Anti Szőke Herceg [C.S.] /BEF./

13

Már vagy öt perce néztem Colet ahogy alszik. Az apró arcvonásait, a száját, amit enyhe mosolyra húzott, mintha valami szépet álmodna. A szemét, ami most csukva pihen. A koromfekete haját ami kócosan állt. Egyszerűen csak néztem a tökéletes fiút akit pont én kaphattam meg, mint a világ legnagyobb ajándékát. Mert ő tényleg az volt, a világ legnagyobb ajándéka.

- Meddig szeretnél még nézni? - húzott ki a gondolataimból a reggeli rekedtes hangja amit olyan jó volt hallgatni, hogy akaratlanul is elmosolyogtam.

- Ameddig csak lehet - válaszoltam egy hatalmas mosollyal az arcomon amit viszonzott is csak egy enyhébb verzióval.

- Na gyere ide - szólalt meg azon a bizonyos hangon, majd mégközelebb húzott magához én meg teljesen hozzábújtam.

Így voltunk pár perce amikor a telefonja megszólalása megzavart minket ebben az idilli pillanatban. Egy nagy nyögéshez hasonló hang hagyta el a szájat, ezzel nem tetszését kifejezve, hogy fel kell kelnie. Amint meglátta, hogy ki is írt apró mosoly szökött az arcára és úgy írt vissza. Nem tulajdonítottam neki nagy figyeltem. Hisz rengeteg haverja van akivel mint minden normális ember poénkodnak néha, akár chaten is. Gondoltam most is ilyesmi lehet.

Már vagy öt perce írogatott azzal a valakivel, engem észre se véve. Mintha teljesen megfeledkezett volna rólam. Na ilyenkor már kezdte kicsit bökni a csőröm a dolog. Így hát enyhén olyan lett az arcom, mint aki kérdezne valamit, csak nem találja a szavakat. Aztán végre lerakta a telefonját és vissza fordult hozzám. Az ő arca is kérdő arckifejezésre torzult, épp úgy ahogy az enyém, csak az enyém az eddiginél is jobban.

- Kivel beszéltél ilyen nagy örömmel? - kérdeztem egy erőltetett mosollyal az arcomon, ezzel leplezve a féltékenységem. Mert nem tagadom, ez alatt a pár perc alatt rengeteg minden bevillant, hogy milyen lányokkal beszélgethet. Hisz sosem szokott mosolyogva beszélni valakivel telefonon. Vagyis eddig még nem láttam és furcsa volt nekem ez így. Majd a féltékenység utat tört magának és kezdett kiszivárogni.

- Csak KJ-vel beszélgettem - válaszolt szinte gyanúsan gyorsan egy mosoly kíséretében, majd egy gyors csókot nyomott a számra. És visszafeküdt mellém.

- Írd meg neki, hogy üdvözlöm - mosolyogtam el halványan minden feltűnést kerülve, tudva, hogy ha nem vele beszélt akkor nem fogja neki megírni.

- Nem kelek fel még egyszer, sokkal kényelmesebb itt melletted - karjai közé zárt és belepuszilt a hajamba.

A féltékenységem az egekbe szökött és ezrével száguldoztak végig az összeesküvés elméletek a fejemben. Tudom, nem kéne ennyire féltékenynek lennem, de annyira félek, hogy elveszíthetem. Mert igen is van tőlem sokkal jobb és félek, hogy erre ő is rá jön. Egyszerűen azt szeretném, hogy örökre itt legyen mellettem. Alapból is nagy volt a képzelő erőm az ilyes fajta dolgokhoz, de így még több dolog átszáguldozott a fejemben. Lehet a szüleivel beszélt, de akkor nem mosolyogna ennyire. Vagy valamelyik haverjával, lehet tényleg KJ-vel beszélt, de akkor lazán megírta volna neki. Vagy lehet egy másik lánnyal. Vagy lehet tényleg csak túl reagálom szokásomhoz híven.

- Minden rendben? - zökkentett ki a gondolataimból, és szembe találtam magam az aggódó arcával.

- Persze csak kicsit elbambultam - hazudtam a szemébe közben a gondolataim rejtegetve előle. Tudom, nem szép dolog hazudni. Sőt nagyon is rossz dolog hazudni, de nem akartam, hogy az legyen, hogy félre értem a helyzetet és közben nem is erről van szó.

- Akkor rendben, viszont én gyorsan vissza megyek a vendégszobába mielőtt apukád elindítaná a harmadik világháborút - nevetett fel egy kicsit amit akaratlanul is viszonoztam. Mert be kell vallani, ha apa itt találná Cole-t valóban kezdetét venné a harmadik világháború, vagy rosszabb. Majd adott egy utolsó csókot és visszament a szobába.

Én pedig ott maradtam egyedül a gondolataimmal. Csak néztem a nem rég becsukódó ajtót és gondolkoztam. Reméltem, hogy csak túl reagálom a helyzetet és csak KJ-vel beszélt. Hirtelen bevillant egy világmegváltó ötletem és a telefonomért nyúltam.

KJ nyolc órája volt elérhető.

Olvastam a szöveget és éreztem, hogy eltorzult az arcom. Gondolatok ezrei villantak be, hogy ki lehetett az akivel mosolyogva beszélt. Az is át futott az agyamon, hogy még este írt KJ es most válaszolt neki Cole. De ezt gyorsan el is vetettem, hisz folyton jöttek az értesítések, hogy valaki írt. Próbáltam magam megnyugtatni, de nem annyira sikerült. Minden áron tudni akartam, hogy ki az akivel beszélt, csak hogy megnyugtassam magam, hogy nincs semmi baj. Így lassan a szomorúságom átalakult elszántságba. Beletelt pár percbe mire megnyugodtam és lementem a konyhába. Valami ehető után keresgéltem a hűtőben amikor valaki mögöttem megköszörülte a torkát.

- Szia anya - néztem rá mosolyogva egy nagy adag fagyival a kezemben. Az egészséges élet megtestesítője vagyok úgy érzem, a reggelire fagyi elvemmel.

- Hol van Cole? - az arcáról semmilyen érzelmet nem bírtam leolvasni, szóval gondoltam nincs baj.

- Hát a vendégszobában van, még alszik - hazudtam, hogy ne legyen feltűnő hogy nincs velem, majd egy nagy adag fagyit kezdtem el enni.

- Először is nem kéne fagyit enni reggeli helyett. Másodszor pedig tudom, hogy este nálad aludt Cole - ahogy ezt kimondta szinte rögtön megdermedtem. Ott álltam nyitott szájjal és egy nagy adag kanál fagyival, ami épp a szám irányába tartott. Persze mintha egy pillanatkép lettem volna, ott álltam mereven. Rémült arccal anya felé néztem, nehogy apa is tudjon róla.

- Nyugi apád nem tud róla - szerintem olyan nagy kő esett le a szívemről, hogy még a szomszéd is hallotta
- Viszont el kell mennünk apáddal szóval valahogy haza kell juttatni Colet, vagy itt maradhat még ebédre.

- De este nem vihar volt? Mármint nem lehet közlekedni úgy tudom - gondolkoztam el egy kicsit, hisz ezért sem bírtam aludni

- Pont ezért kell elmennünk, szólni, hogy valahogy kapcsolják vissza az áramot. Meg azért is, hogy megtudjuk hogy milyen a helyzet a városban - kaptam is a magyarázatom- aztán Colet szívesen látjuk még ebédnél, ha nem bírna addig hazajutni.

- Rendben addig szólok Colenak - majd gyorsan felsiettem a lépcsőn a vendégszobába. Mielőtt még ki nyitottam volna az ajtót hallottam ahogy telefonál. Nem szép dolog belehallgatni mások beszélgetésébe, de ezt ha akartam se tudtam volna figyelmen kívül hagyni.

- Nem, dehogy is, én komolyan szeretlek. De tényleg, annyira örülök, hogy...

Inkább elléptem az ajtótól és végül csak ennyit hallottam. A többit már nem is akartam, és jobb volt így úgy érzem. Csak egyszerűen benyitottam minden kopogás nélkül. Ott feküdt az ágyon és közben mosolyogva telefonált. Azzal a bizonyos mosollyal amivel rám szokott nézni. A szívem szinte darabokra hullott, de erőt kellett vennem magamon.

- Anya és apa elmennek szólni, hogy kezdjenek valamit az árammal, mert nincs áram. Ha akarsz maradhatsz még ebédre - gyorsan ledaráltam neki, időt se hagyva, hogy válaszoljon bevágtam magam mögött az ajtót és a szobám irányába indultam. Fél füllel hallottam ahogy mögöttem kinyitódik az ajtó, de tudomást se véve róla mentem előre.