Most Kezdődik.. (befejezett)

harminchetedik.

2 nappal a bál előtt

Délután volt itt Julia, aki eljött kivikszolni a házat, mielőtt a bátyámék hazajöttek volna az oltári kupiba, ami kezdte maga alá temetni a házat. 

Kaja téren sem álltam túl fényesen, viszont arra kifejezetten büszke voltam, amikor ráleltem Luke új dugi-kaja rejtekhelyére. Egyetlenegy gumimacit hagytam ott, mint a vesztes csata hírnöke. A többit kénytelen voltam elpusztítani.

Épp a tv-t kapcsolgattam, amikor valaki csengetett. Azonkívül, hogy majd szívrohamot kaptam az ijedtségtől még a pánik is kezdte uralma alá hajtani a testemet. Nem is véletlenül hisz 10 óra múlt és a barátaim ma "pasi-barátnő-és alkalmi barátnő" estét tartanak, így fogalmam sincs ki lehet az ajtó túloldalán. Na meg persze egyikőjük sem csenget, csak beront a házba, amikor pedig az zárva van, akkor kihalásszák a kulcsot a kerámia teknős alól és úgy törnek az életemre. És igen, az elmúlt pár hétben már Alexander is teljesen otthon érezte itt magát, azaz ő sem lehetett.

Van kukucskáló lyuk az ajtón, csak sajnálatos módon én azt véletlenül sem érem fel, ezért egy esernyőt rejtettem a hátam mögé mielőtt kinyitottam volna az ajtót. Kell nekünk péntek esténként horror-maratont tartani...
Azt hiszem ideje lenne Luke baseball ütőjét elcsennem és az ajtó közelébe rejteni az ilyen esetekre. Vagy a hokiütőjét, vagy igazából bármelyik sporteszközét, amely hatásosabbnak bizonyulhat egy esernyőnél.

A csengő fülsüketítő hangja töltötte be ismét a teret, ami miatt ugrottam egy nagyot. Valószínűleg jó ideig kínlódtam és a vendégem kezd türelmetlen lenni.

Na jó, valószínűleg egy gyilkos bohóc nem csengetne az ajtón, ezért nyeltem egyet és kitártam azt végre.

Őszinte leszek. Egy gyilkos bohóc is kevésbé lepett volna meg, mint a velem szemben álldogáló Aiden.

- Szia Ana — kezdte kedvesen, nem úgy mint a legutóbbi beszélgetésünkkor.

- Szia — köszöntem bizonytalanul.

- Van rám néhány perced? — kérdezte lágyan.

- Hát azt hiszem igen — álltam arrébb és engedtem be. Helyet foglaltunk a kanapén és láttam rajta a hezitálást mielőtt beszélni kezdene.

- Szóval... Mikor legutóbb itt voltam nem úgy bántam veled, ahogy illett volna... De meg van rá az okom.

- Kezdesz összezavarni.

- Kezdem az elején — sóhajtott egy nagyot. 

-AIDEN-

A családom ideköltözésének elég nyomós okai voltak, mégpedig apám munkája. Rendőrnyomozóként, ha szólít a kötelesség hát menni kell, ez ezúttal sem volt másképp, ezért költöztünk idén már a harmadik városba. Vannak munkák, amelyek gyorsabb lefolyásúak, de vannak, amelyekhez be kell épülni, ezek pedig hónapokig, sőt évekig tarthatnak. 

Lényegében ezért váltam "csajozógéppé", hiszen nehéz egy komoly kapcsolatot építeni, amikor lehet csak pár hetet töltünk az adott helyen. Eleinte inkább kerültem a lányokat, de végül felvettem a rosszfiú-imidzset, amihez kapóra is jöttek a folytonos iskolaváltások. A többiek azt hitték kirúgtak az előző iskolákból én, pedig nem tagadtam. Bevallom nem is volt ellenemre ez az egész.

Az itteni munkával kapcsolatban apámnak nem volt sok információja, drogügylet.
Na meg persze nekem nem is nagyon beszélhetett róla, annyit tudtunk, hogy itt van egy elosztóközpont, ami napról-napra veszélyesebb...