- Álomban sem gondoltam volna, hogy szereted az ilyen filmeket - jegyeztem meg hitetlenkedve.
- Egy szóval nem mondtam, hogy szeretem - ellenkezett Keaton.
A nappalijában ültünk a kanapén, egymás mellett, boros pohárral a kezünkben. Éppen az Amerika kapitány nem tudom hányadik részét néztük, azt, amiben Vasemberrel harcol. Talán valami polgárháború a címe.
- Egyáltalán nem értem, hogy ez miért Amerika kapitány film - csóváltam a fejemet értetlenül.
- Mert benne van Amerika kapitány - bökött a képernyőre Keaton.
- Jó, de mindenki más is. Ez gyakorlatilag egy Bosszúállók film - magyaráztam elégedetlenségem okát.
- Írj panaszlevelet - kortyolt bele a borába, mire elfintorodtam.
- Dehogy írok.
- Akkor meg ne panaszkodj.
- Miért ne? - szájltam vissza.
- Minek kell ilyenek miatt panaszkodni?
- Mert a panaszkodás egy bizonyos mértékig egészséges és elengedhetetlen.
- Badarság - legyintett Keaton- Szóval te sosem panaszkodsz?
- Nem én – ingatta a fejét.
- És én sem panaszkodhatok – értelmeztem e helyzetet.
- Panaszkodhatsz, csak ne nekem – vont vállat unottan.
- Mi van akkor, ha kifejezetten neked szeretnék panaszkodni? – fordultam egész testemmel Keaton felé.
- Nem tudom, nyomd el magadban – tanácsolta gúnyosan nevetve.
- Eszem ágában sincs – vágtam rá hevesen, kis híján kilöttyintve a borom.
- Hűtsd le magad, hercegnő! – tartotta meg a poharam.
- Nem fogok lehiggadni, amíg ilyen vagy! – ellenkeztem, mert ezegyszer nem akartam annyiban hagyni.
- Büntetésből leöntöd a kanapém borral? – vonta fel a szemöldökét kérdően.
- Ha ez szükséges, akkor akár igen – bólogattam a magam igazát bizonygatva.
- Jó, akkor ez lesz az a pont, ahol elveszem a poharad – hámozta ki a kezemből az említett tárgyat, majd a sajátjával együtt lerakta a kanapé melletti asztalkára.
Közelebb másztam hozzá. Nagyot sóhajtva fordult vissza felém.
- Miért érzem úgy, hogy ez nem csak a panaszkodásról szól?
- Mert nem csak arról szól – vontam vállat. Felhúzott térdeim lábának felső részeihez értek. Épp, hogy egy cseppet.
- Akkor miről szól? – kérdezte, pedig bizonyára sejtette.
- Csak... - kezdtem volna, de eszembe jutottak Wyatt szavai. „Nem szabad kérdezgetni meg nyaggatni, várni kell, míg önként átadja a bizalmát."
- Csak?
- Csak nem értem, miért ne lehetne panaszkodni. Panaszkodni nem gyengeség.
- Főleg egy filmről, igaz? – tapadt a tekintete a képernyőre. Még véletlenül se nézett felém.
- Ja, egy filmről főleg – értettem egyet.
- Mi értelme a panasznak, hercegnő? – fordult hirtelen ismét felém Keat, egyik lábát felhúzta, így teljes testével szembe került velem. – Jobb lesz attól?
- Határozottan.
- Dehogy lesz. Ezt csak a reménytelen emberek hitetik el magukkal – ingatta a fejét.
- Ebben nagyon tévedsz. Nem attól lesz jobb, hogy panaszkodtál, hanem hogy a megfelelő emberrel csináltad és az az ember, akinek panaszkodtál utána melléd áll, támogat, megvigasztal, épp, ami kell – magyaráztam, mire Keat felemelte a fejét és mélyen a szemembe nézett.
- Nem lehetek valami megfelelő ember a számodra – húzódott megmagyarázhatatlan mosolyra a szája.
- Mindenkinek vannak hibái – döntöttem oldalra a fejem. – Van, akinek rengeteg – tettem hozzá, mire megtört a jég. Elnevette magát, ahogy én is.
- Fárasztó lehet tökéletesnek lenni – merengett végigsimítva a haján.
- Egész biztosan – bólintottam, majd Keathez bújtam. Közelebb evickéltem magam, karomat a dereka köré fontam, fejemet a mellkasára hajtottam és mélyen beszívtam az illatát. Meglepte az ölelésem. Egy másodperc erejéig meglepte. Aztán kapcsolt és mindkét karjával átölelt, állát a fejem búbjának támasztotta.
YOU ARE READING
Váratlan
RomanceRoyce Princetonnak elváltak a szülei, így kénytelen az apjával irdatlan messze költözni eddigi otthonától. Nem akar barátokat, sem szerelmet, csak letudni az utolsó évét az új gimiben. Persze, ez közel sem lesz ennyire egyszerű. Zaylee Coen, Wyatt R...