ғᴇʟʟ ɪɴ ʟᴏᴠᴇ ᴡɪᴛʜ ᴘᴀᴜʟ sᴛᴀɴʟᴇʏ/Befejezett/

1.Találkozás egy régi baráttal.

Ma nem keltem korán mivel az apám ma legalább nincs itthon.Várjunk csak.Pár hétig nem is lesz.De a bátyám attól még itthon van.
-Ébresztő álomszuszèk!!-ugrott az ágyamra a bátyám.
-Sam!Az Istenért!!Már fent vagyok!-kiáltottam rá még egy kicsit kómásan.
-Látom azt Lara!Ki az?
-Megőrűltèl?Nincs senkim.
-Ugyan.Akkor ki járhat a kis fejedben?
-Emlékszel még Simmonsèkra?Ott laktak szemben.
-Persze.Csak nem Gene jár a fejedben?
-Hülye vagy?A barátom.Gyerekkorom óta ismerem.Sosem jönnék össze vele.
-Nem fejezted be.
-Ja.Na szóval megint itt lesz a városban és találkozok vele.Mert már vagy tíz éve nem láttam.
Nem mondott Sam semmit sem csak levonszolt az alsó szintre.
Az anyám csak mosolygott látva engem meg a bátyám.Kb röpke öt év van köztünk.Ő 30 éves én meg 25.
-Szia aranyom.Hogy aludtál?-kérdezte az anyám.
-Köszi anya jól.Hány óra van?
-Háromnegyed kilenc.Miért?
-Óh basszus kilenckor találkozok Gennel.Azonnal indulok.
Amilyen gyorsan csak tudtam felkaptam valamit magamra.
Végűl ezek akadtak a kezembe:egy fekete sztreccses térdfarmer mert azért elég meleg van júniusban meg egy csikos pántos póló.
Felkaptam a tástám ami mindig a szèkemen hever és lerohantam és elmentem.
Nyugodtan sétáltam a városban mert nem tudtam pontosan hol akart találkozni Gene.
Majd megláttam.Mai napig vállig érő gyürüs fekete haja van.
-Gene!!-kiàltottam oda neki.
-Lara!!-kiáltott vissza.
Majd odarohantam és átöleltem.
-Jó làtni Gene.Már hány éve is?-kérdeztem.
-Hááááááát...úgy tíz éve.Ha nem csal memóriám.
-Neked soha.-mondtam nevetve a vègén.
-Attól még hogy nèha elfelejtek dolgokat még nem kellene leírni.-mondta szintén nevetve.-Lara.Bemutatatom neked az egyik barátomat.Ő Paul Stanley énekes.
-Örvendek Paul.-majd kezet fogtam vele.
-Szintúgy.
-Lara.Nem jössz el holnap a stúdióba?-kérdezte Gene.
-Persze.Ki nem hagynám.-feleltem lelkesen.
-Akkor holnap kilenckor?
-Persze.Ha az apám nem jön haza.
-Hol jár megint a mi Jones profunk?
-Indiàban.Kali szivét keresi.Az egy Nagy erejű tökéletesn faragott 1000 karátos rubin.
-Honnan tudod?-kérdezte.
-Láttam pár könyvet az íróasztalán igaz szanszkrit volt de mint tudod apám jópár ősi nyelven megtanított olvasni.
-Értem.Na akkor holnap kilenckor.
-Jó.Sziasztok.-köszöntem el.
-Szia Lara.-köszöntek egyszerre.
Majd elmentem a kedvenc fagyizómba enni egy csokis fagyit eper öntettel.
Majd elmentem haza.Az apám autója ott állt a felhajtón.
"Ajjaj.Nekem most végem"-gondoltam.Mert már este nyolc van ès hétre mindig otthon kell lennem.
-Hol jártál fiatal hölgy?-jött az apám kèrdése.
-Apa?Te máris itthon?
-Nem feleltèl a kérdésemre.
-Egy régi barátommal találkoztam.Rendben?
-Jólvan.Na gyere ide.-majd odamentem és átöleltem.
Majd a kezembe nyomott egy csomagot.
-Ez mi?-kérdeztem.
-Nyisd ki.-felelt.
Kibontottam és egy ázsiai sárkányt ábrázoló medál volt.
-Nagyon szép.
-És a tiéd.
-Tènyleg?
-Igen.
-Van valami felirat a hátulján.Ókinai szavak.Azt mondja hogy:"Egy viadal mely minden emberöltőben csupán egyszer kerűl megrendezésre a Külső Világ Birodalmában.Ha a Külső világ uralkodója nyer tíz viadalon a Földi birodalom a Külső világ része lesz."-mindenbizonnyal egy legenda.
-Legenda?!Az évek során megtanultam,hogy a legendák gyakran igazak.
-Jah persze.Mint példáúl a Frigyláda.
Erről jut eszembe megtaláltad Kali Szivét?
-Igen.-majd benyúlt a táskájába és elővett egy hatalmas rubint.
-Wow.Gyönyörű.
-Azt hittem már meg sem találom.
-Most is megakartak ölni?
-Mikor nem akarnak?
-Most kik voltak?
-Ruszkik.
Majd elköszöntem és felmentem lefeküdni.
Másnap szintén siettem mert megint elaludtam.
-Hová-hová ilyen sietősen?-jött a apám kérdése.
-Egy régi barátommal megyek találkozni.Már tegnap előre megbeszéltük.
-Akkor menj.
Majd felhúztam a szandàlomat és elindultam.
Mielőtt még elindultam volna bármerre is Genet vèltem látni.
-Szia.Mit csinálsz itt?-kérdeztem.
-Gondoltam eljövök ide mert nem hinném hogy tudod merre van a stúdió.-felelt.
-Igazad van.
Majd elmentünk a stúdióba.Épp kezdték felvenni a Heavens on Firet.
-Hé Paul.Kezdhetjük.-kérdezte Gene.
-Naná.Kezdjük.-felelt vigyorogva Paul.
Majd kezdték.Nagyon bejött az a szám.De főleg az ahogy Paul ènekelte.Hihetetlen milyen nagyszerű hangja van.
-Milyen volt?-kérdezte Paul.
-Nagyszerű.-feleltem nevetve.
-Tényleg?
-Nanà.A zenei stílusotok lenyűgöző.Csak hogy köztünk maradjon nem gondoltam hogy Gene-nek ilyen hosszú a nyelve.
Nem mondott semmit csak nevetett.
Majd én is vele nevettem.
-Mi Van?-nézett rám pár màsodperc múlva komoly arccal Paul.
-Semmi az égvilágon.-mondtam még mindig vigyorogva.-most mennem kell.-vágtam ki Magam.
Majd elköszöntem mindenkitől és hazamentem.Hihetetlen hogy elment az idő már megint este hét óra van.Szerintem a most felvett számok közűl a Heavens on Fire lett a kedvencem.
Amikor beértem a házba épp dudorásztam azt a számot.
-Máris itthon?-szurkálódott az apám.
-Indi elég.Ne piszkáld már.-szólt rá apára anya.
-Semmi gond anya.
-Ki a srác?
-Milyen srác?-kérdeztem értetlenkedve.
-Aki miatt egész nap nem hallatsz magadról.-mondta flegmán Sam.
-Nincs semmilyen srác.
Majd felmentem a szobámba.Majd valaki kopogott.Anya volt az.
-Bejöhetek?
-Anya.Mindig.
-Látom valami bánt Lara.Mi a baj?
-Van egy fiú.Aki nem tudom hogy kedvel-e de én kedvelem.Csak az a baj hogy alig egy napja ismerem.
-Ennyi baj van?
-Igen.
-Ha holnap találkozol vele mondd el neki mit érzel.
Majd kiment.Én pedig lefeküdtem aludni.

Ez lenne az első rész.Tudom kissé kusza első résznek.De a többi sokkal érdekesebb lesz.Pusza.