Hostage

Tizenharmadik fejezet

Destiny

A négyórás út nagyon gyorsan eltelt: Alig pislogtam párat és máris New York magasodó tornyai jelentek meg a szemem előtt, még mielőtt tisztességes búcsút vehettem volna Bostontól. A dübörgő zene és a srácok jókedve engem is elragadott, és annyira fel voltam villanyozva, hogy legszívesebben az egész világot nevetve átöleltem volna. Mikor hivatalosan is megérkeztünk a belvárosba, le sem lehetett lőni minket. Ahogy haladtunk a hatalmas épületek mellett, az ablakra tapadtam és vigyorogva néztem a New Yorki forgalmat. Sárga taxik hada suhant el mellettünk és fényűzőbbnél fényűzőbb autók és utcák tárultak a szemem elé. Soha nem jártam még itt, és alig vártam már, hogy felfedezhessük. Csak abban reménykedtem, hogy jobban járunk majd, mint Bostonban. Louis egy hatalmas felhőkarcoló mélygarázsába parkolt le, amiért biztos, hogy egy vagyont kiadott.

- Kivételesen egy hotelt választottam, de nyugi, ismerem a tulajt és fedezni fog minket. Másfél hetet terveztem itt, de lehet, hogy kevesebb vagy több lesz, attól függ, Eric barátunk milyen gyorsan mozog – magyarázta Louis, amint leparkolt a megvásárolt helyére. Körülöttünk szebbnél szebb kocsik parkoltak, így egyértelmű volt, hogy egy nagyon drága környékre kerültünk.

- Louis, legközelebb elég lesz egy kis lakás is. Nem kell milliókat elköltened miattunk – mondta Harry, miközben kikotorásztuk a táskákat a csomagtartóból.

- Ugyan már, ez nekem nem kiadás. És amúgy is, nagyon jó áron szereztem ezt a lakosztályt, szinte ingyen... - legyintett, mintha csak egy pogácsa vásárlásáról beszélne, amin csak pislogni tudtam. A mélygarázsból egy lift vitt fel minket a hotel recepciójához. Már a bejárat is csodálatosan nézett ki, így el sem tudtam képzelni, hogy milyen lehet majd a lakosztályunk. Őszintén szólva tökéletes lett volna egy egyszerű szoba is, de Louis ragaszkodott hozzá, hogy egy fél emeletet kapjunk.

- Üdvözlöm Önöket a Premier Hotelben! Miben segíthetek? – köszöntött minket udvariasan a körülbelül huszonöt éves recepciós srác, aki ugyan tartotta a kedves mosolyát, feltűnt neki, hogy valami nem stimmel velünk.

- Öhm, csá, Louis vagyok, Nathan egyik haverja – nyújtott neki kezet Louis a lehető leglazábban, amit a srác fura tekintettel, de végül elfogadott.

- Oh, igen, tájékoztatott erről. Hívok is egy londinert, aki majd felviszi a csomagjaikat a 28-as lakosztályba – mosolygott a srác mindannyiunkra. Harry arcára pillantottam, aki egyenesen undorodott ettől a formális stílustól. Nehéz volt komolynak és udvariasnak maradnom, ugyanis tényleg eléggé nevetséges volt, hogy egy velünk egykorú srác lemagázzon minket. Lehet, hogy csak azért tűnt annak, mert rég beszéltek már velem ilyen kedvesen?

- Nem kell, nincs sok cuccunk. Majd felvisszük mi – rázta a fejét Louis, mire a srác ismét elmosolyodott, majd elénk dugott pár papírt. Louis és Harry a szokásos hamis személyigazolványukat használták, viszont nekem ilyen nem volt, így ki kellett találnom egy random nevet. Miután megkaptuk a kártyákat, amikkel ki lehet majd nyitni az ajtót, máris a lifthez siettünk, hogy minél hamarabb berendezkedhessünk.

- Kellemes időtöltést! Ne feledjék, a hotelban található játékterem, uszo.... – a recepciós srác még nagyban sorolta volna a luxusszolgáltatásokat, mikor a lift egyenesen az orra előtt csukódott be.

- Na végre – fújta ki a levegőt megkönnyebbülve Harry, akinek látszólag az idegeire ment ez a sok információ, amit meg akartak velünk osztani.

- Reméljük, hogy nem fogunk vele túl sokszor összefutni – rázta a fejét Louis is. Őszintén szólva, engem annyira nem borított ki ez a dolog, elvégre ez a munkája, még ha szegény kicsit túl lelkes is. Mikor a lift kinyílt, egy hosszú folyosó tárult elénk, melynek végén egy hatalmas kétszárnyú ajtó helyezkedett el, és két-két oldalra egy-egy normál ajtó nyílt. Mi a bal oldalihoz siettünk, aminek kilincse mellett csak el kellett húznunk a kis kártyánkat és máris bejuthattunk. A lakosztály teljesen más volt, mint Louis lakása: Lou sötét tónusú falai helyett itt világos, fehér falak voltak, és ez olyan királyi letisztultságot kölcsönzött a térnek, hogy úgy éreztem magam, mintha egy magazinba csöppentem volna. A hatalmas nappalit fedeztük fel legelőször. A bőr hatású fehér kanapéra két nagyon puha takaró volt leterítve, és mellettük türkiz színű díszpárnák kaptak helyet. Három fő szín uralkodott: A fehér, a szürke és a türkiz. A hatalmas tv előtt egy üveg dohányzóasztal helyezkedett el, az alatt pedig egy szürke, pihe-puha szőnyeg. A többi bútor sötétszürke fából készült, a hatalmas csillár pedig szintén fehér színű volt.