Nem Értem...

13. Komolyba

*Oikawa Tooru*

A kórházat megint meg kellet járnom. Mankóval kell járnom legalább 3 hónapig és majd műtenek is. Hurrá, nagyon jó lesz. Ezúttal el szakadt a bokaszalagom és sokáig fog tartani amig normálisan tudok járni, és újra játszani. Iwa-chan még a kórházba is elkísért és most itt van velem a szobámba. Ülök az ágyamba és a jobb lábam előre nyújtva, mellettem Iwa-chan ül és újságot olvas, török ülésbe. Nem beszél, csak nézem ahogy olvas magába. Nem veszi észre de kicsit tátog. Nagyon koncentrál a szövegre. Viszont nem bírom ki, hogy ne bámulja meg tökéletes száját, sötét szemeit és zöldes -kékes szemeit. Beharapom alsóajkam ,ahogy kiéhezetten bámulom őt. Kicsit közelebb hajolok hozzá és magam felé fordítom az arcát. Szépen kizökkentettem az olvasásból, de nem lett mérges mert egyből tudta mit akarok. Eldobta az újságot és óvatosan eldönt az ágyon, a lábamra ügyelve. Átkarolom a nyakánál, le is húzom, magamhoz lágyan és összeérintem ajkainkat. Olyan puhán kezdtünk el smárolni ,mint talán még sose. Ajkain olyan táncot jártak, mint mondjuk egy lágy keringő . Nyelve átjárja a szám minden egyes négyzetcentijét. Közbe egyik kezemmel a hajáb markolok, kicsit meg is húzom tincseit. Hallk sóhaj haggya el ajkait, kissé meg is húzza az enyémeket. Érzem ahogy ruhán keresztűl elkezd hozzám dörgölőzni, ami belőlem is kivált egy hallkabb sóhajt.

-Iwa-chan...-szólítom meg. Rám emeli tekintetét amibe megint azt a furcsa dolgot vettem észre. Furcsán csillog a szeme, szinte...rajongással néz rám. Finomam simítom az arcát, hüvelykujjammal cirógatom ajkát. Érintésemre lehunnye a szemeit és haloványan elmosolyodik.

-Butakawa...-kuncog.

Vannak pillanataink amikor nem a megszokott Oikawa és Iwa-chan vágyunk, akik állandóan marják egymást. Nem azok vagyunk mostanába kettesbe, akiket megszoktak, akiket mi megszoktunk. Iwa-chan nem vág kupán minden egyes megszólalásomnál, nem is csajozok mert hiába szeretem a lányokat, nem szeretem ha Iwa-chan mérges rám, és ezt nem értem. Nem értem, miért van ez így, miért esik majd ki mostis a szívem, miért veszem szaggatottan a levegőt? Miért tetszik ez a szituáció? Férfiak vagyunk, az Isten szerelmére! Egy kicseszett éve van ez köztünk, ez a "barátság extrákkal" kapcsolat. És akkor ,a szülinapomkor, kimondtam azt amit nem kellet volna, mert én magam se tudom, mit is érzek valójában.

-Szeretlek...-suttogja.

Egy pillanat alatt tágra nyílnak szemeim, ledermedek, és csak bámulom Iwa-chant, aki beharapja alsóajkát. Számat kissé eltátóm és csak habogok össze-vissza.

-I-Iwa-chan...Én...izé...-nem tudok mit mondani. De aztán veszek egy nagy levegőt, majd ki is fújom, próbálom összeszedni magam. Tudtam, tudat alatt tudtam, hogy szerelmes belém, de így kimondva, meglepődtem és nem kicsit döbbentett le.-Nem lehet. Azt se lehetne ami most van köztünk. Ráadásul anyám tudja...-lágyam simítom arcát.-Na meg...nem tudom mit is érzek...

-Nem aggodom, hogy anyud tudja,hisz te meg ő, olyanok vagytok mint két tojás. Csak...Nem tudom már magamba tartani, érted?-apró kis nyakrapuszikat ad.

-Iwa-chan...én, csak, azt akarom, hogy mindig legyél nekem.-kimondtam. Ez nyomja a szívem ezer éve.-Tudom ez nagyon nyálas, meg lányos meg izé de, ez az igazság. Szaros korom óta mellettem vagy és...azt akarom, hogy maradj, még jó sokáig. Nagyon sokáig.

-Ezzel én se vagyok másképp, Butuskawa. Néha le tudnám harapni a fejed, olyan idióta vagy. De ennek ellenére is ilyeneket kezdtem érezni irántad, úgy, hogy gátol minket az a puszta tény, hogy férfiak vagyunk.

Megölelem szorosan, közbe haját birizgálom. Szeretem Iwa-chant, csak mégse tudom, hogy milyen is az a szeretet amit felé táplálok. Érzem, hogy apró puszikat nyom a nyakamra amik egy jóleső sóhajt váltanak ki belőlem. Kicsit fel is nyomom csípőmet ami már reflekszből jön.

-Csicskawa...-kuncog.

-A mérete úgy érzem, állandó de az iránya válatozó.-vigyorgok a képébe.

-Hülye vagy...-el kezdi csípőjét mozgatni, összeérintve ölünket.

Nem szólalok meg ezek után csak hagyom, hogy tegyen velem, amit akar. Nem is fogta vissza magát, de azért a lábamra ügyelt. Nem tudnám eldönteni, hogy lágy és óvatos volt, vagy kemény és bírtokló. Egyszerre nem lehet mindd a kettőt? Mert óvatos volt, de mégis, bírtokló. Mintha sose lehetnék másé, csak az övé.

...

Meg is hoztam ezt a "csodat" Remelem tetszett. Most nem sok hozzafuzni valom van.
Talan csak annyi, hogy bocsi  a helyesirasi hibakert.

Es a kep.

#enkidobosozaskozbe