Anya nem bírta ki sírás nélkül. Apa egy köcsög volt most is. Mikor vége volt ennek az egésznek, anyát kishíján pofon vágta, én állítottam meg a mozdulatba. Hogyan is? Úgy, hogy anya elé álltam és apa engem csapott meg. Hogy mer egy férfi kezet emelni egy nőre? Ez egy roppant mód undorítónak tartott viselkedés. És ez az ember az apám. Sajog az arcom de nem érdekel. Most lett elegem apám viselkedéséből.
-Elég legyen! -kiabáltam apámra.-Undoríto egy utolsó féreg vagy.-hidegen beszélek vele. Eddig nem voltam hajlandó ebbe beleszólni de ez, hogy kezet emelt anyára, egy pillanat alatt kiborította a bilit.-Nem elég neked, hogy speciel a fél ház berendezése a tied lett és majdnem az egész ház is! Kishíján csődbe viszed anyát!
-Hogy merészelsz beszélni velem, mocskos kölyök?!-kezd el velem ordibálni.
Na pont ezért nem meséltem a családi hetteremről mert elég borzalmas.
-Simán! Nem hagyom, hogy bántsd anyát! Te nem vagy az apám többé! Utállak, rühellek téged! Nem is tudom, hogy tudtam felnézni rád amikor kicsi voltam! Egy szarházi vagy és remélem jól fogsz élni azzal a ribanccal akivel most álltál össze...Arra jó, hogy szét kúrd a fejét.-Mire ezt elmondtam, szépen egy jobb horgot adott nekem amitől megtántorodtam. Nehezen álltam meg a lábamon mert hát...a térdem, tudjátok. De csak sikerült megtartanom az egyensúlyom.
-Tooru!-jön oda anya és aggodva néz rám. Kishíján sírt is már.
-Oikawa!-jön oda Iwa-chan. Mikor a tárgyalás abbamaradt, egyből írtam, hogy jöjjön. Nem számítottam arra, hogy erre kell idejönnie.-Mi a...?! Itt meg mi...?!
-Az Hajime, hogy a fiam egy utolsó senkiházi. Nem is tudom, hogy tudsz barátkozni vele. Egy olcsó ribanchuszár, aki másra se jó, csak arra, hogy szétkefélje a fél vá...-apa nem tudta befejezni mert Iwa-chanba egy pillanat alatt elurakodott a pulykaméreg és álkapcson vágta apámat. Az erek kidagadnak a nyakán, Arca vörös a dühtől és úgy néz apámra mint egy darab szemétre.
-Ne merészeljen ilyeneket mondani mert esküszöm eltöröm mindenét! Maga a legundorítóbb apa akit ismerek. Sose volt nekem maga szimpatikus. Hogy lehet mondani ilyet a saját fiára?!-a végére már ordibál.
-Miért véded ennyire? Belebuzultál vagy mi?-apámnak az a gúnnyal átitatott hangja...Az az undor amikor Iwa-chan válaszol neki.
-Igen.-full nyugodt arckifejezessel mondja mind ezt de igazából fortyog a dühtől.-Tudja már évek óta bele vagyok "buzúlva" Tooruba.-ritkán nevez a kereszt nevemen.-És képzelje...mostmár a PASIIIIIM. -direk kiemeli ezt a szót és az i betűt elhúzza-Sokáig az is lesz.
Apa feláll majd az álkapcsat fogva és undorodó pillantások közepette el is haggya a helyszínt. Iwa-chan egyböl odajön hozzám meg anyához, aggodó pillantással ami nekem máris jobb a lelkemnek. Nem szoktam sírni, ha igen akkor annak nyomós oka van. És most nyomós oka van. Egy szó nélkül ölelem meg Iwa-chant és hagyom, hogy a könnyeim lefojjanak az arcomon. Anya megsimítja a karom és azt mondta megy haza, és ne maradjak sokáig. Hangja teli van bánattal és szomorúsággal amit meg is tudok érteni. Hisz a férfit aki annyira szeretett,akitől van az egy szem gyereke...az egy rohadék. Iwa-chan az egyik kezet a fejemre rakja és finoman simogagja, a másikat meg a derekmra és úgy ölel engem.
-Iwa-chan...köszönöm.-elcsuklik a hangom, szipogok, hüppögök.
-Tudom, hogy meg tudod védeni magad, de egyszerűen nem tudtam hallgatni, ahogy beszélt rólad.
-Nekem már csak te vagy meg anya...-már záporoznak a könnyeim, ezzel elásztatva Iwa-chan kabátját.
-Shhh...Semmi baj...Tooru. Apukád végleg kilépett az életetekből, anyukád szeret téged és elfogad ilyennek amilyen vagy. És nem csak mi vagyunk, a csapat is. Kunimi, Makki és a többiek. Ritkán látlak ilyen összetörtnek, elveszetnek mert mindig olyan magabiztos vagy, és maga az egó királya...De az ilyen ritka alkalmakkor itt vagyok én és felvidítalak, hogy újra önmagad legyél...Szeretlek...Butuskakawa.
-Szeretlek Iwa-chan...nagyon.-megszorítom a kabátját.
Kicsit távolabb lép tőlem, majd egyik kezét az államra helyezi. Lehunyom szemem és átadom magam neki, az édes csókjának.
Iwa-chan mindig itt volt és itt lesz nekem...
...
Ez volt ma. Azóta már itt fekszek a szobámba Iwa-chanhoz bújva, nézzük a kedvenc sorozatom ami a világ legbénább sorozata, és nutellát együnszk. Végre nézhezetek ki úgy mint egy rakás trágya mert itthon senkit se érdekel ,hogy nézek ki, hogy milyen vagyok. Csak lehetek és Iwa-chan így is szeret. Ha úgy nézek is ki mint akin átmentek úthengerrel.
...
Nos nemsokara vege. 😑😶😣😔
Na de remelem tetszett. Es most valami csodas kep xd
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
