Ledöbbentett ez a kérdésük és a gáz benne, hogy nem is tudom tagadni mert ha már eleve sejtik, hogy Iwa-chan varázsolta oda azokat a lila foltokat a nyakamra akkor minek tagadjam... Iwa-chan csak Matsu-chan és Makki elé lép és olyan megsemmisítően néz rájuk, hogy még inkább én húzom be fülem-farkam.
-Ez egy elképesztően hülye egy kérdés volt!-kiabál.-Ne butáskodjatok már,most úgy halálkomolyan!!!
-De olyan furcsán viselkedtek már egy ideje...-szólal meg Kunimi-chan. Őt aztán nem lehet kizökkenteni ebből a halálnyugodt állapotából.
-Az még nem azt jelenti, hogy együtt vagyunk!
-Azt hiszem én megyek...-motyogom. Nem akarok belekerülni ebbe.
Lassan kisunnyogok, hogy ne vegyenek észre de nem igazán akart ez sikerülni. Iwa-chan utánnam jön, hallom azokat a nagy trappolásait ahogy ő közlekedik. Mint valami terminátor. Próbáltam a mankós lábammal gyorsan menni de nem jött össze. Egy ideje elég lassú vagyok szóval hama utols is ért. Megfogja a vállam majd elém sétál egy határozott arckifejezéssel. Ilyenkor tök menőn néz ki. A vállamon lévő kezét lassan vezeti fel a tarkómra amit én egy bárgyu mosolyal élvezek. Érintésétől el tudnék olvadni. Amilyen erőszakos néha, meg bunkó és megverne a franca, ugyanannyira tud kedves lenni, inspiráló és gyengéd. Az érintés is akár egy finom kis pihe vagy egy bolyhos cica mancsai. Lép előre egyet, majd finoman összeérinti ajkainkat amiből persze én csókot kreáltam. Olyan hihetetlenűl jó érzés még most is ha megcsókol.
-Tudod Oikawa...elmehetnénk majd délután sétálni.-Ez honnan jött most úgy neki? Nagyokat pislogva nézek rá. Bár igazából nincs ellenemre az ötlet.
-Rendben. De a többieknek mind mondasz, vagy mondunk? Tagadni úgyis felesleges, hisz rájöttek...-hajtom le a fejem. Érzem, hogy az arcom ég a szégyentől.
-Hát akkor válaszolok nekik ha kérdeznek. Kínos de ha neked úgy jó...-ahogy látom, ő is elpirul és tarkóját vakarja kínosan. Mikor kezdte el érdekelni, hogy mi van velem?
Lágyan elmosolyodom majd arcára adok egy puszit. Pillanatokig csak bámulunk egymás szemébe aztán...lassan hajolunk egymás ajkaira. Lassan csókol, lágyan, mintha csak egy kis pihétől összetörhetnék. Nem tart sokáig az egész de nekem mégis az egész testem megbizsereg már ennyitől. Kezdem érteni, milyen is a szerelem érzése. Talán én is azt érzem jelenleg meg úgy pár hónapja. A bárgyu vigyor a képemről nem akar eltűnni de nem is akarom. Majd úgyis megyünk majd sétálni délután amit amúgy várok. Rég volt, hogy csak úgy sétáljunk vagy csak lógjunk valahol. Egy utolsó puszit adtam neki, búcsúzóúl majd elindulok hazafele. Vagyis el kezdek bicegni hazafele. Persze volt pár lány akik rám akartak csimpaszkodni de nem foglalkoztam velük, el voltam foglalva azzal, hogy Iwa-chanról fantáziálgassak, cuki, meg mocskos dolgokat.
...
Gondolkodnom kell ezen az egészen. Talán azért érzem magam olyan furcsán ha Iwa-channal vagyok, mert szeretem őt? Egyszer már kicsúszott a számon de akkor még nem értettem ezt az egészet. Mostmár viszont igen. Bizseregnek az ajkaim akárhányszor csak smárolunk, testem egy érintésétől lángol, perzsel. Pillangók csapkodnak a gyomroba ha csak vele vagyok, már eleve. Nem tudom, hogy csak a szex miatt kezdtem el érezni iránta, vagy ez az érzés régóta bennem pihenget de minden esetre, mostmár értem. Ő már vallot, most rajtam a sor. Igen! Majd délután vagyis nemsokára...Itt a tökéletes alkalom. Nem szabad meghátrálnom, nem olyan vagyok.
...
Nagyon élem most. A BokuAkat is mindjart irom megfele xd Remelem tetszett a resz.
Helyesirasi hibakert sorry
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
