Váratlan

83. rész

Matekon kis híján elaludtam. Nem viccelek. Kitörhetett rajtam az eddigi stressz meg fáradság, mert egyszerűen úgy éreztem, a testem energiái eltűntek. Kész. Kezemben a tollal, lehunyt szemmel „figyeltem" a tanárt, míg nem kis híján lefejeltem a padot.

- Mit művelsz, hercegnő? - érdeklődött Keaton tárgyilagos hangon.

- Élvezem a matekórát - feleltem lassan.

- Azt látom - közölte, és bár nem láttam, hangján hallottam, hogy mosolyog.

- Hm.

- Szeretnéd, hogy jegyzeteljek helyetted is? - kérdezte.

- Te sosem jegyzetelsz - dünnyögtem.

- Ezt akkor nemnek veszem - rendezte le magával.

- Amúgy is eltelt már egy fél óra. Már nem segíthetsz - suttogtam drámaian.

- Majd kitalálok valamit - ígérte, én pedig ennyiben hagytam a dolgot.

Mikor kicsöngettek, Keat felállt és elhagyta a termet én pedig fejemet a padra fektettem és úgy határoztam, itt a megérdemelt 15 perc alvási időm.

- Mi a helyzet? - jelent meg Zay és helyet foglalt az előttem lévő pad megüresedett székén.

- Semmi - motyogtam, fel sem emelve a fejem. - Hát veled?

- Remélem nem törli el a holnapi esőzés a matek dolgozatot - csevegett Zay jókedvűen.

- Aha, én se - értettem egyet félálomban.

Időközben Keat visszatért és letett elém egy poharat, a benne lévő folyadék kellemes illata megcsapta az orrom, mire azonnal felnyitottam a szemem és nagyokat pislogva felnéztem a megmentőmre.

- Kávé - jelentette ki, majd leült mellém.

- Köszönöm - fogtam kezem közé a meleg poharat és fújni kezdtem a kávém. Jó sok volt benne a kávé, a tej pedig kevés, így tudtam, ennek ébren kell tartania.

Épp nagyban kortyolgattam, mikor szöget ütött valami a fejemben.

- Matekdolgozat? - néztem Zayre, aki épp nagyban Keatnek magyarázott.

- Holnap - bólintott.

- Holnap - ismételtem meg. - Holnap?

- Aha. Most mondta órán a tanár úr - pillantott rám értetlenül Zaylee.

- Keat - bámultam segélykérően a barátomra, de ő csak megvonta a vállát.

- Ne aggódj, Roycy. Holnap mindent elmos a monszun - csatlakozott hozzánk Wyatt, de Zay dühös pillantása elhallgattatta. - Úgy értem... Tanulj délután!

- Ja, az lesz - dőltem hátra a széken lemondóan. Ennyit a délutáni szundikálásomról.

- Keat. Állítólag már délután is förtelmes idő lesz. Azt mondta az edző, elmarad a mai edzés - adta át az üzenetet Wyatt a barátjának.

- Oké - bólintott Keaton, tudomásul véve a dolgot. Wyatt jelentőségteljes pillantást vetett rá, de nem szólt többet. Felvont szemöldökkel figyeltem a jelenetet, de inkább nem kérdeztem rá, mi is ez a nagy titkolózás.

- Kimegyek a mosdóba - jelentettem be, majd szavaimhoz hűen fel is álltam.

- Én is - pattant fel Zay és már útnak is indultunk.

Épp a kezemet mostam a tükrök előtt, mikor Zay mellém lépett és a tükrön keresztül rám nézett.

- Tudod, a suli egy dolog. Hogy kihagytatok egy hetet - kezdte, majd lesütötte a szemét. - De Keaton alapos fejmosást kapott, amiért ennyi edzésen nem vett részt.

Szóval, erről van szó.

- Nem én kértem, hogy jöjjön velem - csúszott ki a számon. Nem épp ez járt a fejemben.

- Tudom! - vágta rá Zay. - Nem is ezért mondtam. Csak gondoltam...

- Gondoltad, szeretnék tudni róla - bólintottam. - A fiúk meg nem mondták volna el.

- Hát, igen.

- Keatnek nem olyan fontos a kosár, mint Wynak - jegyeztem meg, felidézve egy korábbi beszélgetésünk, amikor Keaton erről mesélt nekem.

- Igen, sejtettem. Wyatt ösztöndíjjal pályázik sportegyetemre - mesélte Zay.

- Látom, mostanában sokat beszélgettek - fontam karba a kezem a mellkasom előtt és a mosdó pultjának támaszkodtam, vigyorogva nézve a barátnőmre.

- Csak hébe-hóba - összpontosított a kezére, amit épp nagyban szappanozott.

- Aha.

- Kénytelenek vagyunk, ha ti leléptek egy hétre! - szabadkozott a kezét törölve, majd kiviharzott a mosdóból.

- Ne próbáld rám kenni! - szaladtam utána jókedvűen kiabálva.