Anti Szőke Herceg [C.S.] /BEF./

11

Pénteken hat órákkor pontosan csöngött a csengő. A szívem a torkomba ugrott és vadul kalapált közben. A lábam enyhén megremegett az izgalomtól és így mentem nyitni ajtót a barátomnak.

Amint kinyitottam az ajtót szembe találtam magam egy öltönyös mosolygós fekete hajú angyallal. Aki éppen rám mosolygott azzal a bizonyos mosolyával. Az erős hóesésben a hajába rengeteg hópehely került, de még így is jól nézett ki.

- Szia kicsim - mondta halkan és egy gyors csókot lehelt az ajkaimra. Majd egy virágot nyomott a kezembe amit eddig maga előtt szorongatott.
- Virágot a virágnak, vagyis életem szerelmének. Valahogy így jobban hangzik - villantott egy ezer wattos mosolyt tudva, hogy belepirulok a mondatába. Közben mivel egyre erősebben esett a hó gyorsan bejött a házba és levette a kabátját.

- Nem akarod bemutatni a barátod? - emelte ki az utolsó szót a hátam mögül apa.

- Elnézést Mr Parker, csak át adtam a virágot a lányának amit hoztam neki - válaszolta rögtön Cole és oda ment apához akivel kezet is fogott. Eközben végig méregette őt a szemével amire a barátom csak kellemetlenül mosolygott.

- Hogy hívnak? Hova jársz iskolába? Hány éves va... - nem hagytam, hogy befejezze apa mert mielőtt több kínos kérdést tehetett volna fel közbeszakítottam.

- Apa! - szóltam rá kínosan mire csak egy mérges pillantást kaptam tőle.

- Cole Sprouse, a lányával egy osztályba járok és 17 éves vagyok - válaszolta Cole mire apa kicsit felvont szemöldökkel nézte, majd elindultunk a konyhába.

- Jó estét Mrs Parker! - szólt azonnal a barátom amikor beértünk a konyhába.

- Nyugodtan szólíts csak Barbarának - válaszolta anya kedvesen és megölelte, amit apa egy rosszalló tekintettel kísért. Eleinte anya nem nagyon adott szabad utat nekünk, de amióta Cole bevállalta, hogy feláldoz egy estét csak azért, hogy bízzanak benne eléggé megkedvelte.

Majd neki is kezdtünk a vacsorának. Viszonylag jól telt, ha azt nem vesszük figyelembe, hogy apa szándékosan kereste a hibát Coleban. Csak Coleban nincs hiba, de tényleg, egyszerűen nem bírtam benne találni. Szerencsére apa sem talált benne így lassan megbékélt a tudattal, hogy van barátom.

Egy hatalmas puffanás zavarta meg a vacsoránkat ami a ház elől jött. Mind a négyen megálltunk az evésben és az ajtó felé fordultunk. Így hirtelen csend telepedett az egész házra. Csak az erősen fújó szélt lehetett hallani, ami eddig fel sem keltette az érdeklődésem. Apa pár csöndes másodperc után felállt és elindult az ajtó felé majd megpróbálta kinyitni. Amint kinyitotta egy kis résre egy nagy adag hó csúszott be a házba és valami irdatlan erővel süvített a szél. Így apa eléggé nehézkesen, de vegül sikerrel becsukta az ajtót majd aggódó tekintettel ránk nézett. Ha nem támaszkodik neki teljes erővel az ajtónak szerintem még mindig azt próbálná becsukni.

- Barbara kérlek kapcsold be a tévét - szólt meg végül.

Anya azonnal vadul a távirányító keresésére indult közben pedig vetettem pár aggódó pillantást Cole felé. Aki csak egy nyugi félét suttogott és a kezével a combomat kezdte simogatni. Ezt az idilli pillanatunkat a tévé recsegése zavarta meg.

- Az egész országban...nagy hó...vörös ria...maradjanak otth... - ennyit lehetett hallani és a tévé megadta magát. Majd vadul hangyázott a képernyője.

- Mondták, hogy nagy hó várható, de azt hittem nem lesz ennyire sok... - szólalt meg végül anya és aggódó hangja csengett a fülembe.

- És akkor most mi lesz? - szólaltam meg erőtlen hangon még mindig az asztalnál ülve az oldalamon Colelal.

Apa hosszasan gondolkozott majd ránk vetett egy szúrós pillantást. Végül anyával összenéztek és egy aprócskát bólintott.

- Először is Cole nem mehet haza így kénytelen itt aludni - ahogy ezt kimondta felcsillant a szemem és Cole kezére tettem a kezem ami mindvégig a combomon pihent.
- De a vendég szobában fog aludni Cole és rá fogjuk zárni az ajtót! - nézett ránk szigorúan mi meg elképedve néztük őt, mind a hárman.

- Szívem, szerintem ez kicsit túlzás. Te is voltál fiatal, emlékezz vissza - szólalt meg végül anya és vetett ránk egy kedves mosolyt én meg hálásan vissza mosolyogtam. Valahogy úgy érzem a mostani telepátia apa és anya közt nem nagyon sikerült.

- Akkor is be lesz zárva az ajtó! - emelte ki az utolsó pár szót és vadul gesztikulált közben. Erre csak anya egy nagyon mérges tekintetet eresztett meg apa felé amit csodáltam, hogy ki bír állni.

- Rendben legyen...nem zárom be, de külön szobában alszanak! - adta meg magát és Cole kezét erősebben megszorítottam amit ő egy mosolygással nyugtázott.