Tali a neten | Szoboszlai Dominik ✓

Hét

Óriási volt az a meccs. Még sose voltam élőbe nagyobb volumenű meccsen, pusztán Tomi meccsein – de ez mindent vitt. Az a pezsgés, az a hangulat, a szurkolás – főleg Pátkai góljánál tombolt a tömeg.

Amikor lefújták, nem akartam hinni a füleimnek.

Teljesen elszomorodtam.

Csakhogy, az este akkor még nem ért véget. Még hátra volt Szoboszlai sunyi kis terve a „hálájára". Csak tudtam volna, mire akar ezzel célozni.

A vér a fülemben dobogott, ahogy közeledtem az A szektor kijárata felé. Hevesen kerestem a focistáknak fenntartott, turistáknak szupertilos V.I.P. be- és kijáratot – elvileg ott kell találkoznom velük.

Vagy negyed órányi bolyongást követően meg is találtam a behajtott, megannyi „Tilos az átjárás!" „Az ajtón való átlépés büntetőjogi következményeket vonhat maga után!" táblával felszerelve. Normál esetben elrettentett volna attól, hogy egy tilos ajtón csak úgy átflangáljak.

Akkor viszont James Bondot meghazudtoló ügyességgel surrantam át a résnyire nyitott ajtón. Nem is értem, hogy miért hagyták résnyire nyitva, ha egyszer a másik oldalon csilliókat érő lábbal rendelkező férfiak flangálnak.

Amint átértem, megperdültem a tengelyem körül, s azonnal becsuktam magam mögött az ajtót. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel.

Küldetés teljesítve.

Váratlanul hosszú ujjak érintették meg a vállaimat, mire majdnem felsikkantottam. Remegve fordultam meg, szembe találva magam...

...Dominikkal?!

– Hallod a frászt hozod itt rám – szívtam be mélyen a levegőt, hogy visszatartsak egy epés, igazi magyaros, 10 perces cifra káromkodást.

A focista csapzottan nézett rám, csakhogy nem izzadt volt, hanem a zuhanyvíztől vizes. Haja csak nagyjából száradt meg, gondolom hagyta, hogy az amúgy is fülledt meleg megszárítsa. Rövidgatya és ujjatlan felső volt rajta, lábán bokazokni és kinyűtt tornacipő.

Arcára pimasz, elégedett vigyor szökött fel, ahogy látta, hogy a „hozzuk-Kiarára-a-szívinfarktust" terve sikeresen bevállt. – Annyira cuki vagy, amikor dühöngsz.

– Ja, mint egy morcos törpe, mi? – löktem arrébb a mellkasánál fogva még mindig felpaprikázva. – Mit is takar a „hálaterved"?

– Azt, kérlek – ezzel odalépett mögém. Férfias kezeit a felkarjaimra fektette. Kissé előrébb hajolt, lehelete a nyakamat csiklandozta. Megborzongtam. – Hogy Szoboszlai Dominik elviszi a grafikus csajszit egy buliba.

Elkerekedtek a szemeim. Szembefordultam vele, hogy lássam, komolyan mondja-e. Hát elég elhatározottnak tűnt, amitől valamelyest mintha a rettegés is elkapott volna. – Aztán az a híres-neves Szoboszlai Dominik milyen buliba akarja vinni a grafikus csajszit?

– Ünneplős buliba, kérlek – felelte nemes egyszerűséggel. Levette rólam kezeit, úgy indult el egy számomra ismeretlen irányba. Követtem. – Meg kell ünnepelni, hogy levertük Wales-et. A Címeresek 2.0 pedig Bazsi lakásán akarja ezt megünnepelni.

– De ugye nem leszek egyedül lány? – néztem rá karót nyelve.

– Willi, Bazsi, Laci meg Szala facérok jelenleg, Nagyinak a csaja Bolognában van, az enyém meg Salzburgban. Gula meg hazament a nejéhez – vonta meg a vállát tettetett ártatlansággal.

Szentséges Milka tehén. Ez azt jelenti, hogy egyedül leszek 5 férfival az egyikük lakásában?!

Teljesen elsápadtam. Mi a jó bundáskenyérbe keveredtem 17 évesen?!