Anti Szőke Herceg [C.S.] /BEF./

10

- Anya, kérhetek valamit? - érdeklődtem egy nagy mosoly társaságában. Gondolva, hogy így könnyebben meg fogja engedni amit kérek tőle.

- Miről lenne szó? - kérdezett vissza, miközben ügyködött valamit a konyhában.

- Hát arra gondoltam, hogy ma esetleg itt aludhatna Cole, persze semmi olyan nem lenne - próbálkoztam, és anyának felszökött az egyik szemöldöke az egekben. Közben már két hónapja együtt vagyunk, és azért jó lenne már a szuszogására elaludni.

- Kizárt dolog - jelentette ki egyszerűen.

- De ne már, miért? - akadékoskodtam tovább

- Mert nem és kész - mondta a számomra legjobban utált választ. Az elsőszámú "nem tudok jó indokot de akkor is nem" kedvenc szülői választ.

- De ez nem válasz. Csak azért mondod mindig ezt mert te magad sem tudsz indokot - kezdtem feladni a reményt, így már mindegy volt mit mondok. Amikor anya már nyitotta volna a száját, hogy valami jó kis szülői választ ad beugrott valami ötlet.
- Jó, bocsi, nem úgy értettem - vágtam a szavába így megkímélve magam egy veszekedéstől.

Vártam pár percet, hogy ne legyen feltűnő, majd felmentem a szobámban és rögtön hívtam Colet.

- Szia, megengedte? - kérdezte rögtön, amikor felvette.

- Mondtam, hogy nem fogja - előre megjósoltam, hogy nem fogja engedni, de Cole is mondta, hogy ne erőltessem. Hisz ő előbb el akarta nyerni a szüleim bizalmát. Lehet, hogy már jó régen ismerik őt a szüleim, de sosem állt fel még ilyen helyzet ezért ez még a szüleim szemmel láthatólag nem is nagyon bíznak Cole-ban.

- Most jön a B terv? Csak mert abból nagy baj lehet és nem akarom, hogy bajba kerülj. Meg tudod, hogy jó lenne úgy felkelni, hogy ott vagy mellettem, csak tényleg nem akarok bajt ez miatt.

A B terv az volt, hogy beadom hogy Beckynél alszom, de közben Colenál leszek. Tudom, kicsit sunyi megoldás, de tudtam, hogy anya úgy sem engedi meg. Apa meg így sem bírja Colet, mert "elvette tőle a kicsi lányát". Igaz, hogy nagyon engedékeny volt, de most már két hónapja egyáltalán nem az.

- Igen, vagy van még az a lehetőség, hogy megkérdezem apát - húztam mosolyra a szám, mert tudtam, hogy Cole kivan ettől a témától. Állítása szerint apa ijesztő, ezért inkább tartja a tisztes távolságot.

- Tudom, hogy élvezed, hogy mindig felhozod ezt - esett le neki a dolog egy pillanat alatt.

- Te is élveznéd, ha a helyemben lennél - jelentettem, ki az egyszerű tényt, amit egy apró nevetéssel díjazott.

- Jó az igaz - szinte láttam magam előtt ahogy olyan angyalian mosolyog.
- De visszatérve a témára, majd bepótoljuk később. Nem akarom, hogy a szüleid ne bízzanak meg bennem, vagy rosszabb - hadarta el gyorsan a sokat emlegetett mondatát.

- Mit szólnál egy vacsorához? - kérdeztem hirtelen még magamat is meglepve.

- Kérdés nélkül benne vagyok, csak apád legalább harmincszor meg fog gyilkolni a szemével az este folyamán - mondta a végén már nevetve.

- Én ötvenre tippeltem volna, de a harminc kezdésnek nem rossz - folytattam tovább a poénját aminek az lett a vége, hogy mind a ketten nevetésbe törtünk ki.

- Mondjuk pénteken? - kérdeztem meg amikor már abbahagytuk a nevetést.

- Pillanat megnézem a naptáramat. Hmm hát a luxus nyaralás és az elnökkel való találkozás közben talán még befér életem szerelmével és a családjával egy vacsora - az elején nevettem, de a végére már elpirultam és zavartan a padlót kezdtem nézni. Mintha az olyan érdekes lenne.

- Oké akkor mondjuk hat órákkor? - kérdeztem zavartan

- Rendben, csak azért a szüleidet is kérdezd meg.

- Nyugi meg fogom, aztán majd még hívlak, hogy mit mondtak. Na sziaa - nyújtottam meg az utolsó hangot és már le akartam rakni, de Cole közbe szólt.

- Várj! - szólt a hangja a telefonból

- Igen? - kérdeztem vissza szinte azonnal

- Szeretlek - hallottam érzelmes hangját a készülék másik végéből

- Énis szeretlek - válaszoltam érzelmesen és közben mosolyogtam a világba. Majdleraktam a telefont és elindultam anya irányába, hogy megpróbáljam eddigiéletem legfontosabb vacsoráját leszervezni