszáj?" nézéssel, de már késő volt, meghallotta egyik kedvenc zenéjét. Mögénk lépett és kiterelte a kis csoportunkat a jelenleg tánctérként üzemelő nappaliba.