29.

49 1 0
                                    

--- LILY --- 

A következő két napban turistaként vegyültünk el New Orleans-ban és egyikünk sem ejtette ki az angyal, a Sors vagy a gyerek szót

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

A következő két napban turistaként vegyültünk el New Orleans-ban és egyikünk sem ejtette ki az angyal, a Sors vagy a gyerek szót. Ki akartuk élvezni a pár nap „szabadságot", mielőtt visszamegyünk a gondok világába, ahol egyfolytában azokat a szavakat fogjuk csak használni.

Szóval, járkáltunk és minden apró, érdekes dolognál fényképet készítettünk. Még a morcos Luke-ot is sikerült mosolyra bírnunk és leültettük egy jósnőhöz. Luke majdnem ráborította a nőre az asztalt, amikor az azt mondta neki, hogy „halált látok az aurádban". Egy pszicho-harcos nephilim volt. Mi mást látott volna az aurájában?

Carter majdnem leült egy hasonló asztalhoz, hogy Ő jósoljon a „népnek". Azt gondolta, hogy több pénzt keresne egy óra alatt a Francia Negyedben, mint egy este a Sárkányok Házában. Szerencsére, Ashton nem ült le egy jósnőhöz és nem próbált meg Ő jós lenni. Mi csak járkáltunk a két jómadár után és hülye maszkokat próbáltunk fel, amiket valószínűleg egy horror boltból csentek el.

Bátran kimondhattam, hogy az előző napoktól eltekintve, a legjobb nyaralásom volt.

És, amit más nem tudott, teljes szívemmel azt gondoltam, hogy... nem is lesz több nyaralásom. Nem mutattam ki az utcán, nem gondoltam rá és nem is éreztem magam rosszul miatta, így Ashton nem érezte. Csak akkor bőgtem el magam, miután elaludt és teljesen biztos voltam benne, hogy a hüppögésemre nem ébred fel.

Nem voltam hülye, tudtam, hogy nem maradhat örökké titok az, hogy nem reménykedek egy cseppet sem abban, hogy életben leszek a nyár végéig. Reménytelen eset voltam. Reménytelenül meg akartak ölni. És ezt nem bírtam figyelmen kívül hagyni. Mindig megtalálta az útját, hogy betévedjen az agyamba és az éjszakai sötétség, mindig előhozta a rémálmomat.

Két nappal a támadás után, már nem hasogatott a fejem és nem szédültem, amikor felálltam a kanapéról. A karomon hegek maradtak és úgy néztek ki, mintha egy dühös nagymacska támadott volna meg.

Szóval, mondjuk úgy, normális lett a kinézetem.

A nap sütött, a pulóverek és a hosszú nadrágok a bőrönd aljába kerültek, a napszemüvegek, pedig a fejünkre. Sosem éreztem olyan égető napsütést azelőtt és még sosem kellett napszemüveget felvennem.

Ez a nyaralás kétség kívül az elsők tavaszi szünete volt.

A hazautazásunk előtti délután ismét a Francia Negyedben sétáltunk, ujjatlan felsőben és térdnadrágban voltam, teniszcipővel és igen, napszemüveggel. Luke megint balhézott egy jósnővel, Carter, pedig egy bűvész trükkjeit fedte fel a nagyközönség előtt.

- Hány percre tippelsz? – Ashton az asztal másik oldalán állt és a hátam mögött balhézó Luke-ra biccentett. A barátom egy Halál maszkot emelt fel és illesztett az arcára.

Awakening 1. - ÉbredésWhere stories live. Discover now