Váratlan

89. rész

- Halló - vettem fel szórakozottan, teli szájjal nyamnyogva a telefont.

- Hol vagy? - tért rögtön a lényegre Zay.

- Te hol vagy? - kérdeztem vissza.

- A szobádban.

- Oh - biccentettem. - Gondolom, én nem vagyok ott.

- A megérzéseid egyenesen csodálatra méltóak - ironizált, de azért éreztem a hangján, hogy egy cseppet viccesnek tartotta a beszólásom.

- Köszönöm - tömtem egy újabb adag tojást a számba.

- Épp zabálsz?

Röhögve húztam össze a szemem.

- Így is mondhatjuk.

- Hol vagy?

- A szomszédban - feleltem, belekortyolva a kávémba.

- Melyikbe? - érdeklődött néhány másodperc töprengés után Zay.

- Mr. Walberg mindig szívesen lát reggelire. Ha jól viselkedem, jutalomfalatot is kapok evés urán. De csak után, előtte sosem. Nem szabad evés előtt nasizni - magyaráztam komoly fejjel és még komolyabb hangon.

Keaton felpillantott és megjelent egy apró mosoly a szája sarkában, mire rákacsintottam.

- Szerinted engem is szívesen látna reggelente?

Hirtelen félrenyeltem a kávét, aminek következtében egyszerre köhögve és röhögve válaszoltam.

- Wow, Zay!

- Mi van?

- Nem is tudtam, hogy van egy ilyen poénos oldalad is - bólogattam elismerően a torkomat köszörülve, Keat pedig felállt, elővett egy poharat, vizet töltött bele és átnyújtotta nekem.

- Köszi - hálálkodtam.

- Mondtál valamit? - szólalt meg a vonal másik végén Zay.

- Semmi - legyintettem. - Egyébként mit keresel a szobámban? Dúl a vihar! Ugye nem gyalog jöttél?

- Nem, dehogy. Wyatt elhozott - érkezett a válasz tárgyilagosan.

- Wyatt épp ott áll melletted a szobámban? - ráncoltam a homlokom.

- Valójában ül.

- Aha. Nagyon csendben van - jegyeztem meg, furcsálva, hogy még nem ordított bele a telefonba vagy ilyesmi.

- Kapott apukádtól egy fotóalbumot és azt böngészi átszellemülten.

Hát, ez szuper.

- És meddig terveztek ott maradni? - csevegtem.

- Nem tudom. Igazából hozzád jöttünk.

- Miért is?

- Elmarad ma az iskola. Wyatt ötlete volt, hogy töltsük együtt a napot - avatott be Zay.

- Hármasban? - szaladt fel a szemöldököm.

- Nyilván nem. Keatont utánad szedtük volna össze.

- Nos, mivel én úgyis itt vagyok, két legyet üthettek egy csapásra.

- Biztos nem Mr. Walbergnél vagy? - kérdezte gyanakodva Zay.

- Akarom tudni, miért tartod valószínűbbnek, hogy a 90 éves, kedves szomszéd bácsinál reggelizem reggel negyed nyolckor, mint, hogy Keatonnél?

- Mert kedvesnek tartod? - tippelt Zay.

- Keatont nem tartom annak?

- Nálad sosem lehet tudni - felelte hanyagul Zaylee.

- Ez mondjuk igaz - vigyorogtam, majd felállva Keat mellé léptem és nyomtam egy puszit az arcára. Fél karral átölelte a derekam, kicsit közelebb húzva magához tovább olvasgatta a híreket a tabletjén.

- Akkor átmenjünk mi vagy jöttök ti? - invitált meg Zay gyakorlatilag a saját házamba.

Keatre pillantottam.

- Menjünk mi vagy jöjjenek ők?

- Ahogy szeretnéd.

- Akkor gyertek ti - döntöttem, hisz pizsamában voltam, ráadásul még be sem fejeztem a reggelimet.