Váratlan

88. rész

Egy fél órával később már a konyhában trónoltam, kezemben egy bögrével, benne természetesen kávéval. Előttem egy fehér tányér volt, benne egy pirítós, két tükörtojás és sült bacon. Pedig Lucy asszony nem volt sehol. Illetve nyilván a mi házunkban volt, de én nem voltam ott.

- Alig akarok hinni a szememnek - pislogtam nagyokat.

- Nem láttál még tojást? - kérdezte Keat háttal nekem, épp a saját reggelijén dolgozva.

- Olyat nem, amit te csináltál - vágtam rá.

- Egy újabb hihetetlen nap - jegyezte meg szórakozottan, majd saját tányérjával leült velem szemben.

Keaton bámulatos látványt nyújtott. Mezítláb volt, egy szürke melegítőben és egy fekete pólóban. Haja reggel révén össze-vissza ugyan nem állt, de sehol egy kis zselé, a homlokába hullott az egész. Megint szemüvegben volt és ahogy ránéztem, úgy éreztem, csupán a látványával képes lennék jól lakni. Vagy, hogy mondják ezt. Nyálas szövegekben még nem vagyok teljesen a toppon.

- Jó étvágyat! - láttam hozzá a reggelimhez boldogan vigyorogva.

- Jó étvágyat.

- Nagyon finom - bólogattam tele szájjal.

- Akkor jó - jegyezte meg Keat elmélázva. Leginkább egy „még szép, hogy jó" vagy egy „mi más lenne?" válaszra számítottam, így letettem a villám és összehúztam a szememet.

- Mi a helyzet veled?

- Velem? - pillantott rám meghökkenve.

- Aha.

- Beteg vagy?

- Nem hinném.

- Álmos?

- Nem.

- Akkor min jár a fejed?

- A reggelin - vetetett egy jelentőségteljes pillantást az említett ételre, majd rám.

- Oké - törődtem bele ideiglenesen, közben azon törve a fejem, miként szedjem ki belőle a dolgot.

- Neked is járhatna inkább azon - ingatta a fejét Keat, mire megeresztettem egy mosolyt.

- Hát persze.

A következő néhány perc csendben telt el, csak ettünk és ettünk, senki nem szólt semmit.

- Jövőhéten van Kyle szülinapja - törte végül meg a csendet Keaton.

- Igen? - sandítottam rá.

- Igen. Úgyhogy odautazom.

Látszott rajta, hogy nehezére esik mindezt csak úgy elmondania magától. Még nem szokott hozzá ehhez a „barátnőm van, ezért be kell számolnom a dolgokról" szituációhoz. Mondjuk nem csodálom, hogy nem. Nem tartott még olyan régóta.

- A hétvégén? - érdeklődtem.

- Igen.

Éreztem, hogy szeretné, hogy vele tartsak, de még őrlődik, hogyan is kérdezze meg. Hogy megkérdezze e vagy inkább olyan Keaton-ösen kijelentse. Megkönnyíthettem volna a dolgát azzal, hogy játékosan felvetem, hogy vele tartanék, ő elüti valami gúnyos megjegyzéssel, de aztán nyilvánvalóvá teszi, hogy igenis szeretne magával vinni. De ezúttal nem akartam megkönnyíteni neki. Szükségem volt rá, hogy halljam, ahogy kimondja.

Keat megköszörülte a torkát majd felnézett rám.

- Örülnék, ha velem tartanál - nézett a szemembe, én pedig majd elolvadtam ott helyben. Képes lettem volna szétfolyni a pulton.

- Örömmel veled tartok!