" Ez egy sorsszerinti szerelem "
Mi a különbség a Végzet és a Sors között?
Lily Knight mindent megtesz azért, hogy életben maradjon. Viszont azt nem tudja, hogy másvalaki, nem is olyan messziről ugyanezt próbálja elérni, az élete árán is.
Ashton Hil...
Ha az ember lánya egyedül van a házban Luke Hill-lel, akaratlanul is elkezd parázni. Pláne, ha a neved Lily Knight. Egy ideig csak ültem Ashton ágyán, nyakig betakarózva, bámulva az üres levegőt. Aztán elegem lett.
Hajnali fél három volt és Ash még mindig nem ért vissza. Nem aggódtam, hiszen csak az anyjához ment, tudtam, hogy ott nem érheti baj, de furcsa volt, hogy Luke és köztem csak egy fal volt, mégis világok választottak el minket. Cselekedni akartam. Valamit. Bármit.
Így felálltam az ágyról, magam köré tekertem a takarót és földön húzva magam után, kimentem a folyosóra. Komolyan gondolod, Lily? Miért mondana Luke neked bármit? De természetemnél fogva kíváncsi voltam, szóval nem tudtam mit tenni.
Bekopogtam Luke ajtaján, mire dörmögött egy „gyere" szócskát, amit alig hallottam meg.
Luke a laptopja előtt ült, amit rögtön kinyomott, amint beléptem a szobába és felém fordult a székével.
- Hogyhogy nem mentél hajtóvadászatra? - kérdeztem tőle. Luke-nak már rég Carter után kellett volna mennie, de maradt.
- Carter hamar nyomott vesztett. Indul az újratervezés - Luke megvonta a vállát, mintha egyszerű dologról lenne szó. A tekintetem visszatért a laptopra.
- Kémkedsz valaki után, vagy csak be akarsz csempészni valamit a mexikói határon? - ezzel sikerült egy apró mosolyt csalnom az arcára.
- Van pár rendőrségi kamera a Sárkányok Háza előtt. Carter feltörte szinte azt a rendszert, amit Ő maga üzemelt be, hogy meglássuk a videókat és szépítsünk valamit rajta - Luke visszanyúlt a laptophoz és eltűntette róla a felhőkarcolókat, amik nagyon nem illettek bele Carber mindennapjaiba. Ez hülyének néz?
- Egy: Carter hogyan tudta feltörni a kamerák rendszerét? És kettő: Szerinted olyan idióta vagyok, hogy nem tudom, hogy az a képen Boston? - nekitámaszkodtam az ajtónak, és félrebiccentett fejjel néztem az idősebb Hill-re. Elegem volt, hogy azt hiszi, hogy hangyányi agyú szőke vagyok. Luke megforgatta a szemeit. Már nem érdekelt, hogy elege van-e belőlem. Egy cseppet sem.
- Bostonban lakik, igaz? - finomítottam az előbbi hangszínemen és megdörzsöltem a betakart karomat. Luke rám nézett, mint aki nem érti a kérdést. Tudta, hogy kire célzok, Ő maga mesélte el nekem. - Georgie.
Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
- Igen - Luke is finomabb hangon válaszolt nekem, bólintva, nagyot sóhajtva, mint akit legyőztek. A képernyőn kissé szemcsés, dátumozott képek jelentek meg. Egy alig kivehető szőke, szinte fehér hajú lányról.
- Bekameráztad Bostont? - kérdeztem. Ha olyan fontos volt Luke-nak a lányt, mint ahogyan láttam rajta, valószínűleg képes lett volna rá.
- Nem, csak néha... belenézek a felvételekbe. Nincs mindig időm odautazni - Luke nyelt egyet.
