" Ez egy sorsszerinti szerelem "
Mi a különbség a Végzet és a Sors között?
Lily Knight mindent megtesz azért, hogy életben maradjon. Viszont azt nem tudja, hogy másvalaki, nem is olyan messziről ugyanezt próbálja elérni, az élete árán is.
Ashton Hil...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A furcsa déja vu-k sorra jelentek meg az elmúlt pár napban. Először ott volt a félelmem Sean iránt, aztán az, hogy Ashton-nal kétségeink voltak – leginkább neki, mint nekem, de az érzés, ismerős volt -, hogy Ashton a majomerejét felhasználva, felmászott a fán az ablakomig.
És végül, péntek este a tükör előtt álltam, csaknem úgy, mint pár hete, amikor Ash bemutatkozott a szüleimnek. Fekete pánt nélküli melltartó – Maia-é volt – és fekete francia bugyi volt rajtam, a hajam vizesen lógott a vállamra. A különbség az volt, hogy ezúttal, a vádlim viszketett, kipirosodott és több helyen vérzett a borotva miatt. A súlyom már majdnem normális volt, az oldalamon lévő foltok már szinte nem is voltak láthatóak. Viszont a karomon lévők nagyon is ott voltak. Így figyelmesen le kellett kennem alapozóval a karomat és a biztonság kedvéért, a bordáim környékét is.
A mamám akkor nyitott be hozzám, amikor végeztem a sebeim éltüntetésével. Könyörgött, hogy hagy készítse el a hajamat és a sminkemet. És nem tudtam nemet mondani neki. Nem tudtam, hogy még egyszer lenne-e rá alkalma, hogy kicsinosítson a bálra. Mert nem voltam biztos abban, hogy megélem a következőt.
A bőröndömet Ash már délután elvitte hozzájuk, szóval azzal már nem volt gondom. Teljesen arra tudtam koncentrálni, hogy Anya milyen precízen szárítja meg a hajamat, majd elkezdi egy elegáns, egyben mindennapi kontyba kötni a tarkómnál, pár tincset, pedig kihagyott a kontyból és a fejem tetejétől elindított egy fonást, amit végül beleépített a kontyba. Nem egy merev, hajlakk frizura lett belőle, de nem is keltett szétcsúszott benyomást.
- Ez gyönyörű, mama! – suttogtam elkápráztatottan, amikor a végén újra belenéztem a tükörbe.
- Várj, addig, ameddig a sminkkel is el nem készülök – na, ettől már jobban féltem, mint a hajamtól. Nem akartam úgy kinézni, mintha beleestem volna egy sminkes dobozba. Viszont már az is óriási előrelépés volt, hogy engedtem, hogy ecsettel hozzányúljanak az arcomhoz.
A mamám negyed órát töltött el a festésemmel, míg nekem csukva kellett tartanom a szemeimet.
Amikor megkaptam az engedélyt, hogy nyithatom a szememet, le voltam döbbenve. Mintha nem is én lettem volna a tükörben. Az arcom nem volt olyan beesett, mint általában és nem látszott, hogy ismét alig aludtam az éjjel. A szemhéjamra halványpiros festék került fel, a szempilláim hosszabbnak tűntek a szempillaspirál miatt, a szemceruza kiemelte a szemem kékjét, az ajkamra, pedig vörös tartós szájfény került, ami nem is nézett ki olyan rosszul, mint gondoltam.
A vörös volt a kulcsszín. Viszont ez a szín olyan dolgokat juttatott eszembe, amikre nem akartam emlékezni. A két halott nephilim vére sötétebb volt, mint az ajkam, viszont a saját vérem... körülbelül ugyanolyan színű volt. Kirázott a hideg és reméltem, hogy a mamám nem veszi észre.
