Nem Értem...

3. Szép lányok

A vasárnapom, lazítással telt, és Iwa-chan mentesen. Viszont ma szerda van. Három napja edzés. Utálom ezt, ebbe a kibaszott melegbe. Hanamaki-chan is folyton csesztet, hogy egyre bénább vagyok, és, hogy tán szerelmes vagyok, hogy ennyire nem figyelek a játékra. Nem basszus, annyira meleg van, na meg Iwa-chan hátsója. Persze meg a csomó csinos lány akik bejöttek edzésre, nézni minket, ők se utolsók. Flörtölgettem velük egy kicsit. Imádom amikor sikító görcsöt kapnak tőlem. Jó érzés, hogy ilyet váltok ki a lányokból, simogatja az egóm. Szimplán egy szexy pillantás, egy kacsintás, vagy egy királyi póz elég, ahhoz, hogy el kezdjen remegni a lábuk, vagy ,hogy a bugyi benedvesedjen. Persze, Iwa-chantól megint kaptam egy pár szúrós...amolyan "kibelezlek!" pillantást. Megint kezdi ezt a furcsa viselkedést, és ezt már végkép nem tudom, hova rakni. Szombaton, oly' gyengéd volt velem, ami nagyon is tetszett, ugyan akkor összezavart, és most meg megint morog a lányok miatt. Ha nem ismerném, azt hinném féltékeny, de az kizárt, hisz köztünk csak barátság van...egy icipici extrával megfűszerezve.

Szünetet tartunk, persze én leveszem a pólóm, mire meghallom a lányok hallk kuncogását, és ahogy arrol beszélnek, milyen izmos a hátam meg a hasam. Ez csak mégjobban növeli az egóm. Szegénykéim azt hiszik nem hallom. Iwa-chan mellettem leveszi a pólóját ,hogy felvegye a másikat. Persze azt a pár másodpercet kihasználtam, hogy szemügyre vegyem a szexy hátát, vállát, hasát, hátsóját. Magamba eldöntöttem, hogy szerencsés lesz az a lány aki megkapja Iwa-chant. Izmos test, tehetséges játékos, egész jó tanuló, a maga módján kedves, és nagyon jó az ágyba is. Én már csak tudom. Szóval ajánlom a leendőbeli barátnőjének, hogy becsülje meg rendesen. Egy bunkó ember mondja pont ezt, de akkor is.

-Iwa-chan!-szólok neki oda.

-Mi van?-ha ti látnátok azt a sötét aurát amit áraszt magából, ti is úgy befosnátok mint én.

-Cs-Csak...V-van egy új technika a-amit kip-próbálhatnánk-k.-ilyenkor még én is félek tőle.

-Jó. Magyarázd el.

Elkezdtem neki ecsetelni a dolgokat majd vissza vettem a másik pólóm, és gyakorlatba is kipróbáltuk az új gyorsat. Kell egy újítás szeptemberre mert addigra edzőmeccsünk lesz a Karasuno és a Nekoma ellen. Meg kell mutatnunk nekik, hogy nekünk is vannak ám új technikáink. Persze a lányok kuncogva nézték ahogy bénázgatunk itt össze-vissza. Legalább mosolyt tudtam csalni az arcukra, ami megint csak növeli az egómérőm.

...

Edzés végén, amikor indultunk haza Iwa-channal, persze a táskám a pólókkal megtömve mert vinni kell őket a tisztítóba, odajött hozzám az a pár lány beszélgetni. Olyan kis aranyosak, hogy ilyen aprócskák, hozzám képest.

-Add ide a táskád, előre megyek.-morogja Iwa-chan. Meg se szólaltam de lerántja rólam a táskám, és morogva elsiet mellettem. Megint nem értem, ezt a viselkedést.

-Iwaizumi-kun mindig ilyen morcos?-kérdezte az egyik lány.

-Nem mindig. Nem tudom mi baja mostanába.-vakarom a fejem ahogy elgondolkodtam ezen. Tényleg, halovány fingom sincs arrol miért ilyen morcos.

-Na de Oikawa-san, Meghívhatunk egy fagyira?-nagy csillogó szemekkel néznek fel rám.

Persze, én nem tudtam visszautasítani őket, ezért belementem. Az egyik szőke lány, olyan kis félénk volt, és állandóan pirulgatott ha csak ránéztem. Persze amig a fagyimat eszegettem, próbáltam közeledni hozzá, és amig vele beszélgettem, szépen kettesbe maradt vele. Valahogy az a sejtésem támadt, hogy ez ki lett tervelve előre de sebaj. Aranyos ez a lány, félénk. Kíváncsi vagyok, vajon milyen lehet az ágyba. Szerintem amennyire látszik rajta, hogy belém van zúgva, szét is rakná nekem a lábát, az első adandó alkalommal. Lerí róla, hogy ártatlan kis szűz, szóval nem leszek szemét, és nem fektetem meg, de nem is ringatom hamis reményekbe. Engedem, hogy hazakísérjen de utánna meg is mondom neki, hogy kedvesen, természetesen, hogy nem szeretnék tőle semmit. Kicsit meg is leptem ezzel de viszont elfogadta a válaszom, a fel nem tett kérdésére. Látszott rajta a szomorúság de hát ezzel nem tudok mit csinálni. Nem tudok szerelmes lenni senkibe. Egyszer történt meg, akkor is rossz vége lett. Elköszöntem tőle, majd bementem a házba, ahol anya már főzőcskézik és Iwa-chan a kanapén fekszik. Leveszem a cipőm, a szokásos helyre rakom a táskám, lekapom a pólom és nadrágom, majd bevágódok az egyik fotelba.

Egy pillanat...

Iwa-chan a kanapén fekszik!?

-Heh?! Te meg mit keresel itt?-teszem fel a kérdésem.-Azt hittem a tisztítóba mész.

-Nem. Megvártalak, még te azzal a csordányi lánnyal flörtölgettél. Na meg tudod, hogy szennyeskosárba kell vinni a ruhákat. Szóval megvártalak, és nem egyedül akarok szenvedni ebbe a hőségbe.-mondandója végén feláll majd elém sétál és...LOVAGLÓ ÜLÉSBE AZ ÖLEMBE ÜL! MI A HABOS TÚRÓS?! EZ ÁLLTALÁBA FORDÍTVA SZOKOTT LENNI!-Na meg, nem tűröm meg azokat a lányokat a közeledbe...-suttogja.-Te az enyém vagy, Szaroskawa.-néhány apró puszit nyomott a nyakamra.

És ekkor esett le, hogy Iwaizumi Hajime, féltékeny.

...

Na itt is volna. Nem a leghosszabb mar megint es kicsig benacska is lett de egynek elmegy.

U.I.: Ez annyira mukii 😻😻