Váratlan

10. rész

- Ej, ej! Ti ketten már suliba is együtt jártok? – kapott el minket a bejáratnál Wyatt.

- Ugyan már! Csak most futottunk össze – tagadtam egyből, magam sem igazán értettem, miért.

- Persze, azért láttam, ahogy kiszállsz a kocsijából – biccentett Keaton felé Wyatt, majd a győztesek vigyorához hasonló arckifejezést öltött.

- Jól van, na! Így alakult – csaptam játékosan vállon, majd meglátván Zayt, felé vettem az irányt.

- Hali! – köszönt egy könyvet bújva, még csak fel sem nézett. Akárki lehettem volna, szerintem észre se vette volna a különbséget.

- Szia! Mit olvasol? – érdeklődtem. Az a könyv vagy kétszáz kilónak tűnt.

- Matekot.

- Hm. Izginek tűnik.

- Elhiheted, az is.

- És miért lapozgatod ilyen megszállottan?

- Dolgozatot írunk – jelentette ki, mintha ez teljesen egyértelmű lett volna az első hét harmadik napján.

- Komolyan? – ámultam, hiszen nem tudtam semmi féle számonkérésről.

- Aha.

- És miért?

- Mi az, hogy miért? – értetlenkedett.

- Miért írunk dolgozatot? – húztam össze a szemeimet.

- Mert erről szól az iskola? – kérdezett vissza amolyan ironikus kérdezős válaszolós stílusban.

- Ezt én is tudom – forgattam a szemeimet.

- Akkor mi a gond?

- Miért írunk már most?

- Mr. Williams mániája az év eleji szintfelmérő dolgozat – magyarázta Zaylee, és ezúttal rajtam volt a sor, hogy értetlenkedjek.

- Nekem ezt honnan is kellett volna tudnom?

- Mondjuk, odafigyelhetnél órán – vágott vissza, és be kellett látnom, igaza volt.

Legutóbb Keatonnal értekeztünk az osztályhierarchia felosztásáról. Igazán érdekfeszítő témának ígérkezett. Akkor még. Így utólag beláttam, a matekkal jobban jártam volna.

- Szóval, akkor mi is lesz benne ebben a bizonyos dolgozatban? – próbálkoztam tovább.

- A tavalyi anyag.

- Biztosan kötelező ezt megírni? – kerestem az ideális menekülési útvonalat.

- Természetesen.

- Még nekem is?

- Nem látom át, te miért lennél a mindenki alól kivétel.

- Még én sem - dünnyögtem leginkább magamnak.

- Ugyan, hercegnő! Nem megy a matek? – gúnyolódott Keaton. Cöhh, a hülye zseni.

- Erről szó sincs - ellenkeztem zsigerből, ő pedig egy gonosz vigyor közepette eltűnt a semmibe, pontosan úgy, ahogy korábban megjelent.

- Gyere már! – rángatott Zay a terem felé. – Mindjárt becsöngetnek!

Nyilván nem esett le neki, hogy mellesleg engem ez lényegesen kevésbé izgatott, mint őt. Még mormogtam valamit magamban, de meg sem hallotta, annyira lekötötte a fennálló késésének lehetősége.

- Na, hogy ment? – pattogott az óra letelte után Zay, mire csak vállat vontam.

- Tele írta az összes lapot – árulkodott Keaton, mire rávillant a tekintetem.

- Neked nem volt jobb dolgod, mint, hogy az én dogámat nézegesd? – hőbörgött mérgesen.

- Nem. Már húszkor kész voltam. Unatkoztam – felelte nagyképűen, majd átsorolt Wyatthez.

- Minek sírt a szád? – vágott pofákat Zaylee.

- Nem tudtam, hogy ez lesz az anyag – mentegetőztem, de csak rám legyintett.

- Hé, Royce! – üdvözölt Arlo és hamarosan Arian is megjelent.

- Srácok! Mi a helyzet? – kérdeztem, miközben azon töprengtem, vajon szándékosan néznek e ki pontosan ugyanúgy. Hát persze, nyilván.

- Para volt ez a matek – panaszolta Aria szomorú fejjel.

- Ja. Tudtad, hogy ha nincs meg a hármas szint, automatikusan egy hét kihagyást jelent az edzésből – mesélte Arlo felháborodott fejjel, gyászos hanghordozással.

- Miért nem készültetek? – Na, pont én vonom őket kérdőre...

- Buli volt – mentegetőzött azonnal Arlo.

- Meg sok edzés – kontrázott Arian.

- Számomra ez némileg ellentmondásos – tűnődtem, amolyan elgondolkodó fejet vágva.

- Royce mindent tudott, kérjetek tőle korrepetálást – köpött be Zay, majd dacosan elvonult.

- Én kérek! – került elő valahonnan Wyatt, mire természetesen csak a szememet forgattam.

- Kérj Keatontől.

- Szóval te is az én lapomat bámultad! – csapott le az emlegetett szamár, mire elhúztam a szám.

- Dehogy – vágtam még rá, de már feleslegesen.

- Talán ezért is ment neked ennyire jól – elmélkedett tovább Keaton, ezzel már komoly rágalmakat felsorakoztatva.

- Nem erről van szó. Szimplán korábban kész lettem – próbáltam megmagyarázni a dolgot.

- Na, akkor nyugodtan segíthetsz a csapatnak is – vigyorgott Keaton, totálisan kiélvezve, hogy belesétáltam a csapdájába.

- Ne már, Roycy! Ne kelljen könyörögnünk – kacsintott rám Wyatt, mire lassan elvigyorodtam.

- De, kérlek. Tedd meg!