Feel the same way |✓|

《11.fejezet - Amikor minden jó rosszra fordul 《

-Hol van Mrs. Sworski? - kérdezte valaki.

Erre mindenki elkezdte kérdezgetni. Mindannyian kíváncsiak voltunk. Nekem volt egy rossz előérzetem...

Ekkor bejött az osztályfőnökünk. A többiek mind köré szaladtak. Egyszerre beszéltek, mint mindig.

-Gyerekek, gyerekek! - szólt rájuk az ofő. - Ezért jöttem. Sajnos a mai próbát más veszi át, mert Mrs. Sworski lebetegedett.

Mindenki elhallgatott. De ez mindössze csak egy percig tartott, utána ismét egyszerre szólaltak meg.

-Ki lesz?

Nagyjából csak ezt kérdezték és csak néhányan próbálták megtudakolni, hogy mi van Mrs. Sworskival, ugyanis az ofő eléggé szomorú és összezavarodott fejet vágott, amikor Mrs. Sworski lebetegedéséről számolt be.

-Mr. Donald - válaszolt az osztálynak, majd elnézést kérve megfordult és kisietett a teremből.

Az osztály fele hangoskodva örültek a ténynek, hogy Mr. Donald jön tanítani tovább ma a táncot.

A másik fele (akik nagyon is szerettük Mrs. Sworskit), hozzánk jött és elkezdtünk beszélgetni arról, hogy vajon mi lehet Mrs. Sworskival.

Mindössze tíz percet beszéltünk, amikor ismét nyílt az ajtó és Mr. Donald jött be Cammel és Rachellel a nyomában.

-Szóval... - csapta össze a kezét Mr. Donald. - Kezdhetünk?

Shawnnal egymásra néztünk és egy pillantással megbeszéltük, hogy óra után beszélünk az ofővel. Majd sóhajtva párba álltunk és nekiálltunk a táncnak.

Az óra kicsit furán telt. Még mindig bennem volt a rossz előérzet. Szerencsére gyorsan elszaladt az óra, így elindultam a tanári szoba felé, hogy megkérdezzem az ofőnket, hogy mi történt Mrs. Sworskival.

-Mi történt Maya? - kérdezte Rachel, aki csatlakozott hozzám, amikor a bejárati ajtó mellett mentem el.

-Nem tudom... de van egy rossz előérzetem - mondtam kicsit frusztráltan.

Rachel velem tartott, majd a lépcsőhöz fordulva Shawn is megérkezett.

-Annyira rossz előérzetem van - mondta Shawn halkan.

-Ezzel nem vagy egyedül - sóhajtottam, miközben megfogtam a kezét.

A lépcsőfordulónál Aalyahék is beszálltak, így öten sétáltunk a tanári felé. Odaérve megálltunk. Egy sóhaj után bekopogtam.

-Igen? - nyitott ajtót a matek tanár.

-Mr. Greent keressük - mondtuk teljes szinkronban mind az öten.

-Eric, téged keresnek - fordult hátra a matek tanár az ofőnknek szólva.

Az ofő és a matek tanár helyet cseréltek, így már az osztályfőnökünk állt előttünk.

-Miben segíthetek gyerekek? - kérdezte kedvesen.

-Mi történt Mrs. Sworskival tanár úr? - kérdeztük ismét egyszerre.

-Gyerekek... erről sajnos nem mondhatok semmit - sóhajtott az ofő.

Ekkor szóltak, hogy telefonja van, így egy pillanatot kérve bement és felvette a telefonját.

-Hogy micsoda? ... Azonnal odamegyek! ... Igen... ... Tíz perc és ott vagyok! - ezzel letette a telefont és a kabátjáért nyúlt. - Gyerekek, majd beszélünk, de most mennem kell. Ti is menjetek órára!

-De tanár úr! - szóltam utána.

-Sajnálom Maya. Nem mondhatok semmit - simította meg együttérzőn a karomat, majd sietve elment lépcsőhöz, ahonnan eltűnt a szemünk elől.