Váratlan

72. rész

Keaton miután befejezte a csókot, kissé elhúzódott és rám nézett. Nem olyan eltávolodás volt, mint mikor megbánja az ember, amit tett és ezért gyorsan abbahagyja, hanem inkább elégedettnek tűnt, mint aki sikeresen elvégezte, amit elakart. Hirtelen meg szerettem volna kérdezni, hogy akkor most mi is van köztünk, de egyrészt a hevesen kalapáló szívem, másrészt a „nem akarok bénának tűnni" érzésem miatt inkább csöndben maradtam. Keaton megigazította a takarót és mintha közelebb bújt volna. Hozzám közelebb lévő keze utat talált a derekamra és magához húzott. Meglepett, milyen természetes volt a mozdulata. Homlokát az enyémnek döntötte és lehunyta a szemeit.

- Maradjunk egy kicsit így! – kérte kissé rekedtes hangon.

- Rendben – suttogtam, miközben az arcát figyeltem. Annyira szépnek volt.

Lassan felemeltem a kezem és megsimítottam az arcát. Olyan jó érzés volt, hogy megtehetem.

- Miért taperolsz? – kérdezte továbbra is csukott szemekkel.

- Mondja az, aki ölelget – vágtam vissza, de valamiért elvettem a kezem az arcától.

- Talán nem tetszik? – dörmögte, majd megkereste a kezem és óvatosan visszahelyezte az arcára.

- Ezt nem mondtam – ismertem el halkan.

- Mi az oka annak, hogy az öcséd anyukátok vezetéknevét viseli? – érdeklődött Keaton és kinyitotta a szemeit.

- Ez egy hosszú sztori – feleltem némi töprengés után. – Bár én sem tudom teljesen.

- Ráérek – engedett el.

- Amennyit én tudok, Landon és Kav egy apától származnak. Anya nagyon fiatalon ment hozzá a Natehez, mert terhes lett Landonnal és akkoriban szerették egymást. Aztán egyre rosszabb lett a viszonyuk, hát elváltak és néhány évvel később anya meg apa találkoztak és elkezdtek együtt járni, de sosem házasodtak meg. Hamarosan megszülettem én. Akkoribban a szüleim együtt éltek, összeköltöztek és apa nevelte Landont is. De aztán a szüleim szétmentek és apa elköltözött tőlünk. Anya valahogy visszatalált Natehez és megszületett Kav. Amikor én három éve elköltöztem, Nate még itt lakott és egészen jól megvoltak anyával. Fogalmam sincs, mi történhetett, de elég drasztikusnak kellett lennie, ha Kav még a vezetéknevét is megváltoztatta.

- Miért mentek szét a szüleid?

- Nem tudom, ezt egyikük se nagyon részletezte. Azt mondták, túl sok mindenben különböznek és ezeket nem tudták egy idő után megoldani és elviselni. Igazából Ez az egész olyan fura. Sosem tetszett az érzés, hogy a szüleim nem is voltak házasok.

- Persze, megértem – bólintott Keaton.

- Mikor Landon meghalt anya és apa kapcsolata végleg megromlott, addig még úgy, ahogy jóban voltak, megoldották, hogy mikor hol legyünk, nem volt balhé.

- Hiányzik az érzés, mikor családod van, igaz?

- Igen.

- Nekem is – mondta és megdöbbentett az őszintesége. Erről sosem beszélt nekem.

Ezúttal én voltam az, aki átölelte a derekát és magamhoz húztam, fejét a vállamra döntötte. Olyan jámbornak és ártatlannak tűnt, ahogyan hagyta, hogy simogassam a hátát és a haját.

- Tudom.

– Hol töltötted a téli szünetet?

- Hogy jön ez ide? Mi ez, vallatás? – Vajon ez most, hogy jutott egyáltalán eszébe?

- Csak érdeklődtem – sandított rám és mintha egy apró mosolyt véltem volna felfedezni szája sarkában.

- Apa testvérénél voltam, Jack bácsinál. Miamiban.

- Értem.

- Te hol voltál?

Jól emlékszem, hogy utólag tudtam meg, ő sem volt otthon, hanem hasonlóan hozzám az egész hetet máshol töltötte.

- A nagyszüleimnél voltam.

- Kyleval?

- Igen.

- Sejtettem.

A kijelentésemet némi csend követte, míg végül ismét én szólaltam meg.

- Egyszer majd megbeszéljük, mi is történt akkor?