Tali a neten | Szoboszlai Dominik ✓

Huszonhat

Pár megvásárolt ruhadarabbal és bolttal később a Desigual. üzlet egyik próbafülkéjében igyekeztem magamra erőszakolni egy batikolt felsőt. Tiszta extázisba kerültem, amikor végre találtam egy számomra jó méretű felsőt, ami még jól is állt – az persze teljesen elrontotta a feelinget, hogy mindenhonnan folyt rólam a víz, így szegény felső csak úgy tapadt rám. Mindemellett persze óvatosnak kellettem lenni, mert egy méregdrága felsőről volt szó és amíg nem voltam benne teljesen biztos, hogy megveszem, nem akartam tönkretenni.

Polli a próbafülke előtt ácsorgott Nagyi és Gula társaságában, mivelhogy neki már megvolt a szettje a szoboszlai-féle bulira – ugyanis drága pasikám egy egész csordányi embert hívott meg. A két focista kitartóan loholt a négy lány után, csakhogy egy idő után akarva-akaratlanul kezdett meglátszani rajtuk az unalom és a fáradtság félreérthetetlen jele. Nagyokat nyögtek, ha betettük a lábunkat egy újabb boltba, miközben nyakig szatyrokkal megpakolva kullogtak mögöttünk, kissé hátra maradva. Amikor pedig beköltöztünk a próbafülkékbe, akkorát huppantak a várakozóknak kihelyezett puffokon, hogy visszhangzott a bolt. Ott pedig egymás közt sutyorogva szidtak minket – nagy valószínűséggel –, hogy hogy a fészkes fenében tudunk egy ruhavásárlást ennyire hosszúra nyújtani.

Most pedig Polli is csatlakozott a sutyorgásukhoz, amíg mi hárman nagyban próbálgattuk a ruhákat. Ebből ketten sikeresen magukra tudták húzni a ruhákat, míg én hangosan morogva cibáltam a rám tapadt darabot.

– Mi van, Kiara? Hozzád képest a csiga fénysebességgel mozog – törte meg a háttérben szóló rádió hangját Nagyi.

Kijelentését vidám összeröhögés követte.

Megforgattam a szemeimet. – Köszi a biztatást, Ádi. Nem neked kell magadra ráncigálnod egy műanyag vackot, csakhogy jól nézz ki.

– Nekünk így is egy kész topmodell vagy – felelte Peti egyszerre utána. – Minek cicomázod ki magad még jobban?

– Hogy tetszen Dömének, mi másért – válaszolt Gula kérdésére Polli, amolyan „hülye kérdésre hülye válasz" módon.

Egységesen összeröhögtek.

Már szinte vártam, hogy mi lesz a következő epés beszólás, csakhogy furcsa módon elhallgattak. Nem tudtam, hogy pontosan mi miatt, de úgy voltam vele, hogy jobb is talán, ha nem tudom. Ráfogtam az épp a rádióban induló számra, elvégre az volt az egyik, amit a stadionokban fix, hogy lejátszottak.

Csupán megvontam a vállam és a fal fele fordulva folytattam a ruhával való küzdelmemet. Húztam és nyűttem, cibáltam és igazgattam, mialatt a falat bámulva toporogtam. Hogy én mennyire utáltam ruhákat vásárolni néha!

Nem volt mit tenni, folytattam a heves harcot. Úgy nézhettem ki, mint egy zsémbes oroszlán, akinek egy idő után az arca is kezdett olyan vicsorra húzódni, mint amilyen a fent említett nagymacskáké szokott lenni. Emellé még szerintem morogtam is hangosan, így az imitálásom tisztára precíz volt.

Mindez a véget nem érőnek tűnő huza-vona addig tartott, amíg a szabadon levegőző csípőmre váratlanul, mindkét oldalról egy-egy hosszúkás kéz simult rá. Ahol az én bőröm találkozott az övével, bizsergett, mintha izzó vasdarabot tartottak volna oda. Az első reakcióm az volt, hogy visszafojtott levegővel összerezzentem, elengedve az addig cibált ruhadarab oldalát.

Ha nem csapott volna meg az ominózus fenyőillat, tuti, hogy gyomorszájon vágtam volna az illetőt. Viszont nagy mákjára megcsapta az orromat a sokszor érzett kölni, ami miatt lehiggadott az önvédelmi rendszerem.

Helyette kacsapofára húzott ajkakkal vártam meg, míg a bizonyos illető lassan közelebb húzódott hozzám szépen, fokozatosan. Kezei a csípőmről a derekamra vándoroltak, ahol egy gyors mozdulattal megmarkolták a rajtam lófráló felsőt. Szinte mint egy profi, úgy húzták le a helyére a fehér alapon rózsaszín, csavaros felsőt.