Pókember : Az árny hálója

1.Fejezet: Szárnyaló veszély.

Pókháló a házak falán, hajnalodik már. Peter maszkját levetve éppen hazaér, és a kertes ház nyitott ablakán a szobájába mászik. Arca sebes kissé, lilás foltok díszelegnek a szeme alatt. Sietve le is fekszik az ágyára, pókruháját magán hagyva. Éppen hogy lecsukná szemét, az ébresztője nem hagyja szemét lecsukódni.-Francba....Rhino, miért kell fagyi árusokat ijesztegetni?? Most miattad megint nem tudok aludni.- Mondta halkan Peter az üres szobának.- Peter! Gyere! Elkésel, és kihûl a palacsintád.- Kiáltott fel May az emeleti szobába. Peter fáradtan vette fel utcai civil ruháját, majd szemügyre vette rongyos táskáját ami a földön hevert.-" Na pajti....olyan vagyok mint te....sok dolgon mentem kereszttül, sõt sokszor rajtam mentek keresztül dolgok...de még itt vagyok rongyosan, magányosan....és...ahj na nyomás..."- Gondolta Peter majd kiment a szobája kicsit viseltes ajtaján. Miután Peter meg reggelizett és el magyarázta Maynek az arcán ékeskedõ lila foltokat, természetesen hazugsággal, útban volt a Midtown gimi felé. Viszont valami furcsát érzett, mintha valaki figyelte volna. Körül nézett és senkit nem látott, de még mindig érezte a tekintetet. Az iskolában minden úgy telt ahogyan eddig, magányosan egyetlen barátjával Harry Osbor-nal akivel ugyan csak nem barátkoznak mivel az apja gazdag és féltékenyek a pénzére ezért õt is folyamatosan zaklatják. Peter megtehetné hogy Flasht megleckézteti, de mikor a nagybátyja meghalt egy valamit nagyon jól megtanult. Nem használhatja csak úgy az erejét, Így Flash többször is megveri egy héten, sokszor azért mert védi Harryt sokszor pedig mert Flash-nek úgy tartja kedve. Mikor ki ért az iskola kpuján egybõl fel is ugrott a legközelebbi háztetõre majd átvedlett Pókemberré. Ahogyan ezt megtette, pókösztöne beindult de veszélyt nem látott sehol ám nem telt bele sok idõbe hogy kiderüljön, nem a pókösztöne romlott el. Keselyû csapott le rá hirtelen a magasból.-Oh.....nem tudod észre vetted e....de nem vagyok halott...úgyhogy ebbõl a Pókemberbõl nem eszel Kesi!-Mondta Peter miközben kikerülte a támadást.-Ezen könnyen segíthetünk. Válaszolt rekettes hangján a Keselyû.- Na na....ahoz nekem is lesz egy két szavam Kesi!-Mondta Peter majd egy háló hintát követõen ráugrott a Keselyû hátára. Próbálta kiiktatni a Keselyû energia ellátását ám annak burkolata titánnal van burkolva így nem tudott hozzáférni az energiacellákhoz. Ezért a Keselyû lerázta magáról Petert majd szárnyából pengéket lõtt az éppen háló hintázó hõs felé. A legtöbbet sikerült kerülnie, ám egy megvágta õt, a keselyû pedig kacagva elrepült. Peter nem értette de miközben háló hintázott elkezdett gyengüli és szeme lassan lecsukódott. Az emberek csak azt látták hogy Pókember zuhan eszméletlenül, és megijedtek. Peter éppen hogy fel ébredt mielõtt földet ért volna gyors anyagcseréjének köszönhetõen, ám ez sem volt elég, csak gyengíteni tudta az ütközést de így is fájdalmasan egy kamionnak ütközött ami pár métert csúszott Peter-tõl.-Áucs.Áucs...és áucs.francba......ezért kell kipihenni magadat mi elött egy õrült keselyû jelmezes idiótával harcolsz.-Mondta és közben felkelt. Körül nézett de sehol nem látta ellenfelét. Fel hálózott az egyik tetõre majd onnan is szemügyre vette az eget és a földet. Csend volt. Peter órákig kutatott a városban Keselyû után, de sehol nem lelt rá, így elindult hazafele. Útközben elkapott pár betörõt és bankrablót. Haza érve pedig gyorsan lefeküdt aludni. A szerda ugyan úgy kezdõdött mint eddig, azzal a külömbséggel hogy egy új lány állt igazgatói iroda elõtt anyjával. Vörös haja szinte meg szédítette Petert. Fekete trikója feszült rajta, ahogyan a kék farmer is. Ahogy Peter elment mellette a lány rá nézett zöldes kékes szemével és Peter úgy érezte ott helyben össze esik, de a lány elfordult, Peter pedig tovább ment. Késõbb Harry-vel ültek és ebédeltek, közben persze mindenrõl beszélgettek. Peter szóba is hozta a lányt, persze titkolva hogy menyire megtetszett neki a vöröshajú.-Komoly? Új csaj? Lehet megtetszem neki....-Jelentette ki Harry, és ezzel Peter kicsit féltékeny lett barátjára.-Hát...lehet...majd kiderül.-Válaszolta Peter kissé halkan. Iskola végeztével ismét átvedlett majd Pókemberként hálóhintázott tovább. Ahogyan járta a város utcáit egyszer csak jelzett a pókösztöne. Peter gyorsan hátra nézett majd látta hogy a Keselyû száll felé ismét.- Jajj de örülök neked Kesi! Már hiányoltalak.- Mondta Peter majd kikerülte a felé száguldó bûnözõt. A támadás kikerülésével egy idõben be is hálózta a Keselyût aki ettõl egy ideig zuhant ám gyorsan kivágta magát a szorult helyzetbõl, és újra szárnyalt.- Most meghalsz Pó- Kezdett bele a Peter számára már unalmas szövegébe az öreg Keselyû, így Peter közbe vágott.-Jó tudom most meghalok...sokszor hallottam már, de nem halhatnék meg gyorsabban? Haza szeretnék érni vacsora idõre.- A keselyû erre dühösen neki repült a falmászónak aki ettõl egy közeli háztetõre esett.-Nyugodj meg! Az lesz a leg kisebb gondod hogy haza érj vacsora idõre.- Kacagva mondta majd ismét neki repült Peternek és ennek köszönhetõen a szemközti ház ablakán be is esett.- Naaaa Kesi! Ne legyél ilyen morcos.- Mondta majd megdobta a Keselyût egy Kanapéval ezután hálójával a falnak csapta õt. Nem tartott sokáig az öröm mert a Keselyû hamarosan ismét felülkerekedett, elvágta a hálót majd Peter fölé szállt majd ismét pengéket lõtt. Peter ezúttal az összeset kikerülte, és ismét be akarta hálózni ellenfelét, de az már számított erre és elvágta a hálót.- Viszlát Pókember!- Mondta a öreg szárnyas majd elrepült, és ekkor a pókösztön ismét beindult, de sokkal intenzívebben mint eddig valaha. A kilõtt Keselyû pengék elkezdtek villogni, és akkor Peter összerakta a képet felugrott de akkor már a pengék robbantak. A fal mászó tíz perc múlva ébredt fel a sok törmelék között, tele sérülésekkel.- Hát....ezzel Keselyû barátunk berobbant a köztudatba az biztos.-Mondta majd elindult haza. Otthon próbált elrejtõzni hogy May ne lássa sérüléseit. Másnap Peter ugyan úgy indult az iskolába mint eddig, sérülései már majdnem begyógyultak de még pár látszódott az arcán. Mikor belépett az iskola tágas frissen festett kapuján elsõ dolog amit meglátott, hogy az iskola udvarán ott ül az egyik padon, az a vörös hajú lány aki az elõzõ napon az igazgatóinál állt.-"Gyerünk Peter! Menj oda hozzá....biztos kedves lány lehet....."-Gondolta majd elkezdett a lány felé sétálni kissé bátortalanul. Mikor oda ért a padon üldögélõ lányhoz, így szolt.- Szia...le..le ülhetek?- Mire a lány ránézett és kacagott egyet.-Persze, kockafej....-Válaszolta a vöröshajú.-Mi? Mibõl veszed hogy kockafej vagyok?- Kérdezett rá értetlenül az elõbbi válaszra.-Nõi megérzés....és normális ember nem öltözik így, csak...a kockák...de nem baj....nincs bajom a kockákkal...-Mondta és megsimogatta Peter vállát. Peter nem tudott semmit mondani csak ült ott míg a lány hozzá nem szólt.- Egyébként a nevem Mary Jane....-Peter pedig lassan felfogta hogy be kéne mutatkoznia így meg is tette.- Parker....Peter......Peter Parker...-Nagyon örülök Peter-Mondta MJ, majd Peter észre vette ogy Harry megérkezett, és feléjük tart. A fiú kicsit megijedt, viszont amitõl még jobban hogy beindult a pókösztöne. Abban a pillanatban ki is kerülte Flash ütését, mire mindenki felfigyelt. Nem volt mit tenni, hagynia kellett magát. Az órák kezdetéig Flash abba is hagyta. Peter pedig felkelt a földrõl a táskáját, és szétszóródott könyveit. Ekkor egy szõke lány lépett oda hozzá.- Szia...jól vagy?-Kérdezte Petert.-Igen...simán....ez csak egy karcolás...-Válaszolt majd leporolta koszos táskáját.- Peter vagyok Parker....-Mutatkozott be.-Gwen Stacy.örülök hogy jól vagy azért nem kellene hagynod magad...-Mondta Gwen amire Peter azonnal felfigyelt.-Mibõl gondolod hogy hagyom magam?- Kérdezett vissza Peter.-Hát, látszik, és a test felépítésed alapján simán lenyomnád.- Válaszolt a szõke hajú lány majd elindult órára.- Szia..majd találkozunk azt hiszem....-Peter az órákon folyamatosan MJ-t figyelte. Mikor vége volt az iskolának, gondolta elhívja valahova. Már el is indult hogy megkeresse azonban meglátta hogy Harry-vel beszélget, ettõl elszomorodott majd dühösen elfutott. Maszkját másodszorra húzta fel elkeseredettégtõl és dühtõl fûtve. Csak kószált a város forgatagában, és bûnözõket kapott el csak azért hogy levezesse dühét. Egy kis idõ elteltével elkezdett a Keselyû után kutatni. Bûnözõket hallgatott ki, járta a várost, míg nem nyomra akadt. Adrien Tooms egyik volt társától tudta meg hogy egy óratornyot bérel a mai napig, így elindult az óratorony felé. Közben eleredt az esõ is, szakadt pók ruhája pedig megviselten, átázva várta az újabb meg próbáltatást. Az óra torony romosan állta a villámok ostromát, és ahogyan a falmászó beugrott egy nyíláson, mint az elmúlt idõk csontváza, úgy visszhangzott belseje, rozsdás óra mutatója pedig kattogva mutatta utolsó perceit. Peter a plafonon mászva tört be az óra torony gyomrába, hol a sötétség vert tábort. Pókösztöne folyamatosan szólt, ahogyan egyre beljebb mászott. Félelmetes hangok hallatszódtak a sötétségbõl, mintha fém pengéket húztak volna végig a hideg kövön és közben pór vascsõ és lánc is csörgését lehetett hallani. Már csak a villámlás világított néha. Peter ökölbe szorított kézzel leugrott a padló részre. Ekkor egyre hangosabbá váltak a hangok, a pókösztöne is egyre jobban beindult. Szikrák látszódtak a sötétben, a Szárnyaló veszély megmutatta magát és rá támadt a falmászóra. Peter kikerülte a támadást majd a Keselyûre rántotta a rozsdás harangot. A szárnyas ellenséget ez sem tántorította el a támadástól, ismét támadásba lendült és kiütötte az óratoronyból Petert. A szakadó esõ hangját tompán hallotta a tizenöt éves fiú. Minden homályos volt. Hallása és látása a Keselyû földetérése hatására tért vissza.-Ha elõbb meghaltál volna...nem szenvednél most ennyit Pókember!-Mondta a Keselyû.-Ha elõbb befogod akkor nem kellene annyi hálót használjak hogy betapasszam a szád.- Mondta majd felállt a földrõl. A keselyû azonnal támadni kezdett mire Peter is neki ugrott az ellenségnek. Harcuk közben Peter egyre súlyosabb sérüléseket szerzett. A fal mászó vérét az esõ mosta, de õ nem adta fel a harcot. Egy óra harc után egy autóba zuhant bele.- Azt hittem azért legalább Hawaii-ra repítesz, nem ebbe a ócska Nissan-ba, tõled többet vártam volna.- Mondta Peter majd ismét talpra állt.-Mindjárt a halálba repítelek!- Üvöltött a száguldó szárnyas majd neki rontott ismét a falmászónak. Arra viszont nem számított hogy ki kerüli, így neki repült az autónak ami fel is robbant. A keselyû pedig be repült egy ruha kereskedés kirakatába.-Naaa Kesi! Hol szerezted a pilóta engedélyt, a kocsi nem leszálló pálya! De ha az volt a terved hogy közelebbrõl is megvizsgálod akkor sikerült.- Mondta Peter majd közelebb lépett a kirakathoz, a Keselyû pedig ismét pengéket szórt rá. Amik most már azonnal robbantak ahogyan becsapódtak. A falmászó kikerülte õket de pár robbanás elkapta, és háta lángolni kezdett. Gyorsan hozzá hálózta a Keselyût a falhoz majd a az elvezetõ alá állt hogy eloltsa a tüzet, ami be is vált, viszont a Keselyû megint támadott. Felrepítette Petert a házak fölé, és ekkor Peter meglátott egy lyukat a hajtómûnél. Ez volt a megfelelõ pillanat. Ha bepókhálózza azt a hajtómûvek túlmelegednek. Így is tett a Keselyû azonban ledobta õt a kert város fölött ahol nem voltak elég magas házak hogy hálójával megmeneküljön a földetéréstõl. A Keselyû hajtómûve füstölni kezdett majd õ is a mélybe zuhant. Peter gyorsan kinyitotta a pókruha hónaljánál lévõ háló szerû hártyát amivel siklott, és sikerült leérkeznie. A kertváros csendjét megtörve érkezett le Peter az utcára. Az egyik kutya meg is ugatta a kutya házból.-Minden pókot megugatsz aki a szemed elé kerül vagy csak engem?- Mondta Peter majd a Keselyû leérkezési helye felé indult. Tíz perc múlva oda ért a parkba ahol feküdt. Füstölt és közben köhögött, Peter oda lépett az öreg emberhez.- Ahoz képest hogy puhány vagy nem is csinálod rosszul.- Mondta majd behunyta a szemét. Peter kis idõ múlva észre vette hogy van valami a kezében. Ki is vette a földön fekvõ kezébõl. Egy furcsa kõdarab volt tele írás jelekkel, a fal mászó kérdõre is vonta ellenfelét.- Mi ez? Válaszolj!- Mire õ elkezdett beszélni.- Azt mondták visszakapom a cégem...és a régi életem.....Hogy újra fiatal leszek ha végzek veled....-Peter meglepõdve hallgatta a vén ember mondandóját majd közbe vágott.-Kik?- A vén ember csak ennyit válaszolt.- Nem kik....hanem ki....A neve....L- Abban a pillanatban egy villanás volt, és a Keselyû eltûnt.-A büdös életbe! Francba!- Üvöltött fel hangosan majd elindult hazafele sérülten, ruhájából alig maradt valami. A telefonja útközben csörögni kezdett. Harry volt az.

Peter:-Igen?

Harry:-Nem fogod elhinni!

Peter:-De....Mit?

Harry:- Megvan!!

Peter:- A távirányító?

Harry:-Nem.....az már régóta megvan...a szennyesben volt...

Peter:-Akkor? A kémia házid vagy mi? Nyögd már ki!

Harry:-A csaj! A vörös hajú....meg kérdeztem tõle hogy nem járna e velem és igent mondott!!!

Peter:-Oh...haver...hát ez...nagyszerû.....gratulálok...most viszont megyek mert itt állok a szakadó esõben szóval szia!

Miután lerakta a telefont úgy érezte magát mintha megátkozták volna. Hazaérve a kõdarabot berakta pókruhája maradékával együtt a szekrénybe majd lefeküdt az ágyra és gondolkozott. Most már nem csak a teste fájt, hanem a szíve is. A kinti vihar tükrözte Peter belsõ tomboló dühét, káoszát. Miközben magában õrlõdött meglepõdve tapasztalta hogy üzenete jött. Gwen üzent neki hogy elkérje a matek házi dolgozat kérdéseit. Ami azért volt furcsa mert Gwen mindent leír és õ tõle kérik a házit nem fordítva. Vissza is írt majd elkezdtek beszélgetni. A vihar lassan lecsendesedett úgy kint mint bent, Peter szívében.

Vége az 1.Fejezetnek.