A Diggory-lány [hungarian HP ff.]

5. fejezet (Spontán erdei iszogatások)

- Tiffanynak igaza van - mondta ő is, majd a fiúkhoz fordult. - Különben sem hinném, hogy ez a legjobb este iszogatni - vonta össze a szemöldökét. - A táborban halálfalók járnak... mi lesz, ha megtalálnak minket? Hogy fogtok védekezni, ha azt se tudjátok a pálca melyik végét fogjátok?

- Maggie majd te megfogod a pálcám helyes végét - kacsintott rá Zach. Philip összehúzta a szemöldökét, és úgy nézett a fiúra, aki már Maggie vállát ölelte át.

- Én a helyedben jelenteném ezt - mondta Phil Maggie-nek.

Margaret, aki már Zach és Ames oldalán állt, meglátta a fiú kezét... Tiffanyén. Akaratlanul is felsóhajtott.

- Hát igen... - próbálta magát kivágni a szituból. - Jelentenem kéne - szavai egyből tiltakozást váltottak ki.

- Ne! Ne már, Mag! Minket mind kiválasztottak, megyünk a Timágus Trusára...

- Nem lehetsz ilyen szívtelen... - a lány megforgatta a szemét. - Ez az első nyári alkalom, hogy találkozunk... talán az utolsó is...

Ames biztos, hogy nem csak vajsört ivott, gondolta a lány, miközben belső szemei elé két összekulcsolt kacsó csúszott. A szívében mintha kést forgattak volna meg.

- Vagy...

- ...vagy? - derült fel a két fiú. Számukra ez azt jelentette, hogy megnyerték a kört. 

- ... vagy, adhattok nekem is belőle - Celeste és Zach pislogtak, mint hal a szatyorban, de utóbbi a Diggory-lány kezébe nyomta a palackját.

- Egy kis vajsör, lángnyelv whisky-mix.

- Hm... - jó nagyot felhörpintett az italból, és amikor a szája újra szabad lett, azaz a csípős-tüzes alkohol utat talált magának a szervezetében, már Zach és ő egymásra vigyorogtak.

Talán most látták először inni őt. Sőt, biztosan.

- Madame Maxime a harmadik mezőn van egyébként - forgatta meg a szemeit, mert hallotta a pusmogásukat az igazgatónőről. - Ott keressétek.

"Pár korty" után már jobb hangulatban, kissé csacsogva tartottak visszafelé - a tömeg teljesen szétszéledt már, bár a kettes tábor szélére érve Margaretben mintha megfagyott volna a vér attól, amit látott. A sátrak többségéből füstölgő romok maradtak, miközben mindent furcsa, zöldes derengésbe vont... és ez volt az igazán félelmetes... az égen úszó Sötét Jegy.

- Mags! - kiáltotta valaki.

- Maggie! - kiáltotta valaki más. Mindkét hang ismerős volt neki, az egyik George-hoz, a másik pedig Cedrichez tartozott. George mellett ott állt ikertestvére és a kishúga, Cedric pedig a másik irányból közeledett. Mielőtt azonban elérhette volna a lányt, az megindult a Weasley-testvérek felé, és elesett... szó szerint George karjaiba zuhant.

- Hoppá - nevetett, miközben az ismét egyenesbe segítette őt. - Bocsánat, nem láttalak... - fordult Cedric felé, de el is hallgatott annak kérdő tekintetére. Mit is akart mondani? A lángnyelv whisky, mégha csak két korty - nagy korty- volt is, mintha táncot járt volna a gyomrában. - A tömegben - tette hozzá.

Megpróbált minél normálisabbnak tűnni.

- Gyere - tartotta Cedric a kezét, amit Mag meg is ragadott. - Menjünk vissza a sátorba - húzta el a többiektől őt.

- Remélem, még találkozunk, Maggie! - köszönt el a lánytól Ginny, George és Fred is. Cedric nem mozdult, amíg a testvérek el nem indultak vissza az egyes mező felé, és le nem vette volna a tekintetét George hátáról.

- Beléd meg mi a frász ütött? - fordult utána húga felé, meglepve őt. - Ittál?

- Nem - mondta, és bólogatott. - Csak két kortyot - sóhajtotta végül, és bebújt a sátruk bejáratán. - Találkoztam Philippel... és Tiffanyval... meg még néhányukkal - forgatta a szemét.

- Oh - sóhajtott Cedric. Most már értette. Fiatalok, franciák, és el vannak telve a maguk dicsőségével... amilyen ő nem tudna lenni, zakatolt a fejében, ugyanakkor gyanakodva méregette a lányt. Meg volt győződve róla, hogy Margaret inkább rá hasonlít, mint azokra a buta lányokra a kontinensen. Mit is mondott? Philip és Tiffany. Ó. - De akkor sem kellett volna innod. Nem bírod a piát, Margaret - sóhajtott megint. Maggie vállat vont.

- Hát, most már mindegy... remélem George nem haragudott meg, hogy átestem a lábán... - morogta. Ced felnevetett.

- Aligha. Főleg, hogy a saját lábadon estél át, nem az övén... - ingatta a fejét, miközben Maggie kacarászásától kísérve (A saját lábamon? Komolyan?), gyorsan pizsamába bújt, felszökkent az emeletes ágy tetejére és már aludt is.