Nem Értem...

1. Az élet nem mindig igazságos

*Oikawa Tooru*

Nos az élet nem mindig igazságos. Most se az. Minek kell edzeni ilyen kicseszett melegbe, amikor meccsünk se lesz mostanság?! Elhiszem, hogy Aoba Johsai meg minden, meg, hogy ez egy jó suli, de azért néha nekünk is lehetne pihenni, neme? Meg azt, hiszem a hátsó felem ma se ussza meg a tornagyakorlatokat, amiket az ágyba szoktak csinálni...És amit roppantúl  tudok élvezni. Sokkal jobban néha, mint addig izzadni, még kin nem száradok. Na meg el tereli a figyelmem, Iwa-chan kicseszett jó hátsója. Olyan markolni való, formás és izmos. Ha a megérzésem nem csal, ma az a hátsó megint a tenyerembe fog lapulni és oly' mértékbe meg fogom markolászni, hogy nyoma marad. Oikawa bácsi kezd beindulni, ami annyit tesz, nem figyelek, máshol járok, valahol a kéjek paradicsomába. Ennek köszönhetően, a labdától kapok egy csókot a képembe.

-Mi a...!?-kapok arcocskámhoz. Eléggé nagyot puffant a pofámon a röpilabda. Érzem is ahogy lüktet és sajog.-Au...Ki volt?-nyüszögök. Mindenki Kunimi-chanra mutat aki csak áll ott, teljesen nyugodt arckifejezéssel.-Szándékos volt?

-Igen. Annyira elkalandoztál, na meg pont jó szögbe volt az arcod.

-Ezt még megbánod, figyeld meg!-rikácsolom.-Au...-mintha az arcomba dobogna a szívem, olyan szintem lüktet.

Persze az edzés további részébe azon voltam, hogy Kunimi-chan legalább megcsókolja a labdát az arcával de sehogy se sikerült úgy céloznom. Fel is idegesített a végén. Mégis, hogy a picsába vagyok én a kapitány ha konkrétan nem hallgat rám senki, csak Iwa-chanra, na meg sose hisznek nekem, hogy igen is tudok kemény lenni...És nem csak ott lent.  Valahogy nem tudom megérteni, hogy lett szerény személyem kapitány. Gondolataim kitükröződhettek arcomra mert Iwa-chan meg kérdezte, mi bajom, azon kivűl, hogy a csodás arcberendezésem most egy csúnya folt tarkítja. Nem válaszoltam neki semmit, mert megint csak morcos lenne, mint álltalába mindig...Kivéve amikor rájön a kakukkos óra és maga lesz a megtestesűlt, két lábon járó szenvedély. Alapjáraton imádom Iwa-chant, hisz a legjobb barátom, szaros korunk óta, de amikor bevadul, és olyan szinten felizgat, hogy szinte ordítok a kielégülés után...Akkor egyenesen úgy érzem magam mint aki beleszerelmesedett.

-AAAaaaAaa! Nézzem azt a csinatos kis pofádat!-Igen, ez az amikor türelmetlen. Megfogja arcom, és oldalra forditva, hunyorogva nézi a foltot az arcomon.-Ez holnapra olyan szinten lila lesz, mintha kiszívta volna egy porszívó az arcod.-minő szép hasonlat, Iwa-chan.

-Speciel, Iwa-chan, te szoktad kiszívni körülbelűl az összes testrészem, amitől olyan foltos leszek mint egy dalmata.-visszafordítom arcom.-A lábammal nem tudom az ajtót lefejelni, vagy a nyakammal, esetleg a hasammal. Annyira csodás azért én se vagyok.

-A hangod viszont az, amikor a nevemet nyögve élevezel el, hosszan. Tudod, az élet nem mindig igazságos, Oikawa.-Ketten vagyunk a klubbszobába. Rajtam konkrétan semmi, csak egy boxer, rajta meg még van nadrág. Nekinyom a szekrényemnek, majd bírtokba veszi ajkaimat. Oh, hogy én mennyit vártam erre! Mióta felkeltem , csak erre vágytam!-Csak ketten vagyunk...és én már nem tudok várni. Tudom ám, hogy miattam nem figyeltél oda, edzésen. Szinte kiégette a fenekemet az ahogy bámultad. Ha hazudsz, megütlek. -az utolsó modata már olyan megszokott, olyan mintha nem is mondaná.

-Mindig azt mondod, hogy megütsz, de sose teszed meg.-miközben ezt elmondom neki, kezem a fenekéhez kap és szépen rá is markolok. Olyan jó érzés...

-Mert a röplabda megteszi helyettem is.

-Gonosz vagy, Iwa-chan.-cuki, kiskutyákat is megszégyenítően nagy szemekkel nézek rá.

-Lehet, de mindig kárpótollak.-egy hírtenel mozdulattal lerántja a boxerem.-Nocsak, nocsak, Butuskakawa már áll ott lent, mint egy cövek...

-Inkább csinálj valamit, mert már én se bírok magammal...

...

Három kicseszett póz...mindössze másfél óra alatt. Mondjuk az a másfél óra, körülbelül csak fél órának tűnt. Inkább izzadok Iwa-chan alatt, mint egy meleg nyári napon a tornaterembe. Ha belegondolok, Iwa-chan ma is... Volt, hogy durva volt, volt, hogy gyengéd. Igazság szerint mindd a két énjét szeretem. Ha durva, azzal nagyon fel tud tüzelni, de ha gyengéd, szinte nyálasan, boldognak érzem magam és érintésétől szinte elolvadok. Kicsit, bevallom, összezavar ez de nincs mit tenni. Iwa-chan már csak ilyen.

...

Elso resz! Remelel tetszett.