Anti Szőke Herceg [C.S.] /BEF./

27

A szilveszter hamarabb eljött mint ahogy azt vártam. Nem is olyan rég még a karácsonyi vásárban voltam, most meg már itt állok Ryan háza előtt. Úgy érzem erre szokták azt mondani, hogy elrepült az idő.

Azóta nem tudtuk összehangolni az időnket, hogy megint találkozzunk mind a négyen. Szóval már mindenki várta, hogy ismét egymás társaságát élvezve tengessük a napjainkat. Persze ez nem azt jelenti, hogy Cole-lal nem találkoztunk, mert körülbelül minden második nap kerítettünk rá alkalmat. Ennek ellenére nem tudtam meg többet arról a bizonyos hívásról. Viszont úgy érzem, hogy lehet jobb is így, mivel eszem ágában sincs akár egy kicsit is összekapni vele.

De térjünk vissza a jelenbe, az év utolsó napjára. Kint álltunk a buli színhelye előtt, mind a négyen. Mivel nem rég találkoztunk, ezért egyenlőre mindenki el van azzal foglalva, hogy a másiknak mesélje azt, ami vele történt ez alatt a kis idő alatt amíg nem láttuk egymást. 

Becky és Dylan szokás szerint nem bírtak magukkal és már megint fogadtak valamiben. Eközben engem Cole ölelt hátulról a derekamnál és a vállamon pihentette a fejét. Valahogy senkinek sem volt kedve még bemenni a buli kellős közepébe, hisz még csak alig múlt kilenc óra. Kj azt mondta, hogy csak később tud jönni, szóval nyugodtan mehetünk és ne várjuk meg, majd megtalál minket.

A zenét tisztán hallottam idekint, pedig azért volt egy távolság köztünk és a ház között. Körülöttünk is lézengtek páran, van aki a házba tartott és éppen most érkezett, de akadt olyan társaság is akik most távoznak onnan. Mindenki jól szórakozott és majdnem mindenki kezében ott volt legalább egy üveg alkohol. Sosem voltam az a nagy ivós, ám nem is elleneztem. Valahogy úgy bírnám megfogalmazni leginkább, hogy részemről oké, csak legyen meg az a bizonyos mérték.

Az idő szebb nem is lehetett volna jelenleg. Kristálytiszta volt az égbolt és minden csillagot tisztán láthattam a földi fények ellenére. Mivel az ég tiszta volt, a hőmérséklet eléggé lent volt, jóval a mínusz alatt. A leheletemet is tisztán láttam, de mégsem éreztem azt a vad hideget.

- Ennyire szépek a csillagok? - kérdezte halkan Cole, amikor észre vette, hogy több időt töltöttem azzal, hogy az égboltot figyelem, mint ahogy azt terveztem.

- Olyan szép az összes. De a legszebb az ott! - mutattam az egyikre, aminek valahogy rózsaszínesebb volt a fénye, mint a többinek.

- Szerintem meg itt van a legszebb. - tekintetem felé emeltem és szembe találtam magam a szerelmes arcával. A kedves mosolyával, a gyönyörű szemeivel, az arca minden egyes mozzanataival és még a kószán álló hajával is. Ilyenkor mindig belé szeretek, újból és újból.

- De romantikus itt valaki. - próbáltam leplezni a zavartságom és a pirosan feslő arcom, így előre fordultam a hangomban egy kis szarkazmussal.

- Tudom, hogy zavarban vaaagy. - nyújtotta el az utolsó magánhangzót és egy puszit adott az arcomra.

Erre csak motyogtam valamit az orrom alatt, amit igazából én magam sem tudtam, hogy mi akart volna lenni. Ő persze önelégülten felnevetett, ezzel azt tudatva, hogy igaza volt.

A következő pillanatban Dylan esett elém a földre, amitől nem kicsit elvesztettem az egyensúlyom. Elkezdtem billegni és mivel Cole sem számított a váratlan meglepetésre, nem tudott megtartani, így szabályosan hátra estünk. Pontosabban is csak a barátom, mivel én rá estem. A hangokból ítélve nem volt neki valami kellemes érzés.

- Jaj! Bocsesz! Csak nem bír... - nem bírta befejezni a magyarázatát mert Becky rá ugrott egy nagy adag havat tartva a kezében. Igazából nem tudom honnan szerezte a havat, mert a nagy része már rég elolvadt.