" Ez egy sorsszerinti szerelem "
Mi a különbség a Végzet és a Sors között?
Lily Knight mindent megtesz azért, hogy életben maradjon. Viszont azt nem tudja, hogy másvalaki, nem is olyan messziről ugyanezt próbálja elérni, az élete árán is.
Ashton Hil...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy hónap telt el, szinte eseménytelenül, miután Ashton megcsókolt a sikátorban. Egy hónap, szinte teljes csendben. És ezt a „vihar előtti csendet" próbáltam az agyam hátsó felébe száműzni.
Az életem abban a hónapban beleillett volna egy nyálas, cukros, rózsaszínű 90 perces romantikus filmbe. Úgy viselkedtünk, mint a normális emberek. Moziba jártunk. Sétáltunk a parkban, hogy elűzzük a helyhez kapcsolódó rossz emlékeimet. Csókolóztunk a parkban, hogy új emlékeket gyűjtsünk.
De az angyal témákat sem hanyagoltuk el. Rengeteg kérdésem volt, amiket Ashton-nak meg kellett válaszolnia. Megingathatatlan voltam. Rögtön a szárnyakkal kezdtem. Azt mondta, hogy persze, van szárnyuk, de csak akkor tudják kinyitni őket, amikor valamilyen hatalmas érzelem keríti őket hatalmába. Mint aznap a sikátorban, amikor megmentett. Érezte a félelmemet, a halálfélelmet, így tudta kitárni őket.
Megkérdeztem, hogy mégis hogyan képzeljem el az angyalokat, az igazi angyalokat, akik odafent élnek. Azt válaszolta, hogy az angyalok kinézete 25-35 évesre hajaz és vannak mind nők, mind férfiak. Mutatott képeket az anyukájáról, Caroline Hill-ről, aki szőke hajú volt, mint a fiai, és sokkal fiatalabbnak látszott, mint az én mamám.
És erre a különleges kapcsolatra is kíváncsi voltam, ami köztem és Ashton között volt. Ő ezt Őrzött – Őrző kapcsolatnak hívta. Azt mondta, hogy mivel csak 19 éves, nem is kellett volna kapnia Őrzöttet. A bátyjának kellett volna, de Luke-nak még nem volt. Ezt mindenki furcsának tartotta, de senki sem kérdőjelezte meg az angyalok döntését. Pontosan tudta, hogy mit érzek, milyen az, amikor ideges, boldog vagyok. Amikor félek.
A félelem volt az első a listámon az elmúlt hónapban, azt mindketten első kézből átéltük.
Fehérneműben álltam a teli alakos tükör előtt, a szobámban. Több kiló volt rajtam, mint egy hónappal előtte. Bár, még mindig vékony voltam, jobban éreztem magam. Mintha másik ember vált volna belőlem. Egy majdnem egészséges ember.
És, ami a sérüléseimet illeti. A szüleim nem látták meg a kötszereket a kukában, se azt, hogy naponta egy fájdalomcsillapító eltűnik a dobozból. Én, pedig próbáltam nem összerezzenni, amikor valaki megérintette a karomat, akit nem láthattam. Paranoiás lettem.
A jobb oldalam még mindig színes volt, de az „angyali kence" miatt már nem volt olyan kék. A fejem még puklis volt a sikátor ütése miatt, de azt se vette senki észre.
Mivel Luke-kal hamar elegünk lett egymásból, a legtöbb időnket nálunk töltöttük. A kanapén néztünk filmeket, majd egy kínos történés után, eljött a hivatalos bemutatás ideje is.
Április első péntekjén, este hétkor becsöngettek a Knight házba. Tudtam, hogy ki áll az ajtó mögött. A szüleim is tudták. Akármennyire is gyorsan szaladtam le az emeletről, nem én nyitottam ajtót, hanem Apa, aki kritikus tekintettel mérte végig Ashtont-t. Meglöktem a vállammal, figyelmeztetve, hogy viselkedjen vele normálisan.
