Feel the same way |✓|

《43.fejezet - Érettségi! Ááá!《

-Nem hiszem el... nem hiszem el! - járkáltam körbe-körbe a nappalinkban.

-Maya, hagyd már abba! Elég! Nem fogsz megbukni, se holnap, se azután. Le fogsz vizsgázni, csak hagyd már abba a körbe-körbe járkálást, mert el fogsz szédülni - mondta Cam a fejét fogva.

Drága gyermekem nem bírta a nyomást, így egyszerűen engem rugdosott, hogy hagyjam már abba.

-Jack, elég! - néztem le mérgesen a hasamra, ahol ott sejlett egyetlen gyermekem.

-Fiú lesz? - kérdezte Nash, aki éppen akkor lépett be a szobába.

-Tudod, hogy nem lehet még tudni - forgattam meg a szemem.

-Ja, tényleg. Bocs - vont vállat.

Na igen. Az érettségi hete félelmetes volt. Jack (vagy Clare, ki tudja) állandóan rugdosott engem, mert mindig ki voltam akadva, hogy ha ma nem, akkor holnap tuti megbukom. De nem csak én voltam ilyen. A két másik érettségiző is az ideg összeroppanás szélén volt. És sehogy sem tudtuk levezetni a feszültséget. Se a zene, se a sport, se a játék nem segített. Bárki bármit kérdezett tőlünk (legyen az bármilyen kedves), mi úgy kaptuk rá a fejünket és úgy kiabáltunk vele, mintha súlyos hibát vétett volna. Számunkra végül is így tűnt. Éjjel-nappal tételeket bújtunk. Legyen az irodalom, spanyol, matek, töri, nekünk már oly mindegy volt...

-Maya, állj le! Kiakasztod szegény gyereket - szólt rám újra Cam.

-Mégis hogyan? Meg fogok bukni... meg fogok bukni! - közel álltam ahhoz, hogy tépjem a hajam.

Ekkor kopogtak az ajtón. Idegesen mentem az ajtóhoz és szinte feltéptem. Shawn állt ott, hozzám képest nyugodtan.

-Mi az? - kérdeztem, mert mosolyogva figyelt.

-Túl sokat stresszelsz. Gyere szépen - fogta meg a kezem és kihúzott az ajtón.

-Shawn, meg fogok fagyni! - csattantam fel.

Shawn nem reagált, csak átölelt hátulról.

-Csukd be a szemed - kért.

-Mi? Nem, Shawn... - kezdtem vitatkozni.

-Csak csukd be a szemed.

Végül megtettem. Shawn nyugodtan lélegzett mögöttem, és... és akkor meghallottam. A város nyugtató zajait. A közeli erdő hangjait. Nagyon halkan, de mintha még egy kis patakot is hallottam volna. Máig emlékszem arra az érzésre, hogy napok óta most először megnyugszom. A légzésem lassan igazodott Shawnéhoz és egy pár perc erejéig elfelejtem, hogy milyen stresszhelyzetben vagyok.

-Ismered az érzést, amikor elönt a nyugalom? Mikor a válladról leesik minden teher? - kérdezte halkan, a világ legnyugodtabb hangján. Vettem a levegőt, hogy válaszoljak, de Shawn közbeszólt. - Nem... csak bólints - mondta. Bólintottam. - Ezt érzed most is, nem de? - kérdezte. Ismét bólintottam. Shawn megfogta a kezemet és a hasamra rakta. - Érzed őt? Érzed a gyermekünket? - kérdezte. Hangja olyan volt, mint a szellő. Bólintottam. Éreztem őt. Éreztem, ahogy mocorog. - Mondd Maya. Félsz-e az előtted álló megpróbáltatásoktól? - Bólintottam. - Tudod-e, hogy kik vannak melletted? Tudod-e, hogy mi segítünk, történjék bármi? Tudod, ugye? - Lassan bólintottam. - Szeretlek - suttogta, majd belecsókolt a nyakamba.

-Én is - suttogtam.

Kinyitottam a szemem és felé fordultam.

-Köszönöm - mondtam és átöleltem.

-Bármikor - ölelt vissza.

Így álltunk pár percig, amikor is realizáltam, hogy hideg van és én egy szál pólóban vagyok kint.

-Menjünk be - mondta, mintha hallotta volna a gondolataimat.

Bólintottam. Shawn megfogta a kezemet és bementünk a meleg házba.

-Ahhoz képest, hogy május van, fáztam - mondtam.

-Hát igen. Ilyen a kanadai idő.

-Magyarországon ilyenkor mindig pólóban szaladgált mindenki.

-Ott jobb is az idő. Közelebb van az Egyenlítőhöz - mondta Nash.

-Igaz - biccentettem.

-És ott mit csináltatok ilyenkor? A testvéreiddel? - kérdezte Cam leülve mellém a kanapéra.

-Hát... volt hogy elmentünk a közeli erdőbe sétálni. Élveztük, hogy csönd van. Szám háborúztunk is, ha a testvéreim osztálytársai átjöttek - emlékeztem vissza mosolyogva.

-Számháború? - vonta össze a szemöldökét Shawn, de Cam és Nash is értetlenkedve nézett rám.

-Ne már! Soha nem hallottatok a számháborúról? - néztem körbe.

Mind a hárman megrázták a fejüket.

-Ó te jó ég! Mivel töltöttétek a nyaraitokat? Sosem voltatok táborban? - döbbentem le.

-De, én voltam, de sosem hallottam még ilyenről - rázta a fejét Shawn.

-Én is voltam pár táborban, de... Maya, nem lehet, hogy ez csak egy magyar dolog? - kérdezte Nash.

-Ne már! Mindenkinek tudnia kellene mi az a számháború! - csattantam fel döbbenten.

-Mi lenne, ha elmagyaráznád? - kérdezte Cam.

-Oké, szóval...

♡♡♡♡♡♡♡♡

Sziasztok. Tudom, tudom, régen volt rész. Sajnálom! Kicsit furák a napjaim, heteim, hónapjaim. De gondoltam most összedobok nektek valamit. Ti tudjátok mi az a számháború? Ha igen, akkor szerettek játszani?

♡♡♡♡♡♡♡♡