" Ez egy sorsszerinti szerelem "
Mi a különbség a Végzet és a Sors között?
Lily Knight mindent megtesz azért, hogy életben maradjon. Viszont azt nem tudja, hogy másvalaki, nem is olyan messziről ugyanezt próbálja elérni, az élete árán is.
Ashton Hil...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Még mindig nem voltam hozzászokva a washingtoni időjáráshoz, pedig már majdnem egy éve otthon voltam. New York más volt, Washington más volt, Boston más volt, Miami is más volt. Az egyetlen város, amit Seattle-höz tudnék hasonlítani, London volt, ahol kevesebb, mint 10 hónapig éltem, amikor 16 éves voltam.
Hiába húztál kapucnit, hiába használtál esernyőt, nem úszhattad meg szárazon az esőzést.
A bátyám ragaszkodott hozzá, hogy a Land Rover-rel tegyük meg azt az 50 mérföldet Seattle-be. Az volt az indoka, hogy ha bajba kerülünk, az Ő kocsija ígyis-úgyis a legtöbb időt a garázsban tölti. Először nem értettem, hogy miért kerülnénk bajba. Aztán Luke beült a volán mögé. Már az első percben át akartam venni a kormányt, de megszólalni sem mertem. Majdnem kidobtam a taccsot a folyamatosan előzései miatt. Francba, Luke, ez az autópálya, nem a Halálos iramban!
Seattle külvárosában, egy sikátor közelében álltunk meg.
- Utálok halottkém lenni! – ugrottam ki a Rover-ből. Persze, nem voltam halottkém, se semmi ilyesmi. A bátyám mániája volt, hogy „belekukkantott" a rendőrségi jelentésekbe és, ha fennakadt a szeme egy különös gyilkosságon, megnéztük magunknak a helyszínt. Hogy mit kerestünk? Démontanoncokat, természetesen.
- Ne rinyálj ennyit! Legyél készenlétben, hátha jön valami – mindig ezt mondta, de sose jött semmi. Ha valamelyik gyilkosságot tényleg démontanoncok követték el, akkor azok friss „csoportváltók" és azért öltek, hogy hűséget mutassanak egy éppen arra járó emberen, és elég hamar elspuriztak a városból.
- Elvitték már a hullát, ugye? – „furcsamód" nem voltam még hozzászokva halott emberek látványához, nem is szerettem elmenni Luke-kal ilyen „küldetésre". Az íjam fel volt nyilazva a kezemben és felnézve leellenőriztem, hogy nem mozog-e valaki az épületek tetején.
- Igen, elvitték. És, ha nem is vitték volna el, ne legyél óvodás! – Luke átbújt a rendőrségi zárszalag alatt, én, pedig habozva követtem. Nem voltam betojva, tényleg nem. Csak nem értettem, hogy miért kellett a bátyámnak buzgómócsingnak lennie. Volt dolgom anélkül is, hogy Ő elrángatna mindenfelé.
- Elmondod, hogy mit kéne keresnünk? – százszor elmondta már, de nekem más, fontosabb dolgok jártak a fejemben, így nem jegyeztem meg a „démontanonc gyilkosság" jellemzőit.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
