Nem Értem...

16. A világi vesztesnek érzési vannak

*Oikawa Tooru*

Iwa-channal ma lemegyünk a játszótérre. Azt mondta halásszunk kicsit de én mindenképp előbb a jatszótérre szeretnék menni. Anya kimosta a kedvenc ufós pólómat és azt veszem fel. Azt mondta vegyek fel mellényt is mert hideg van kint. Jó kisfiúként teszem amit mond. Ezidő alatt Iwa-chan is megérkezett. Kinyitom neki az ajtómat, persze a horgász pálcája a kezében van amit még velem csinált. Megígértem neki, hogy a patakhoz is lemegyünk majd.

...

Ahogy eszembe jutott ez a kis semmiség, elmosolyodtam. Amikor még nem volt semmi gondunk, csak éltük a kicsi gyerekek életét. Emlékszek, aznap volt lent a játszótéren pár srác akik idősebbek voltak nálunk. Meg akartak engem verni csak úgy mert miért ne. Bátsuk a kisebbet aki csak békésen homokozott. Verjük meg. De Iwa-chan már akkor is egy kemény kiskölyök volt. Szegényt egyszer-készer pofán verték de ő mégis csak engem védett. Utánna már nem attol féltem ,hogy engem összevernek, hanem, hogy Iwa-channak komoly baja esik. Akkor mondtam neki először, hogy "Iwa-chan, te vagy a megmentőm".Nem először mondtam ezt neki. Többször is ő húzott ki a csávából, és szerintem sokáig ő fog, hiába nem akarom. Iwa-chan ilyen szempontból nagyon menő. Amilyen dúrva, ugyan annyira tud kedves is lenni, na meg féltékeny. Minek gondolok megint rá? Most nem szabad meggyengülnöm mikor ő a hibás.

Ekkor megérzem, hogy rezeg a telefonom. Azt hittem anya hív ezért automatikusan nyomtam volna ki mert nem akarom, hogy hivogasson. 19 vagyok az isten szerelmére. Viszont most nem anya hív hanem...Iwa-chan. Sóhajtok mert semmi kedvem felvenni de...ha már Iwa-chan hív akkor ott már semmi jó nem történhet. Felveszem de bár ne tettem volna. Úgy ordibál ,hogy el kell tartanom a telefont. Szinte érzem az ordítása szelét,még a hajamat is meglibbentette.

-Hol a büdös picsában vagy Butakawa?!? Anyád itt sír, hogy nem veszed fel a kurva telefont és én is aggodom! Úgy eltüntél a picsába!!! Azt hitte nálam vagy és majdnem zokogott mikor leesett neki,hogy nálunk nem vagy és Kageyamánál se senkinél!

-Hagynál szóhoz is jutni?-komoly a hangom és hideg. Most muszáj, meg kell értenie, hogy elegem van ebből. Pár pillanatig várok aztán neki kezdek a beszédhez.- Azért tüntem el mert muszáj voltam egyedül lenni mindentől távol és mindenkitől. Gondolkoztam, Iwa-chan. Annyit tudok, hogy érzek, feléd és tudhatnád, hogy nem kellene féltékenykedned mert kurvára nem csináltam most semmit.-döbbent hangvételt hallok majd egy sóhajt.

-Oikawa...Én...sajnálom. Tudom nem kellet volna de egyszerűen nem bírom, hogy azok a lányok már akkor letámadnak, ha éppen csak kiszagulsz az ajtón.-elmosolyodom. Ennyit akartam hallani. Azt a bizonyos S betűs szót.-Bocsáss meg...kérlek.-hangjába hallatszodik, hogy tényleg bánja.

-Megbocsáltok, Iwa-chan.-a lehető legaranyosabb hangon mondom mert tudom, hogy azért oda van. Csak nem mondja ki.

-Hol vagy?

-A játszótéren...tudod...

-Tudom.

-Gyere...-motyogom.

-Rohanok.-egyből lerakja a telót.

...

A hintába ülve érzem, hogy egyre fáradtabb vagyok, hisz már hajnali nem tudom mennyi van, és már kicsit hűvösebb is van mint volt. Viszont mikor meghallom a lépteket egyből odakapom a fejem. Elém áll és szigorúan néz rám. Persze én csak mosolyogni tudok mert végül is, aggódott értem, még akkor is ha csak pár órára tüntem el a szemek elől. De aztán nem bírja tovább és elmosolyodik ő is. Felállok a mankóm segítségével. Mélyen a szemébe bámulok majd lassan hozzá hajolva meg is csókolom puhán és lágyan.

-Máskor ne tünj így el...-motyogja.

-Ne aggodj. Csak...azt akartam, hogy rájöjj, nem kell féltékenynek lenned, hisz megígértem, hogy nem csajozok, meg nem is akarok...már. Hisz mindig is itt voltál nekem Iwa-chan, csak nem vettem észre eddig.

-Oikawa Tooru...Te világi vesztes!-megüti a mellkasom. Látom a könnyeket csillogni szemébe amik le is folynak azon a tökéletes arcán.-Minek vagy ilyen vak?!-azzal a kezemmel amelyikkel nem támaszkodom, letörlöm arcáról a sós cseppeket. Közelebb lép hozzám és a derekamat megfogja. A lehető legközelebb von magához. Orrunk összeér amit csak mosolyogva kontrázok mert ez nagyon aranyos. Komoly az arca de viszont még ebbe a sötétbe, a hold halovány fényében is látom, hogy el van pirulva. -Ohm...Izé...szeretlek.-nem néz rám hanem át a vállam felett. Kuncogok egyet aztán ajkaira hajolok óvatosan.

Érzem ahogy fokozatosan elmélyül az egész és egyre túlfűtöttebb. Egyből nem érzem a hideget. Beletúrok a hajába és kicsit meg is huzkodom tincseit. Mikor elfogy a levegőnk, áttér a nyakamra és apró puszikkal lepi el érzékeny bőröm.

-Iwa-chan...-sóhajtom. Kezdi a rózsaszín köd ellepni az agyam.

-Gyere hozzám át...most rögtön.

...

Nos itt van, a resz. Hmmm vajon milyen lesz a kovetkezo resz? 😏

Szoval remelem tetszett.

Nemsoka jon a kovi resz.

Helyesirasi hibakert sorry, most nem neztem at.

Itt a kep a vegere.

Ezen besirtam xd