Nem Értem...

Prológus

*Oikawa Tooru*

-Na de Iwa-chan~! Ezt most miért kaptam?!-fejbe csapott. Nem szeretem amikor ezt csinálja. Mindig olyan morcos és könnyen felkapja a vizet.
Igazából csak oda jött hozzám pár lány és beszélgetni akartak velem és fotózkodni. Miért  baj, ha kicsit flörtölgetek csinos lányokkal? Mindig ilyen lesz ha csajokkal beszélgetek. Morci és ilyesztő. Olyankor még én is félek tőle.

-Nem azért vagyunk itt, hogy flörtölgess hanem, hogy elhozzuk ezeket a kicseszett mezeket a tisztítóból.-morogja.

-De neked miért baj, ha szép lányokkal beszélgetek?-mindig megkérdezem, de sose válaszol rá.

Most se mondott semmit, csak telefonját nyomkodja még a mezekre várunk.
A hajamba túrók majd megigazítom a szemüvegem. 10 perc múlva szólítanak is, hogy hozhatom el a kosárba a mezeket. Kicsit se fogok hülyén kinézni, egy szennyeskosárnyi mezzel a kezembe. Ugyan, dehogy. Iwa-chan persze egyből kikapta a kezemből, hogy majd ő viszi. A lányok erre mondják, milyen udvarias fiú. Én csak azt mondom, "Baszki, nem vagyok gyenge, én is elbírtam volna!". Előttem sétál, lehellete látszik ebbe a hidegbe. Tényleg hülyén néz ki a szennyeskosárral és sunyiba le is fotóztam így hátulról. Jó feneke van, azt el kell ismernem, szeretnék én ilyen segget. Viszont ennek ellenére is tapadnak rám a csajok. Most is hallom, ahogy rohan utánnam egy, szó szerint.

-Szia, Oikawa-san!-mosolyog rám aranyosan a lány.

-Szia.-villantom rá, ezer wattos mosolyomat.

-Mi járatban errefele, ilyen borzalmas hidegbe?

-Iwa-channal elhoztuk a mezeket a tisztítóból.-válaszolok aranyosan a lánynak.-És egy ilyen csinos lány mit csinál idekint?-a bókom hallatán elpirul és még kuncog is. Imádom, hogy ilyeneket váltok ki a lányokból.

-El kell mennem a boltba, anyának. Epres sütit süt.

-Biztos édes sütiket tud sütni, ha már ilyen édes lányt sikerült összehoznia!-a varázsát vesztette az aranyosságom amikor is egy falba ütközöm. Ja nem, ez csak Iwa-chan.

A tekintete ijesztő, és rossz aurát áraszt magából. Azt hiszem, ha nézéssel ölni lehetne, már 8-szor meghaltam volna ebbe a pillanatba. A lány persze egyből le is lécelt, én meg itt maradtam a morcos Iwa-channal. Félek, nagyon félek. De ahelyett, hogy az utcaközepén vert volna agyon és szidott volna a sárga földig, ahogy szokta, csak egy kissebb tockos kaptam majd sétált tovább. Nem értem ezt az embert. Morcos fejjel megy tovább egészen hozzám, ugyanis ma nálunk alszik mert a szülei évfordulot tartnak, aztán át jött hozzám azzal az indokkal, hogy "nem akarja hallani, ahogy a szülei épp az ágyba akrobatikáznak." Én meg mondom, gyere, nem zavarsz. Aztán most, hozzám tartunk, egy adag frissen mosott mezzel. Délután már az ágyam mellet terítettem le egy futont Iwa-channak. Mondjuk engem az se zavart volna, ha osztozunk az ágyamon de neeeem, ő feltétlenűl a futonon fog aludni. Olyan szinten ellenkezett, hogy azt hittem, már undorodik tőlem vagy nem is tudom.

Egy 10 percnyi néma séta után, megérkeztünk hozzám. Előkutatom a kulcsom, majd előreengedem. Már eléggé régota vagyunk barátok, hogy tudja mi a járás nálunk. Beviszi a mezeket a fürdőszobába, aztán lecuccol magáról. Kabát a fogasra, cipő az ajtó elé az enyém mellé. Bemegyünk a nagyszobába ahol már van felbontva egy zacskó chips és ott egy kóla is. Elheverek a kanapén mire kaptam egy amolyan "nekem nem hagytál helyet tesó, ezért most rádfekszem." pillantást. Persze tényleg rám feküdt.

-Iwa-chan, nehéz vagy!-nyöszörgöm ahogy elhelyezkedik rajtam. Igen csak megdöbbentem amikor egy ügyes kis mozdulattal valahogy ő feküdt a kanapén, én meg a mellkasán, a lábai közt voltam.

Keze a tarkómat cirogatja, még másikkal a távirányítóért nyúlt. Erre hírtenel reagálni se tudtam, olyan hírtelen törtnént

-Nem szeretem, ha lányokkal flörtölgetsz.-mind ezt rezzenéstelen arccal, miközben bekapcsolja a tévét.

Még a szavam is elakadt egy pillanatra. Mostmár végképp nem értem ezt a csávót.

...

Nem vettem észre mikor is aludtam be. Iwa-chanon feküdve, egész kényelmes volt. Mondjuk az egyik lábam lelóg és karom is. Fejem a mellkasán pihen. Arra kelek, hogy Iwa-chan kellemesen birizgálja a hajam. Egy jól eső morgás hagyta el a számat.

-Iwa-chan...-motyogom.

-Mi az, Shittykawa?

-Valamire mindig is kíváncsi voltam.-kezdek bele félálomsan. Felé fordulok és mellkasán támaszkodva nézek rá egy ártatlan mosolyal.

-Mire?-birizgálja tovább a hajam.

-Milyen lehet egy fiúval smárolni.-Mondom rezzenéstelen arccal. Lassan felfogta az információt mire kaptam egy szép kis tockoc és egy elpirult Iwa-chant.-Au!

-Hülye.-morogja. Rámpillant, majd megint másfele, és ezt így háromszor. Én rendületlenűl bámulom őt nagy bociszemekkel. Sóhajt egyet, ez amolyan, "feladom sóhaj volt. Lassan elvigyorodok.-Csak egyet. Csakis egyet!

-Ezaz! -ujjongok.

Kicsit feljebb tornázzuk magunkat. Iwa-chan a kanapé karfájának támaszkodik, én meg a derekán ülök. Karjaimat a nyaka köré kulcsolom, ő pedig finoman megfogja a derekam. Egyik kezem az arcára helyezem amikor lehunnya szemeit. Vár, várja a csókom. Beharapom alsóajkam majd egyre közelebb, és közelebb hajolok hozzá, mégnem eltűnik a távolság ajkaink közt. Nem volt hosszú, mégcsak nem is nyelves volt, de mégis, mintha örökkévalóság lett volna ,még ajkaink finoman összeértek. Szinte elvesztem az érzésbe, ezt nem nagyon értem. Elválok tőle de csak pár milire. Egy ideig bámulunk egymás szemébe de aztán hírtelen kapunk egymás ajkai után.

-Iwa-chan...-lihegem amikor áttér a nyakamra. Olyan apró kis puszikat nyom a nyakamra, szinte megborzogok ajkai érintésétől.

Beletúrok hajába, ezálltal kicsit lelapul és kócosabb lesz. Arca kipirult és ajkait eltátja ahogy rámnéz. Kezeit egyre jobbana a pólóm alá vezeti majd le is veszi rólam. Eldobja a felesleget valahova. Végignéz felsőtestemen, és egy elégedett hümmögéssel nyugtázza, hogy tetszik neki a látványom. Ez engem is felbátorít és egy sunyi mosolyal le is kapom róla a pólóját. Elöször puszikat adok neki, majd a puszikból egyre inkább csókok lettek. Végül a csókokból megint csak apró puszik lettek amiket egyre lentebb vezettem, nedves ösvényt hagyva magam után. Nyakánál vezettem egyre lentebb ajkaimat, ahol egy ponton el is kezdem szívni, szép kis lila nyomot hagyva a sima bőrén. Cselekedeteimra hallk sóhajok, apró nyögések a válaszai.

...

Aznap este, többször megkapta a testem, odaadtam neki magam. Teltek-múltak a napok, mégnem a napok hetek lettek, a hetekből meg egy egész hónap. A csapatból senki se tud a mi kis "barátság extrákkal" kapcsolatunkról. Egyszer megtettük, aztán nem volt megállás. Szinte minden nap, a múlt hónapban, és most, hogy elkezdődött a következő hónap, most is vagy háromszor elkapott minket a hév. Mondjuk van valami ami elgondolkoztat...Iwa-chan van amikor oly' gyengéd mintha valami tollpihe lennék, de van amikor egy kiéhezett oroszlánra hasonlít. Mai este se volt máshogy. Ma egy kiéhezett ragadozó tekintetével meredt rám. Most pedig ahelyett, hogy egy jót aludnék az izmos karjai közt, itt filozofálgatok az élet értelmeiről. Meg az, hogy rátör a féltékenységi roham, ha valami csajjal lát engem. Mindig bedurcázik, vagy kitalál valami kifogást, hogy ne kelljen a csaj közelébe lennem. Amúgy ezeket nem csak mostanába csinálja, hanem már egy jó ,bő egy éve. Sose értettem, mégis mi a rákért csinálja. Az omniózus napon is...Egy csajjal beszélgettem, mikor hoztuk a mosodából a mezt, és Iwa-chan tök durcás volt és azt mondta, nem szereti ha flörtölgetek lányokkal. Esküszöm, nem értem néha ezt az embert.

***

Nos dragaim, uj sztoryval erkezem. Haikyuu sztoryval. Remelem tetszeni fog. Helyesirasi hibak miatt elore is sorry. Kommenteket szivesen fogadok
Luv ya gyermekeim 😻