A világ legunalmasabb órája a történelem óra. Ki a szart érdekli Hitler és, hogy ő a sokadik antikrisztus. Ennyi erővel én is antikrisztus vagyok mert sokan nem szeretnek és erős is vagyok, jól irányítok embereket meg ehhez hasonló hülyeségek. Teljesen máshol jár az eszem. Lement a hétvége, most kedd van. Iwa-chanra tudok csak gondolni ami tőlem eléggé nyálas és klisé de hát ez van. Nem tudom miért mondtam ki azt, és nem tudom, mégis miért szerelmes belém mikor én egy kiálhatatlan köcsög vagyok a szemébe. Nem hiába nevez Szaroskawának vagy Ostobakawának. Megszoktam tőle, nem veszem sose magamra. Egy éve vagy kicsit több ideje viselkedik ilyen furán ,úgy értem, hogy "Nem szereti, ha lányokkal fölrtölgetek." Mondjuk most nem is fogok mert fogadtunk és bebizonyítom neki, hogy nem vagyok egy csajozó gép. Az ablakon bámulok kifele, azt se tudom mit hablatyol a tanár Hitlerről és a hülyeségeiről. Csak azt tudom, hogy haza akarok menni és Iwa-channal nézni a tévét a kanapén feküdve. Igen, nem férünk el mindketten egy kanapén ha fekszünk, de pont ezért találták ki az összebújást. Bárgyun mosolyogva bámulok ki az abalkon amikor elképzelem a látványt de ekkor valami kis fika a fejemen koppan. A tanár megdobott egy kissebb krétával. Szigorúan néz rám, az osztálytársaim meg majd elröhögik magukat.
-Igen, tanár nő?-megvillantom cuki kisfiús mosolyom. Tudom, hogy a tanárok is alig tudnak ellenálni nekem. A tanár nő csak sóhajt egyet.
-Jó lenne ha figyelne, Oikawa-kun mert idén éretségizik és nem lenne jó, ha megbukna és megint látnám az arcát.-erre a mondatra az osztály el kezd röhögni de én fenyegetően nézek rájuk és egyből abbahagyták. Erről beszélek, félnek tőlem.
-Elnézést tanár nő. -bocsánatot kérek.
Visszafordul a táblához és irogatja tovább a dolgokat, közbe magyaráz. A füzetem felé görnyedek, de nem írok semmit, megszorítom ceruzám. Kitépek egy lapot a füzetemből,majd ráirok valamit. Ősszrhajtom, majd odaadom az egyik csajnak mellettem, hogy adják tovább Iwa-channak, hamar eljut a levél hozzá. Reakcióként látom rajta, hogy elmosolyodik majd írni kezd bele, majd mikor végzett, visszahajtogatja, és visszaküldi nekem. Mikor megkapom a levelet, elolvasom, és egy hatalmas vigyor jelent meg arcomon. Elrakom a táskámba a kis levelet. Egész órán, csak vigyorgok, néha még figyelek is a tanár nőre, elkapom egy egy mondat foszlányt.
...
Órák utáni edzésen eléggé szarul teljesítettem. Pedig most, a védésre gyúrok mert az még nem nagyon megy. Feladni, ütni, szerválni, tudok de védeni nem igazán. Ja és fogadni is tudok. Az edzőnk nem értette, hogy Oikawa Toorunak mégis miért van ilyen jó kedve, ha mindent csak elbénázik. Nos Oikawának jó kedve van. Ezért vigyorgok állandóan. De viszon...egy valamire nem számítottam. A lábam...Vigyáznom kell nagyon, amióta volt az a ficamom mert könnyebben sérül. Nos ez be is bizonyosodott mert érzem, hogy valamit nem jól léptem, és amikor ütném le a labdát, hát nem megfájdult de olyan szinten, hogy majd elordítottam magam és végül le is estem. Kiestem az egyensúlyomból és a földön landolva szorongatom a térdem ami jelen helyzetbe iszonyatosan fáj. Az edző és a csapattársaim is odarohantak. Iwa-chan legugolt elém, szinte latom a könnyfátyolon keresztűl az aggodó tekintetét. Igen, bekönnyeztem mert iszonyatosan fáj.
-Rá tudsz állni?-kérdezi az edző. Én csak a fejem rázom mert megmozdítani se tudom, nemhogy ráálni.-Valaki vigye el orvoshoz.-az edzőn is látszik, hogy aggodik. Hisz a kapitány megint lesérült.
Iwa-chan szó nélkül felkap úgy mintha a menyasszonya lennék. Persze én durcás fejet vágok mert így, úgy érzem magam mint egy csaj aki menni se tud attol, hogy letört a kisujján a köröm. Karomat keresztbe fonom. Iwa-chan elindul ki a tornateremből, vissza a suli épületébe. Szerencse, hogy ezt senki se látja mert egy lélek se jár erre már ilyenkor. A homlokomra ad egy puszit amin meglepődök és....én, Oikawa Touro, elpirultam ettől.
-Jobban vigyázhatnál magadra, Oikawa.-szólal meg Iwa-chan. Nagy szemekkel nézek rá, szívem is mintha ki akarna esni a helyéről.
-Semmi bajom. Ez csak egy karcolás.-dacolok.
-Elég fájdalmas karcolás, ha ráálni se tudsz.-megforgatja a szemét.
Hamar az iskolanövérhez érünk. Iwa-chan lerakott az egyik ágyra, majd a nővérke neki is állt a kötözésnek és hűteni. Persze egyből ki lettem oktatva, hogy óvatosabb is lehetnék, és, hogy ezután menjek el a korházba. Iwa-chan eléggé féltékenyen vizslatta a nővérkét. Mi tagadás, jóféle de hát...nem fogok flörtőlni, nem akarom, hogy Iwa-chan megint dühös legyen rám...
...
Tudom tudom, megint soka hoztam a reszt es tele van helyesirasi hibakkal. Itt van. Remelem attol meg tetszett.
Szokasosan a vegere a kep.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Boku no hero academia-fav shipp 😍 Kirishima×Bakugou 🤗😍😍😍 Imadom oket. Kacchan a masodik ledvencem Todoroki utan 😍
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
