《17.fejezet - A mindent eldöntő koncert《

736 46 11
                                    

Péntek. A koncert napja. Pontosan egy hetet töltöttem el Shawn nélkül. És fájt. Mindennél jobban.

Nashéknek nagyon tetszett a Fight song és azt mondták, hogy mindenképpen elő kell adnom a koncerten. Ezzel egyetértettem.

Az egész napom egy kellemes izgatottsággal telt. Nash próbált nyugtatni. Olyan volt nekem ő, mint egy ikertestvér, akivel elválaszthatatlanok vagyunk... talán még mindig ilyen.

A koncert előtt másfél órával, azt mondogattam Nashnek, hogy márpedig én nem megyek, mert Shawn így, Shawn úgy.

Egy órával a koncert előtt Nashnek mondhatni cipelnie kellett, hiszen nagyon be voltam ijedve. Tíz perc alatt ott lettünk volna, ha nem állok meg minden kirakatnál, hogy húzzam az időt. Így a tíz percből fél óra lett.

Nem fogom leírni a koncert előtti dolgokat, mert nincs ebben semmi különös. A lényeg, hogy fél óra alatt készen lett minden és már gyülekeztek az emberek. Nash a vállamat fogta, hogy ne fussak el az utolsó pillanatban. Próbáltam könyörögni neki, hogy engedjen és menjünk haza, de ő keményen visszatartott és nem engedett. Szerencsére (vagy szerencsétlenségre) elkezdődött a koncert és felkonferáltak engem és Shawnt is.

A színpad két ellentétes végéből mentünk ki a közönség elé. Egy kissé hamis mosollyal köszöntem a közönségnek, de próbáltam lenyugodni és egy valódi mosolyt varázsolni az arcomra. Kissé nehezen, de meglett. Shawn kezdte a Mercy-vel. Természetesen tudta, hogy ez az egyik kedvencem. Ez volt a legelső pont, ahol éreztette velem, hogy tényleg szeretné, ha ismét együtt lennénk.

Felváltva énekeltük a dalokat a következő én voltam.

Amikor felhangzottak az első dallamok, a közönség sikítozni kezdett. Egy halvány mosollyal megráztam a fejem, majd belekezdtem a dalba.

-Ohh, ohh, So much for my happy ending. Oh, oh, oh... - énekeltem. Nagyon szerettem a dalt és azokban a napokban több erőt adott, mint bármi más. Ezért is választottam a koncertre kezdő dalomként. - Let's talk this over. It's not like we're dead. Was it something I did? Was it something you said? - tártam szét a kezeim és egy pillantást vetettem Shawnra. Értette a célzást. - Don't leave me hanging, In a city so dead. Held up so high, On such a breakable thread. You were all the things I thought I knew, And I thought we could be - hatalmas levegőt vettem és a refrénre kiengedtem a hangom. - You were everything, everything that I wanted. We were meant to be, supposed to be, but we lost it. And all of the memories, so close to me, just fade away. All this time you were pretending, So much for my happy ending. Oh, oh, oh, oh... So much for my happy ending. Oh, oh, oh oh... - kissé lenyugodva folytattam a második versszakkal: - You've got your dumb friends, I know what they say. They tell you I'm difficult, But so are they. But they don't know me, Do they even know you? All the things you hide for me, All the shit that you do - lehunytam a szemem, hogy ne gördüljön le egyetlen könnycsepp sem, majd így folytattam a dalt. - You were all the thing I thought I knew, And I thought we could be - kinyitva a szemem felnéztem a plafonra és ismét kiengedtem a hangom. - You were everythig, everything that I wanted. We were meant to be, supposed to be, but we lost it. And all of the memories, so close to me, just fade away. All this time you were pretending, So much for my happy ending. Oh, oh, oh, oh... So much for my happy ending. Oh, oh, oh oh... - a basszus gitár hangja sokkal jótékonyabb volt, mint gondoltam, így egy sóhajjal belekezdtem az utolsó versszakba. - It's nice to know that you were there, Thanks for acting like you care, And making me feel, like I was the only one. It's nice to know we had it all, Thanks for watching as I fall, And letting me know we were done - Shawnt figyeltem a szemem sarkából. Láttam a szomorúságot tükröződni az arcán és ez fájt nekem. De folytatnom kellett a dalt. - He was everything, everything that I wanted, We were meant to be, supposed to be, but we lost it. And all of the memories, so close to me, just fade away. All this time you were pretending, So much for my happy ending. You were everythig, everything that I wanted. We were meant to be, supposed to be, but we lost it. And all of the memories, so close to me, just fade away. All this time you were pretending, So much for my happy ending. Oh, oh, oh, oh... So much for my happy ending. Oh, oh, oh oh...

Feel the same way |✓|Where stories live. Discover now