Valami megfejthetetlen

20. Liz

20. Liz
Az élet igazságtalan. Miközben Lucy Franciaországban lógatta a lábát, én otthon punnyadtam, és próbáltam valamivel izgalmasabbá tenni a nyarat, mert nyaralás nélkül rémesen kiábrándító kezdett lenni. Szerencsére amikor már éppen tanulásra adtam volna a fejem, beállított Sirius, és közölte, hogy menjek vele. Na mármost, ebben az esetben nem feltétlenül kell az ember lányának rögtön megbíznia benne, főleg, ha ismeri a Százfűlé-főzet és az Imperius átok áldásos hatásait.
- Nem - jelentettem ki határozottan.
- Miért? - vonta fel a szemöldökét.
- Bizonyítsd be, hogy tényleg te vagy az, és a tudatod is a sajátod! - tettem karba a kezem. Vajon az már probléma, ha nem tudok megbízni a barátaimban? Meg kell kérdeznem Lucyt.
- Te akartad! Tudom, hogy minden bugyidon egy-egy varázslény mintája van, és hogy elég perverz módon az okkamis a kedvenced.
- Hülye! - visítottam, de legalább már elhittem, hogy ő az. - Hová akarsz vinni?
- Cukrászda?
- Jöhet!
- Akkor oda - vonta meg a vállát. Oké, ez kezd para lenni. Sirius Black cukrászdába akar vinni? Ő általában minimum egy Szellemszállás kaliberű helyre viszi az embert. A közelben találtunk egy mugli cukrászdát, ahol találtunk egy sarkot, ami üres volt, így be is foglaltuk.
- Mit akarsz mondani? - szegeztem neki a kérdést.
- Hát… igazából… kérdezni szeretnék valamit… - mondta akadozva. Kezdett egyre izgibbé válni a dolog.
- Ki vele!
- Szóval… izé… Ryans… hogy van? - asszem, kissé idiótán bámultam rá. Komolyan Lucy hogyléte érdekli? Azonnal támadt egy remek ötletem.
- Szuperül, éppen Franciaországban van, találkozott ott egy helyes sráccal, Justinnak hívják és az elbeszélése alapján nagyon jó fej - csevegtem könnyed hangon, figyelve a reakcióját.
- Én is jó fej vagyok! - jelentette ki. Ezt tartotta a legfontosabbnak tisztázni?
- Persze, de attól még lehet más is az - játszottam az értetlent.
- De Ryans ne tartsa őt jó fejnek meg helyesnek! - hördült fel.
- Merlinre, Sirius, miért nem vagy képes kimondani, hogy beleestél? - emeltem a tekintetem a plafonra.
- Mi… én… Ryansbe? Dehogy - Majd észrevette, hogy teljesen hülyének nézem, és hozzátette:
- A francba, Price, miből jöttél rá?
- Egyértelmű. Mármint nekem. És ha érdekel, neki is tetszel, csak még ő se tudja.
- De ha más is megtudja, ki fognak nevetni! Sirius Black nevetség tárgya lesz! - kesergett.
- Először is: senki nem tudja meg. Másodszor: miért nevetnének ki? Harmadszor: próbálj meg valahogy udvarolni Lucynak! Negyedszerre: szólíts már végre Liznek! - hadartam. Olyan nevetségesen viselkedett! Ekkora drámát csinálni ebből!
- Jó, megadtam magam! Taníts, mester! Mit tegyek, hogy Ryans megkedveljen? - nézett rám várakozva.
- Nem az a cél, hogy megkedveljen, azt hiszem, azt már tavaly elérted. Az a cél, hogy beléd zúgjon. - (Itt egy kicsit ferdén meredt rám, de figyelmen kívül hagytam.) - Ehhez szükség van egy pontosan kidolgozott tervre, ami öt egyszerű fázisból áll. Csak figyelj, és tanulj! - mondtam, és elkezdtem neki magyarázni.

*********************

- Jó napot! - köszöntem bizonytalanul az ajtót nyitó, nagyjából velem egyidős lánynak.
- Mit akarsz? - kérdezte cseppet sem kedvesen.
- Lily Evans-öt keresem. Itt lakik?
- Lily! - üvöltött. - Az egyik bolond barátod van itt!
- Liz? - jelent meg az ajtóban Lily. - Köszi, Tuney, de majd én beinvitálon őt, neked nem kell fáradnod ezzel! - mosolygott a nővérére (mert addigra rájöttem, hogy a morgós lány nem más, mint Petunia Evans) negédesen.
- Szia! - köszöntem.
- Gyere, menjünk fel a szobámba! - intett. A szobája halvány mentazöld színű volt, ami tökéletesen illett hozzá. Jó néhány növény is helyet kapott, köztük pár varázsnövény.
- Beszéltél mostanában bárkivel az osztályunkból? - tértem rögtön a lényegre.
- Nem igazán - rázta a fejét.
- Akkor nem hallottál még arról, hogy a Potter-házat megtámadták?
- Úristen! - sikkantott Lily. - Mindenki jól van?
- Igen, szerencsére - bólintottam. - James apja egy kicsit megsérült, de semmi komoly. Viszont felvettett bennünk néhány kérdést. Egy hónapon belül a második varázslócsalád házát támadták meg, ráadásul olyan családokét, akik aktívan részt vesznek a háborúban. Apukámnak pedig az a zseniális ötlete támadt, hogy ki kéne építeni egy védőrendszert, amit minden varázsló lakta házon alkalmazni kéne, valamint biztonsági előírásokat kéne érvénybe léptetni. Megírta ezt Dumbledore-nak, aki ahelyett, hogy hülyének nézte volna, abszolút támogatta az ötletet, sőt - emeltem fel a mutatóujjam - azt mondta, hogy a hatod- és hetedéves diákoknak kéne megszervezni! És ezzel nem egy diáknak adná meg a kezdőlöketet. James tök örült neki, még Lucy is a maga módján… te benne lennél? A tanév elején kezdenénk, ez lenne a gyakorlatunk. Na? - néztem rá kíváncsian.
- Azta! Hú, persze! Ez olyan izgalmas! Végre mi is segíthetnénk valamit, nem kéne tétlenül ücsörögnünk a fenekünkön… - lelkesedett.
- Szuper! Akkor téged is felírlak - vettem elő a zsebemből a listát, amire a neveket gyűjtöttem. Elég sok név volt már rajta, nagyrészt griffendélesek meg hollóhátasok, de akadt néhány hugrabugos és mardekáros is (bár gyanítom, hogy páran csak szórakozásból). Gyorsan az órámra pillantottam, és riadtan állapítottam meg, hogy húsz másodperc múlva indul a zsupszkulcsom (mivel a nagykorúságomig még egy év hátravan, muszáj ezekkkel az utazási eszközökkel megelégednem).
- Merlin süvegére, Lily, mennem kell! - búcsúztam el gyorsan, és a bejárati ajtóhoz rohantam, ahol már várt a cipőm (praktikus zsupszkulcs).
- Szia! - kiáltotta Lily utánam, miközben elnyelt a levegő.