Anti Szőke Herceg [C.S.] /BEF./

3

- Képzeld megbeszéltük Beckyvel, hogy délután elmegyünk a moziba! - meséltem Cole-nak haza felé menve izgatottan.

Becky szinte az egyetlen lány barátom, és ebből következik, hogy a legjobb is. Sajnos nem egy suliba járunk, de általánosban egy osztályba is jártunk, itt is lettünk jóba. A fiúkkal egész életemben sokkal jobban kijöttem, így alig volt lány barátom. Mondjuk most gímibe ez annak is köszönhető, hogy Cole miatt a legtöbb lány nem bír. Mert szívesen lennének Cole barátnői akár egy éjszakára is, hogy szépem fogalmazzak. Persze Cole ezzel nem él vissza, de ezért úgy tekintenek rám mint aki ennek a meggátlója. Vagy még van a másik opció, hogy rajtam keresztül próbálnak vele jóba lenni ezért nyaliznak nekem egész álló nap.

- Aham - mondta a lehető leg gondterhelten.

- Mi a baj? - álltam meg kérdőn előtte.

- Semmi csak nem száll le rólam Alice - mondta szomorú arccal. Lehetett látni a szemében, hogy csak játssza a szomorúságát. Az igazat megvallva nagyon aranyosan nézett ilyenkor ki. Szóval akaratlanul is elmosolyodtam.

Meg azt tudni kell, hogy Cole helyes. Nagyon helyes, ilyen szőke herceg jellegű. Vagyis inkább Anti szőke herceg, mivel fekete a haja. Tipikus az a "suli legmenőbb sráca". Vannak olyan nagy haverjai, meg ismeri is mindenki, de sosem vágott ezzel egyszer sem fel. És egyszer sem használta ki a az ebből adódó lehetőségeit és nem is szállt el magától.

Aztán Alice bolondul Colért és bármit elkövet, hogy hozzá szóljon vagy csak rá nézzen. Sokszor volt már, hogy minket is megpróbált összeugrasztani Cole-lal. Alice tipikus az a apuci kedvence. Mindent megkap és csak egy szavába kerül ami miatt néha eléggé messze van az elképzelése a való világtól. Ezért is van az, hogy alap dolognak tartja, hogy Cole hozzá illik miközben még a vak is látja, hogy nagyon nem.

- Miért? Mit csinált? - kérdeztem őt fürkészve.

- Egész föcin küldözgetett képeket meg írogatott, hogy milyen unalmas az óra - nézett rám szinte már undorral a fején amit Alice-nek szánt.

- Akkor azért rezgett folyton a telefonod - világosodtam fel, hogy miért rezgett egyfolytában, egész föcin Cole telefonja.

- Ja, úgy unom már, hogy nem száll le rólam - panaszkodott tovább.

- Miért nem mondtad meg neki, hogy vissza is mehet onnan ahonnan jött? - fogalmaztam a lehető legdiszkrétebben. Nem túlzottan kedvelem azt a csajt, de úgy érzem érthető, hogy miért.

- Mondtam már neki. Kedvesen, bunkón, de semmi - jelentette ki végül.

Beszélgettünk volna még tovább, de már vagy így is 15 perce kint álltunk a kapunk előtt.

- Hát akkor szia - köszöntem el tőle miután még 10 percet beszélgettünk a kapunk előtt. Majd szorosan átöleltem és mélyen beszívtam azt a tipikus "Cole illatot"

- Szia - köszönt ő is, és még erősebben megölelt majd még úgy voltunk vagy pár percig, nagy örömömre. Végül elindult a borús délutánba. Én meg be a meleg házba.

- Szia! - köszöntem anyának miközben levettem a kabátom és a cipőm. Mivel még apa dolgozik így csak anya van itthon.

- Szia kicsim! - köszönt vissza anya a konyhából
- Mi volt a suliba? - kérdezte valószínűleg főzés közben. Ami jó ha anya főz vagy süt mert nagyon finom kajákat csinál.

- Hát semmi érdekes - válaszoltam miközben leültem a konyha asztalra.
- Elmehetek ma moziba Beckyvel? - kérdeztem, tudva, hogy úgy is elenged.

- Mikor jöttök haza? És mit néztek? Na és mikor mentek? - aggodalmaskodott szokásához híven.

- Nem fogunk későn haza jönni, nem tudom majd ami lesz, és öt óra körül indulnánk - hadartam el gyorsan egy nagy mosoly kíséretében.

- Rendben, de tényleg ne gyertek haza későn - adott engedélyt majd nyomtam az arcára egy puszit.

Miután megbeszéltem anyával, felmentem a szobámba és gyorsan megtanultam mert ugye jön Becky és megyünk a moziba. Hirtelen megcsörrent a telefonom miközben a TV-ben kerestem valami értelmeset.