Valami megfejthetetlen

12. Liz

12. Liz
Egy pozitívuma mindenképpen volt annak, hogy újra szóba álltam Lucyval, mégpedig az, hogy szívesen vállalta, hogy megírja a gyógynövénytan beadandómat, cserébe ha én megírom az ő lénygondondozás háziját. Jó, vicceltem. Nagyjából csak pozitívumai voltak a dolognak, esetleg annyi negatívum, hogy kénytelen voltam időnként elviselni Tyler társaságát, mert mondjon bármit is Lucy, az a srác nekem totál ellenszenves. Na mindegy. Egyik szünetben (átváltoztatástan és bűbájtan között) éppen Lucyval tárgyaltuk ki újra és újra az (egyik) kedvenc könyvünket, amikor odasétált hozzánk James, komoly ábrázattal. Vagyis komolynak tettetett ábrázattal.
- Hol hagytad Dorotheát? - húzta fel a szemöldökét Lucy.
- Pszt, Ryans, hivatalos ügyben vagyok itt.. - intette le James. - Szóval nyilván tudjátok, hogy hamarosan itt a következő kviddicsmeccs. És bár a Hugrabugot nem tartják olyan erős csapatnak, azért nekünk tudnunk kell, hogy komoly ellenfelek tudnak lenni.
- Először magaddal hitesd el, aztán próbálkozz másokkal - tanácsolta neki Lucy.
- A lényeg - folytatta James tudomást sem véve a lányról - , hogy be kell iktatnunk pár plusz edzést. Van egy pár új ötletem - kacsintott ránk, aztán sarkon fordult, és visszament a barátaihoz. James aztán be is váltotta az igéretét. Másnap délután a kviddicspályán találkoztunk.
- Hol van Ryans? - kérdezte tőlem Sirius.
- Még csak öt perc múlva kezdődik az edzés - néztem rá kérdőn, mert Lucy esetében ez nem volt igazán jogos kérdés. Egyébként tíz perc múlva be is futott, csak öt percet késett, amit fel is jegyeztünk a Rekordok Könyvébe.
- Most, hogy mindenki megérkezett, ismertetem az új edzéstervet. A technikátok jó, de a konditok pocsék, ezért párban, illetve hármasával erősíteni fogunk. Mindenki azt a párt kapja, akit a legkevésbé fog megsajnálni, ha szenved - vigyorgott ránk James. - Tapmancs, Ryans, ez egyértelmű - kezdte a beosztást, mire Sirius önelégülten mosolygott, Lucy arcán pedig nem tükröződött érzelem. - Liz, Price - folytatta a csapatkapitány, bár elég hülyén hangzott, hogy konkrétan a nevemet mondta. - És én, Evans és Fobisher - fejezte be a felsorolást, mire Lily tehetetlenül forgatta a szemét. - Ti kezdek - mutatott a Lucy-Sirius kettősre. - Mi addig gyakorlunk. A hajtók dobálnak Fobishernek, akinek természetesen ki kell védenie, én meg… - vonta meg a vállát - elkapom a cikeszt.
A gyakorlás nem ment valami fényesen, bár igaz, hogy Fobishernek még kevésbé, szóval a mutatóink egész jók lettek: nekem 18/20, Lottie-nak 16/20, Lilynek meg 15/20. Miután végeztünk, James kijelentette, hogy cserélünk. Én és Lottie megyünk erősíteni, Lilynek a Lucy és Sirius által küldött gurkókat kerülgetve kellett a karikákba juttatni a labdát, amit természetesen Fobisher őrzött. Aztán James odajött hozzánk elmagyarázni az erősítési feladatot.
- Mivel a repülési technikátok kifogástalan, kicsit a dobókarotokra megyünk rá, valamint a reflexeitekre. Liz, te kvaffokat fogsz dobálni Lottie-ra, akinek ki kell előre térni úgy, hogy a lábát nem mozdíthatja el. A muglik ezt kidobósnak hívják. Tíz perc után csere. Idegesítsétek minél jobban egymást! - azzal visszament a pályára.
- Állj oda, Lottie! - parancsoltam a nővéremre.
- Ne parancsolgass! - rázta a fejét, de azért szót fogadott. Rádobtam az első kvaffot, ami alig repült két métert, és lezuhant. Sokkal nehezebb volt egy átlagos gurkónál. Lottie gúnyosan felnevetett.
- Ahelyett, hogy Potter után csorgatod a nyálad, inkább megtanulhatnál dobni - ezzel a mondatával annyira felidegesített, hogy a következő kvaff már eltalálta. Kissé meglepődve nézett rám, nem számított erre. Ettől megjött az önbizalmam, és egymás után vágtam hozzá a kvaffokat. A legtöbb elől kitért, de nem vagyok hülye, tudom, hogy az se fájt neki, amelyik eltalálta.
- Csere! - üvöltötte el magát James.
- Hajrá, hugi! - mosolyodott el gúnyosan. Odaáltam a falhoz és Lottie felém hajította az első kvaffot. Meglepődve tapasztalta, hogy sokkal nehezebb, mint egy átlagos kvaff.
- Whahaha - röhögtem fel gonoszan.
- Igen? - azzal elkezdett bombázni. Amikor James jelezte, hogy vége, már alig tudtuk felemelni a karunkat.
- Jó, akkor utolsó csere. Liz, Lottie, ti a karikákba akarjátok juttatni a labdát, Tapmancs és Ryans pedig ezerrel küldik rátok a gurkókat. Te meg, Evans drága jössz velem - azzal magával húzta őt. Fobisher széttárt karokkal követte őket.
Edzés után holtfáradtan zuhantam az ágyamra. Lucy és Lily követte a példámat.
- Holnap milyen óráink lesznek? - kérdeztem, tudva hogy az ágyam alatt eldugva egy nagy kupac befejezetlen házi és beadandó vár.
- Dupla SVK, bűbájtan, gyógynövénytan, átváltoztatástan - olvasta fel Lily az órarendjét.
- Mhrgh - adtam ki valami ehhez hasonló artikulátlan hangot, azzal lehajoltam, és kikotorásztam az említett órákon kapott házikat. Szerencsére a gyógynövénytan kész volt (szeretlek, Lucy), SVK-ból gyakorlatit kaptunk (gyakoroljuk a párbajozást; esküszöm, ennek a tanárnak párbajmániája van), a bűbájtant megcsináltam, így csak az átváltoztatástan beadandóm maradt.
- Lejöttök a klubhelyiségbe? - kérdeztem a lányokat, de mindkét oldalról csak nyögés volt a válasz.
- Hát, jó - mondtam, azzal a táskamat magamra akasztva kinyitottam az ajtót.
- Áááá - sikítottam fel. Az ajtó előtt ugyanis Lottie állt, ami önmagában csak egy kicsit lenne ijesztő, de valószínűleg most bontotta ki a haját, mert a göndör tincsei összevissza meredeztek, a sminkjét meg elkente, így egészen rémisztő látványt nyújtott.
- Merlin süvegére, Liz, a nővéred vagyok, nem a baltás gyilkos! - mondta felhúzott szemöldökkel Lottie. - A hajkefédért és a balzsamodért jöttem - mutatott a hajára.
- Igazad van, rád fér! - nyomtam a kezébe a cuccokat, azzal elindultam (újra) a klubhelyiségbe. De alig tettem meg pár lépést, Julie állta az utamat.
- Csak azt ne mond, hogy neked is a hajkefémre van szükséged! - mondtam fáradtan.
- Hm? - nézett rám kérdőn, aztán megrázta a fejét. - Mindegy. Azt akartam kérdezni, hogy segítenél-e esetleg nekem az átváltoztatástan beadandómban. Nem igazán vagyok otthon a témában, és Alice azt mondta, hogy úgy hallotta Franktől, akinek meg Mark mondta, hogy tavaly Lottie-nak is te magyaráztad el. Szóval? - nézett rám könyörgőn. Gyűlölöm a pletykahálózatot.
- Persze - mondtam megadóan.
- Köszi! - ujjongott. - Holnap délután jó lenne?
- Igen - már indultam volna tovább, amikor beugrott valami cseppet sem mellékes dolog.
- Egyébként mi a téma? - kérdeztem.
- Animágia - felelte, én meg úgy éreztem, forogni kezd velem a világ