--Időnként trágár szavak is előfordulnak benne--
"Mert nem rólunk szól ez, sem Ian Barkerről, sem Jane Wheelerről. Hanem arról a kis emberről, aki a felelős mindenért. Mert ha ez a kis ember nem jött volna a világra, Ian és Jane listáján csak annyi...
Kedves naplóm! 11.én szakítottam Iannel és most 30.a van. Nekem azóta alakul valami Tommal megint, viszont közel sem annyira komoly mint Iannel volt.. És igazából sosem lehetünk kettesben.. És most nem arra célzom, hogy bennem van egy baba, így hárman vagyunk hanem arra hogy... Hogy Ian annyira nem akar lemaradni semmiről, hogy egyfolytában velem van... Talán többet mint eddig.. Óránként felhívja Maryt, hogy hogy van és... A nap többi részében mellettem van.. Tiszteletben tartja,hogy szakítottam, így nem csinál semmi olyant viszont.. Tudjátok mit inkább mutatok egy példát..:
-Ian kimennél egy percre beszélni akarok Jannel.-Mondta Tom mikor már megunta, hogy a gyermekem apja 3 órája bent tartózkodott a szobában a beszélgetéseinkbe beleszólva.
-Tom..-Kezdte egy hatalmasat nyelve-Te tudod, hogy a terhesség ezen részén, pontosabban 16. és 20. hét között, és csak mondom mi a 17.-ben járunk, elkezdődnek az apró rugdalások? Ez az egyik legfontosabb tény! Ha én most kimegyek esély van rá esély, hogy elkezd rugdalózni a gyerekem..-Hadarta Idegesen Ian.
-Ian.. Ha megszületik ide is költözöl?-Mondta Tom célozva arra, hogy nem mehet ez mindig így.
-Az én gyerekemtől te nem fogsz elzárni.-Mondta nyugodtan némi hallgatás után..
Ezt megértem. Hiába kissé túlzásba viszi de megértem. Viszont.. Van olyan amikor direkt csinálja.. Pl. amikor hallotta, hogy Tom el akar vinni moziba, Aznap este feljött. Ha pedig Tom kiküldte ugyanaz volt a válasza mint az előbbinél.
-Ian tudom mire megy ki a játék.-Kezdtem beszélgetésbe Iannel mikor csak ketten voltunk
-Miről beszélsz?-Kérdezte úgy, mint aki semmit sem tud. Az nap éjjel, mikor feljött este nyolckor "véletlenül" pont akkor amikor Tom itt akart aludni, és mikor meglátta Iant idegesen hazament.
-Ian..-Néztem rá kérlelően. Mire csak fújtatott egyet gondterhelten.
-Nem akarom, hogy vele légy oké?-Nézett rám könnyes szemmel.
-De Ian..-Kezdtem de félbeszakított.
-Nem! Nincs de! Egyszerűen nem akarom, hogy azt kapja meg, amit én kapnék ha nem lennék ilyen szerencsétlen..-Hadarta egyre szomorúbban.-Fáj amikor megcsókol érted..-Mondta szomorúan és megsimította a szám.. Mint egy ékszer ami nem lehet a miénk, de a kezünkbe vesszük, csak, hogy belegondoljunk milyen is lehetne..
-Nem tehetünk mást-Mondtam belekönnyezve az arcomat simító kezébe.
-Megoldást kell találnunk-Rázta a fejét.
-Ezekben a napokban csak azt kerestünk Ian..-Törtem ki könnyekben.
-Tudom, hogy nem jó vele. Nálam jobb lenne-Próbált megint győzködni.
-Én így nem-Kezdtem de elcsuklott a hangom és csak zokogni tudtam, mire szorosan átölelt és a vállához szorított. Soha sem bánja ha összekönnyezem a pólóit..
-Egyszerűen nem akarom, hogy ő is érezze amit én éreztem veled..Azt meg főleg nem akarom, hogy te érezz valamit iránta.. -Nézett szomorúan maga elé miközben ölelt.
-Fejezd már be.-Szipogtam kérlelően.
-Utálom ha vele vagy-Erőltette még jobban.
-Akkor mondd mit tegyünk? Na?-emeltem el a fejem és Kezdtem felidegeskedni.
-Azt.. azt nem tudom.-Akadt meg.
-Akkor nincs mit tenni.-Néztem rá tehetetlenül mire visszahúzott az ölelésébe.
-Nem akarom azt a gyereket..-Suttogta némi hallgatás után..
-Ő nem tehet róla-Néztem szomorúan a szemébe..
-Tudom.. És megszakad a szívem miatta, de nem akarom...-Könnyezett miközben próbált belefurakodni a nyakamba.
-Ian a babát szeresd..-Próbáltam rávenni a lényegre, hogy a baba nem tehet semmiről.-Egy kicsi ártatlan gyermek.. Aki a tiéd.. Ugyanúgy mint a miénk.-Mondtam kissé félve, hogy ne mondjon semmi rosszat.
-Nem akarom, hogy legyen.. Biztos fogom szeretni, de jobb lenne ha nem lenne.-Motyogta a nyakamba
-Hogy beszélsz!-Szóltam rá.-Nem tehet semmiről!
-Tusom de most, hogy van..Minden rossz lett..-Mondta szomorúan.
-Ian,azért túl hülye voltál ahhoz, hogy felhúzz egy óvszert, ne egy gyereket hibáztass.-Hadartam idegesen. Mire felnézett.
-Bocsánat.. Minden az én hibám.-Mondta gúnyosan majd felállt és elkezdett kifelé menni.
-Szeretlek.-Mondtam ki hátra sem nézve mikor a folyosó végén járt, és hallottam ahogy megáll. Aztán egyre gyorsabb lépéseket hallottam magam felé és amikor hátra néztem őt láttam magam előtt ahogyan gyorsan idegből lehajol a székhez amin ültem felkap az ölébe és olyan hevesen kezd el csókolni mint még soha..
-Én is szeretlek.-Mondta majd tovább csókolt..
Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
