Most Kezdődik.. (befejezett)

huszonhatodik.

Reggeli után Dylan kijelentette, hogy most megyünk a medencébe. Véletlenül sem kérdezte meg, lenne-e kedvünk vagy bármi, csupán közölte ellenvetést nem tűrően. 

A telefonom csörgése kimentett egy kis időre. River és Lory tudni akartak az eddigiekkel kapcsolatban minden apró részletet. Ami azt illeti nem szeretem az efféle beszélgetéseket. Nem tudok akkora lelkesedéssel beszélni a terítékről és a menyasszony tegnapi cipőjéről, mint amennyire azt a barátnőmék elvárnák. Komolyan, nekem az sem tűnt volna fel, ha Alec anyukája szivárványos zokniban flangál.

Picit bűntudatom van, de nem említettem a lányoknak a köztem és Alexander között történteket, holott biztos vagyok benne, fordított esetben ők ezzel kezdtek volna. Igazából még én sem tudom mi volt ez az egész és addig nem is szeretnék erről beszélni (vagy inkább sosem).

- Fogadjunk Hewitt volt a leghelyesebb — vigyorgott a telefonom képernyőjén River.

- Igazából... — kezdtem, de félbeszakítottak.

- Tudtam! — vágta rá. Már azért sem hagyom, hogy igaza legyen.

- Itt van a legjobb barátja még a költözés előttről. Elég helyes. Bár egy seggfej.

- És ezt miért csak most mondod? – kérdezte tágra nyílt szemekkel Lory. — Mutasd csak meg nekünk szépen.

- Öö, most nem lehet. A medencénél vannak.

Ezután fejmosást kaptam, hogy ha ők medencéznek, én miért nem vagyok ott.. A válaszom, miszerint miattuk, hiszen velük beszélek, nem felelt meg nekik. Továbbá a tökéletes alkalom, hogy szemügyre vegyék Dylant pontosan az, amikor félmeztelenül napozik a medence partján. Kicsit elhúztam a számat a gondolatra. Kétlem, hogy a fiúk szoktak napozgatni valami rózsaszín koktélt szürcsölgetve, ahogy a barátnőim képzelik.

Mielőtt kinyomtak a lelkemre kötötték, miszerint 5 percem van felvenni a fekete bikinim és megkeresni a srácokat. Közben River rendbe kapja magát, mert neki ez a fiú is a potenciális élete szerelme és nem találkozhat vele törölközőbe tekert vizes hajjal. Lehet inkább kamuznom kéne, hogy lemerült a telefonom vagy hasonló.

Végül kínkeservesen felvettem a bikinit és magamra kaptam a hotel köntösét. Ha jól emlékszem a tetőn van a medence. Elbattyogtam a liftig és perceken belül már a legfelső emeleten találtam magam. Innen még egy lépcső vezetett a tetőtérre, így addig hívtam a lányokat. Azonnal felvették mindketten.
Egy térkép volt az ajtó előtt kitéve a hotelről és megállapítottam, hogy egyébként 4 medence is van. Nagyon remélem sikerült a megfelelőhöz jönnöm.

Kiléptem a napra és egyből eszembe jutott néhány apróság, amit elfelejtettem hozni. Ilyen például a napszemüveg, törölköző, naptej. Csupa haszontalan dolog nem? Hát szerintem sem. Ezek miatt épp visszavonulót készültem fújni, de Dylan hangja megállásra késztetett.

- Csak nem beijedtél? Nyugi édes nem harapok — nevetett. Annyira dühít ez a beképzelt duma.

- Te lehet nem, de én igen, ha nem veszel vissza az arcodból — közelítettem felé. — Tartsd meg ezt a dumát a többi lánynak.

- Nyugi, ne legyél már ennyire feszült — karolt át a csurom vizes fiú. Szétnéztem, de Alexandert sehol sem láttam. Sőt mást sem, csak Dylant. A tetőtéren a hatalmas medence mellett helyet kapott még egy bár és néhány napozóágy.

- A többiek? — néztem értetlenkedve.

- A lovagod mindjárt jön, csak hoz néhány törölközőt meg naptejet. Mást meg ne várj, beszéltem a portással, most csak a miénk ez a hely — kacsintott.