Nem Értem...

8. Baglyok ellen.

*Oikawa Tooru*

Éppen odaértünk. Éppen, hogy csak. Persze az edzőtől kaptam is egy szép lecseszést és megjegyezte, milyen szép lila a nyakam. Idézem: "Az a lány egy valóságos ipariporszívo lehetett, ha ilyen szép lila árnyalatokat varázsolt a nyakadra."
Csak helyeselni, tudtam, hogy "Igen, lány." Hehe, ha tudná,hogy Iwa-chan ugyan olyan hibás mint én...egyből megváltozna a véleménye. Még nem kezdődik az edző meccs, van 10 percünk bemelegíteni. Persze a mások csapat nem tudom hol lébecolhat de sebaj, addig miénk a terem, ami amúgy az övék. Úgy hallottam amúgy, hogy a Fukurodani ásza, benne van az 5 legjobban az országban. Na meg ők már voltak a nemzetin. Erős ellenfelek, annyi szent.
Ellenük még sose volt edzőmeccsünk.

-Hey Hey Hey! -ront be az egyik.-Akaashi, nézd, ők már itt vannak!-mondja az öszes hajú srác. Esküszöm, úgy néz ki mint egy bagoly. Mint egy nagy Hóbagoly, vagy nem is tudom.

-Látom, Bokuto-san.-Basszus ez a srac hasonlít Matsu-chanra! Csak Matsu-chan nem ilyen életunt. Lerakom a labdát majd odamegyek hozzájuk.

Mosolyogva köszöntöm őket.

-Helló, Oikawa vagyok! -nyújtom a kezem.

-Csodálatosságom, Bokuto, ő meg mellettem Akaashi.-ráz velem kezet.-Kitalálom milyen poszton játszól. Hallottam ám rólad, Oikawa. Körülötted hemzsegnek a lányok, mint a legyek a hús körül.

-Örvedek, Oikawa-san.-hajol meg illedelmesem, Akaashi. Ezután a csapatához megy, és elkezd pakolgatni.

-Feladó vagy!-vigyorog.

-Igen. Te vagy a csapat ásza, igaz?

-Jól mondod!-szinte látom ahogy ott repűl valahol a távolba, úgy el van szálva magától.
Mondjuk pont én beszélek...

-Oi, Oikawa!-szól oda nekem Makki-chan. -Oh helló. Hanamaki vagyok. -sétál oda mellém Makki-chan és kezet ráz Bokuto-sannal.-Amúgy csak azt akartam mondani, hogy segiteni kéne Kindaichi-nak a hálót felállítani.

-Mindjárt megyek.-mosolygok. Persze ezt Iwa-chan látta, és meg us forgatta a szemét. Sokszor azt mondja, hogy a mosolyom nem őszinte. Hát...van benne valami de attol még nem kell az orrom alá is dörgölnie.

-Oh...nem az én dolgom de...Mi ez a rohadt nagy folt a nyakadon?!-látszik rajta, hogy komolyan kiakasztotta a dolog.-Jó éjszakád lehetett!

-Az is volt...-válaszolok egyszerűen. Amúgy...te is takarhatnád jobban. -igen, észre vettem ám, hogy neki is van, csak neki a mellkasán, de kicsit kilátszik. Gúnyosan rákacsintok majd megyek a dolgomra.

...

Úgy le fogjuk verni őket mint a fene. Most lett vége az első szettnek, 25-20ra nyertünk. Persze Bokutk-san erős ász, de nekünk is van egy elég erős ászunk, Iwa-chan. Meg náluk nem a kapitány tartja össze a csapatot, hanem a csapat tartja össze a kapitányt. Volt olyan,hogy Akaashi-chan nem is adott fel Bokuto-sannak es Bokuto-san csak állt mint fasz a lagziba. Érdekes egy csapat, mit ne mondjak. Idő közbe az is leesett, hogy Bokutos-san a kapitányuk, és hogy ki is csinálta neki azt a nyomot. Azt a szép lila szívásnyomot. Annyira látszik,  hogy néz Akaashi-chanra. Mint aki megtalálta élete boldogságát. Pedig mennyire különböznek...

Az egyik összeszedett, és bunkó, de ugyan akkor vicces megjegyzései vannak...

A másik egy nagy gyerek, pont mint a Karasuno törpéje...Wáh, de idegesít az a törpe!

-Oikawa-san, acsít a telód!-szól oda nekem Kunimi-chan.
Megtörlöm az arcom majd a padhoz sétálva felveszel a készüléket.

-Tooru, nem hagytál véletlen itthon egy fontos dolgot?-szólal meg anyám kioktató hangnembe.

-Mit?

-A fehér szorítódat. Ha valami megint történik veled, csak mert túlhajszolod magad...

Igen, tudom, folyton nyavajgok, hogy edzés így, edzés úgy, de igazából, talán én törekszek a legjobban. Imádok röpizni és amikor nyavajgok, nem is az a bajom, hogy edzés, hanem mindig a legmelegebb napokra kell esnie és akkor francnak van kedve bármit is csinálni. Igazából, néha még túl is hajszolom magam, abbol fakad a bokasérülésem és anyám aggodalma. Senki se hinné, de nagyon sokat szoktam azon dolgozni, hogy kifigyelem az ellenfél csapat technikáját és kidolgozom azt a technikát amivel le lehet őket győzni.

-Ne aggodj anya, semmi bajom nem lesz. Vigyázok, igen, igen. Na de leteszem mert folytatjuk a meccset, este érek haza. Szia. -ezzel le is raktam a telom.

Aggodó anya...

...

Meg is hoztam a kovi reszt. Apropo a BOKUAKA-s sztory prologusa is kint van

Cime: Azt akarom, hogy vedd észre...

Ha valakit erdekel nyugodtan beleolvashat.