" Ez egy sorsszerinti szerelem "
Mi a különbség a Végzet és a Sors között?
Lily Knight mindent megtesz azért, hogy életben maradjon. Viszont azt nem tudja, hogy másvalaki, nem is olyan messziről ugyanezt próbálja elérni, az élete árán is.
Ashton Hil...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy hónappal a sikátori csókunk után, a Knight ismerkedős vacsi előtt, lent voltam a pincénkben. Muszáj volt elterelnem a figyelmemet egy bizonyos emberről és kiengednem a gőzt. A bokszzsák előtt álltam, ökölbe szorított kézzel és miközben csépeltem az anyagot, az arkangyalok neveit soroltam fel gondolatban a feladataikkal együtt. Még így sem ment tökéletesen a figyelemelterelés. A szőke haja és az egyre gyakrabban előforduló mosolya folyamatosan a szemeim elé ugrált.
Jobb, bal, jobb. Rúgás.
Mihály arkangyal. Harcos, aki felelős a Földért. Fogadja a halottak lelkét.
Lily.
Megráztam a fejemet, de sosem ment még annyira nehezen a koncentrálás. És ezt a mögöttem álló, önkéntes kiképzőmester is észrevette. A bátyám nem is lehetett volna tahóbb, mint az elmúlt hónapban. Örömtáncot jártam, amikor „fontos ügyben" elutazott pár napra. És ez nagy szerencsémre, minden héten megtörtént.
- Talán az edzőtermen kívül kellene hagynod az érzéseidet – szólt Luke, de úgy tettem, mintha meg sem hallanám. Ironikus tett volt, hiszen csaknem egy mérföldes volt a hallásom átfogó képessége, ahol tökéletesen hallottam, de a távolabbikat is foszlányokban. Ez Lily-t nem érintette. A város másik végében lakott és tisztán éreztem az idegességét, a remegését. De talán azért, mert én is ugyanazt éreztem.
- Talán nem kéne beleszólnod az életembe – morogtam vissza neki. Vágtam még egyet az anyagra, ami talán el is szakadt a kifejtett erőmtől, majd elléptem a bokszzsák mellől és felvettem egy kést a tartóból.
Gábriel arkangyal. Az igazság angyala, az Édenkert őrzője.
Belehajítottam a kést a falba, megpróbálkozva egy félelmetes hanggal, de ezt Luke-ot nem hatotta meg. Az Ő dobásai sokkal parásabbak voltak. A bátyám késsel csak párszor tévesztett célt életében, számszeríjjal, pedig talán még egyszer sem.
Egymás után dobáltam a késeket, olyan egyszerűséggel, mintha csak egy pöttyös, játéklabdát hajigálnék. Reméltem, hogy elmegy a kedve az én bámulásomról és megy a saját dolgára.
- Kaptál azóta üzenetet tőle? – kérdezte Luke, mire a szorításom erősödött a késen és, ahogyan eldobtam, jó sok centivel eltévesztettem a célpontot.
- Nem – megráztam a fejemet.
- Ugye, nem érzed magad szarul amiatt? – ránéztem a bátyámra, aki felvonta a szemöldökét.
- Hogyne érezném magam szarul? – tettem fel a költői kérdést, a hangom úszott a gúnyban. – Sean küldött egy fenyegető üzenetet, Lily-t másnap megtámadták. Ezen nincs mit félreértelmezni. Megtörtént. Szerencsénk volt. De lehet, hogy legközelebb már nem lesz. Szóval... légy szíves, ne hozd többé szóba az üzenetet!
