Tali a neten | Szoboszlai Dominik ✓

Huszonhárom

Pillanatokkal később már a konyhában voltunk. Én épp a kezemre húzott sütőkesztyűkkel emeltem ki a forró jénai tálat, melyből a sajt, tészta és hús isteni kombinációja pillantott vissza rám. A belőle felszálló illatfelhő nem csak az én orromat csavarta el – Dominik is ott ácsorgott mellettem, kezében egy lapostállal. Úgy pattogott mellettem türelmetlenül, mint egy kisgyerek. Barna szemei szinte felcsillantak, ahogy megpillantotta a sajtburgeres casserolét.

Kacsapofára húzott szájjal fordultam felé, kissé bosszúsan. Kezdett átforrósodni a kesztyű, s vele együtt a kezem is. – Dominik, tedd le a segged egy székre, vagy nem kapsz kaját.

Engedelmesen tette, amit mondtam neki. Lehuppant a megterített asztal egyik székére, onnan bámulta árgus szemekkel a gőzölgő tálat, ahogy azt leraktam az asztalon lévő deszkákra. Megkönnyebbülten szedtem le a kesztyűket a kezeimről, mert már kezdett az én kezem is pecsenye állagba átmenni.

Hamar visszahajítottam őket a helyükre, majd egy jókora merőkanállal a kezemben nekiláttam az étel felszeletelésének, ami elég nagy dilemmának ígérkezett. Ugyanis, a bemutatóvideó szöges ellentéte miatt úgy összeomlott a remekművem, mintha földrengés rázta volna össze. A különböző rétegek összekeveredtek, csakúgy, mint egy félresikerült lasagna esetében történt volna.

Azt hittem, hogy ott hülyét kapok. Hosszas pillanat erejéig behunytam a szemeimet, úgy sóhajtottam fel hosszan. Kezemben a fanyélű mérőkanál nyele reccsent egyet a kezemben, ahogy visszafojtott mérgemben megszorítottam. Azt hiszem, hogy akkor kicsit talán túlságosan is felhúztam magam rajta, köszönhetően a nyamvadt havi bajnak. – Nyugalom, Kiara, ne üvöltsd el magad. Ez csak egy kaja, emiatt ne húzd fel magad.

Szegény Szoboszlai, nem is mert szólni két szót. Tudta, hogy ilyenkor még egy fadarabba is simán belekötök, nemhogy egy élő emberbe. Inkább feltápászkodott és odalépve mellém óvatosan kivette a kezemből a merőkanalat. Másik, szabad kezével megsimogatta a hátamat. – Lefogadom, hogy így is mennyei az íze, Kiru. Emiatt ne idegesítsd fel magad, én így is szívesen megeszem.

Ahogy hosszú ujjai finoman végigcirógatták a hátamat, kellemes borzongás futott végig a testem egészén. Furcsa, de olyan érzés volt, mintha a pólón keresztül éreztem volna, ahogy a bőre az enyémmel érintkezik. Addig egyenletes levegővételem váratlanul megakadt, visszafojtva fordítottam megilletődött tekintetem a focistára, aki kedvesen várakozva fürkészte az arcomat, közben végig cirógatva a hátamat.

– Na, így sokkal szebb vagy, ha nem morogsz mindenen – jelentette ki, megtörve a beállt csendet. Hosszúkás, vékony ajkai őszinte, gáláns mosolyra húzódtak, ahogy barna tekintetével mélyen az enyémekbe pillantott. Az addig hátamat simogató, hosszú ujjai kitűrtek egy, az arcomba lógó, rakoncátlan hajtincset, be, a fülem mögé.

Ahogy csokibarna tekintete farkasszembe került az enyémmel, kellemes érzés öntötte el először a szívemet, majd a testem egészét. Az agyamban mérhetetlen mennyiségű boldogság szabadult fel, ami szinte úgy mozgatott, mint egy bábut. Az ő parancsára léptem közelebb Dominikhoz és bújtam oda hozzá szorosan, mintha évek óta nem láttam volna. Ahogy a kidolgozott mellkas vonalai a halántékomhoz értek, csak még jobban megerősítették bennem azt az érzést, hogy odabújjak hozzá és el se engedjem. Karjaimat átfűztem az oldala mellett, s a hátán összekulcsoltam, így mutatva ki ragaszkodásomat. A túl jól ismert fenyőillatról, ami belőle áradt, ne is beszéljünk. Csak még inkább megbolondította a szívem, ami egyébként is ritmustalan ütemben verdesett.

A focistát először meglepte a váratlan hagulatváltozásom. Nem húzódott el meg semmi, csupán várt pár másodpercet, hogy gondolom az agya feldolgozza a szeszélyes barátnője kennyére kenhető formájának látványát. Elvégre a mi kis harcunkban mindig ő cseszegetett a hirtelen hangulatváltozásaival. Akkor viszont valahogy megfordult a kocka.