Te jó ég, Babát várok! | ✔|

Felnőttek játéka

2018. 11. 15.

Kedves naplóm! A szokásos felfordulás helyett egy pár hete nyugi van.. A festékszag kezd enyhülni, vagy legalább is megszokottá vált, a babaágy készen a helyén, a bébiszitter szintúgy... Már csak egy baba hiányzik. Aki hagy ne mondjam 1 és fél hónap múlva a kezemben lesz.. Na de hol van még az..

A mostaniak inkább csak... Ian és én napok.

.

Egy éjszaka feküdtünk az ágyon, olyan hajnali 2- fél 2 lehetett, és csak egymást átölelve beszélgettünk.

-Mrs. Jane Jansie Barker.. Tetszik.- Mondta ki hirtelen Ian.

-Nekem is.-Néztem mélyen a szemébe.

-Nem bánod majd, hogy el kell hanyagolnod a Wheleert?-Mondta emlékeztetve a családnevemre.

-Hülye vagy?- Nevettem fel.- Mióta elhagyott apám csak azt várom, hogy szabaduljak meg ettől a névtől.- mondtam szomorúan mosolyogva

-Nem gondoltál még arra, hogy felkeresed?- Szólalt meg egy kis idő múlva.

-Nem.-Vágtam rá egyből, és tiszteletben tartotta így nem szólalt meg, viszon túlságosan összezavart ahoz, hogy ne beszéljünk erről. -Kéne?.- Kérdeztem egy pár perc elteltével.

-Ahogy érzed drága..-Simította meg az arcom mélyen a szemembe nézve.

-Ne, ezt most ne hagyd rám! Tudom, hogy nem szeretsz családi ügyekbe beleszólni, de mostmár te vagy a családom, és együtt kell döntenünk a mi családunkról..- Suttogtam halkan, mire a szemembe nézett és hátrafordított az eddigi oldalas fekvésemből. Tudtam, hogy meg fog csókolni viszont ez a csók más volt.. Annyira gyengéd, mégis szenvedélyes.. Amennyire tudta tolta magát hozzám, viszont nagy hasam miatt elég nehézkes volt, de azt hiszem már megszokta. Egyre hevesebb volt a csókunk, és bármennyire kívántam tudtam hogy nem lehet.. még nem..-Drága.. Ne..-Lihegtem a nyakába, amíg a nyakamat csókolgatta. Addig kell szólnom ameddig tudok..

-Akarom..-Súgta a fülembe, mire elmosolyodtam.

-Esküszöm neked, amint tudunk, normálisan, gyerekmentesen majd azt csinálsz velemamit akarsz.. de most.. Várnod kell.- Nevettem rejtve a próbálkozásain.

-Kiéheztetsz te lány..-Nevetett fel, még mindig a nyakamat csókolva.- Csak egy kicsit..- Kérlelt én pedig felvonta a szemöldököm.

-Hogy lehet csak egy kicsit?- Nevettem fel zavaromban, mire elnevette magát ő is.

-Akkor nagyon.- Vágta rá egyből, mire felnevettem.

-Álmodba.- Nevettem miközben próbáltam eltolni felőlem,de még élveztem egy kicsit a csókjait a nyakamban...

-Kérlek.. Hagy menjek lejjebb..- Utalgatott arra, hogy szeretne... Hogy mondjam.. Máshol is megcsókolni..

-Miért csinálod ezt?- Mosolyodtam el, és újból heves csókba kezdtünk.

Ezúttal a pizsama pólóm aljával játszadozott. Engedtem, hogy levegye, magamsem tudom miért, viszont a tudatbennem volt, hogy megbeszéltük. Bárhogyan akarjuk, nem, és kész.

-Ugye tudod hogy nem lesz ebből semmi?- Túrtam bele a hajába, amikor éppen a kulcscsontommal foglalkozott

-Miért tiltod?- Tettetett sírást ráhajolva a mellkasomra.

-Megbeszéltük..-Mosolyodtam el látva, hogy milyen aranyos.

-De az első is.. Annyira jó volt..- Kelt fel a vágy a szemében és a combomat kezdte simogatni.

-Bár emlékeznék rá..-Mondtam ki a kelleténél komolyabban, és vággyal telibben.. De hát mit tegyek? Ki nem akarna emlékezni az első szexre az élete szerelmével? Azt hiszem ez a mondat.. Vagy ahogy egyszerre robbant ki a vágy a szemünkben.. De valahogyan megint ugyanott kötöttünk ki.. Azzal a kivétellel, hogy megint hiányzott egy ruha darabom.. Ami amúgy a pizsama nadrágom volt.. Fehérneműben csókolóztunk, és már szorosan tolta magát hozzám. Azt hittem itt a vége, most úgy is megtörténik, a lábaimmal karoltam és már el sem akaram engedni, mire eszembe jutott valami..:

-Ian, hogy keveredtünk ide apámtól?- Mondtam ki és mintha az időt megállították volna. Ian lefagyott, én pedig csak kuncogtam.

-Azt akartad, hogy ne feküdjünk le... És rájöttél arra... Hogy ha az apádról beszélsz nekem úgy is elmegy a kedvem...- Mondta ki fapofával én meg egyre jobban nevettem.

-Nekem csak eszembe jutott.-Nevettem egyfolytában mire csak nézett.

-Tudod... Nem csak a kedvem lankadt le..- Mondta ki én pedig nem bírtam tovább egy nagyobb röhögő görcs tört rám.

Amikor abbahagytam a nevetést összeszedte az eldobott ruháimat és közölte, hogy öltözzek fel, mert ő aztán aludni fog én pedig egy fél órán keresztül nevettem még.

-Haragszool?-Másztam rá a hátára, mivel kifordult tőlem.

-Igen. Nagyon.- Mondta egyhangúan én pedig alig bírtam megállni, hogy ne nevessem el magam.

-Pár hónap Ian és annyit és azt csinálsz velem amit akarsz- Mondtam kuncogva, mire megláttam, hogy rejtve mosolyog.- Addig pediig..-Csókoltam meg.- Ne legyen jelen a kicsi, a felnőttek játékánál..-Mondtam mosolyogva, ő pedig maga elé húzott és aludtunk tovább..

Viszont az apás ügy nem hagyott nyugodni. Már biztosan van egy másik családja.. Minek keressem fel én? Még megbeszélem Rebekával...