Hostage

Negyedik fejezet

Emerald

Ez a nő valami istennő. Miközben a csípőjén ülve próbáltam csomót kötni, nem egyszer fordult meg a fejemben, mi lenne, ha ugyanebben a pozícióban lennénk, csak mondjuk ruha nélkül. Bevallom, egész másra számítottam. Míg a börtönben voltam, meggyőződésem volt, hogy ez a szexi kis takarítónő csak egy kis liba, akit bármire rá lehet venni, de kellemeset csalódtam. Ez a csaj aztán nem hagyja magát. Te jó ég, ahogyan ficánkolt alattam, alig bírtam ki, hogy ne támadjam le azonnal. Szőkésbarna, kócos haja szétterült a párnán, finom, vékony karjai pedig feje fölé kötözve jelezték tehetetlenségét. Ki volt szolgáltatva nekem, mégsem láttam félelmet a szemében, és ez bevallom, tetszett.

Akármennyire is magamévá akartam tenni, nem lehetett. Egyrészt, mert foglyomként meg volt kötözve és elég furán vette volna ki magát, másrészt pedig egyszerűen nem akartam, hogy úgy érezze, nekem nem fontos a testi épsége. A túszom volt, akinek akaratlanul megígértem, hogy épségben hazaviszem a szüleinek. Tényleg ez volt a tervem vele, eszem ágában sem volt belekeverni őt a saját zűrös ügyeimbe. Ha megtudta volna, hogy gyilkosságért csuktak le, azonnal félni kezdett volna tőlem, amit nem akartam. Nem mondhattam el neki az igazságot, mert biztos voltam benne, hogy nem hinne nekem.

Hazudtam neki, mikor azt mondtam, van egy kis dolgom, tulajdonképpen csak egyedül akartam lenni kicsit, mert tudtam, hogy ha még egy percig a közelemben van, egyszerűen letámadom és onnan nincs megállás. Nem tudtam ellenállni jégkék szemeinek, ahogyan tiszta, de hideg tekintetével méregetett, teljesen felcsigázott. Soha nem láttam még ennyire tiszta szemeket.

Louis fent volt a házban, és a kanapén elterülve gépelt a laptopján. Mikor megpillantott, elmosolyodott, majd megpaskolta maga mellett a párnát, jelezve, hogy üljek le mellé. Sóhajtva le is dobtam magam mellé, és kényelmesen elhelyezkedtem. De jó végre egy kis nyugalom.

- Ennyire kifárasztott a csaj? – kérdezte legjobb barátom, igen jól szórakozva rajtam. Más esetben már régen eltettem volna láb alól a túszomat, de ezt a lányt eszem ágában sem volt bántani több okból kifolyólag. Az első ok az, hogy fiatal egyetemista, akinek nagy tervei vannak az életben. Oké, eléggé naiv, nem tapasztalta még meg az élet sötét oldalát, de határozottsága arról árulkodott, hogy igenis ki fog tartani a céljai mellett. A másik ok az volt, hogy női szervekkel rendelkezett, én pedig elvből nem bántottam a nőket. A harmadik pedig... Azt hiszem a harmadik pontban még nem voltam biztos.

- Ne is mondd. Egy igazi bestia – fújtam ki fáradtan a levegőt, ahogy hátradöntöttem a fejem és elengedtem magam. Jó volt végre leereszteni, a sok börtöni feszültség, az őrök folyamatos figyelme és a társak égető tekintetei már nagyon az agyamra mentek.

- Komolyan egy csaj fog ki rajtad, Harry? – piszkálódott vigyorogva. Csak akkor hívott Harrynek, mikor ketten voltunk, ez is egy olyan dolog volt, ami még jobban összekötött minket. Nevetve a vállába bokszoltam, melyet keményebbnek találtam, mint amilyenre emlékeztem.

- Hű, te aztán felszedtél pár kiló izmot a távollétemben! – lepődtem meg karja keménységén, mire ő mosolyogva befeszítette a karját, hogy fogjam meg. Sokszor csináltunk ilyet, és már nagyon hiányzott ez. Mikor az ember a legjobb barátja mellett van, nincs olyan dolog, ami kínos vagy fura lenne.

- Te sem panaszkodhatsz – felelte szerényen, majd ő is lecsekkolta friss izomtömegemet. Ezután csak nevetgélve átbeszéltük, mi történt velünk ezalatt a fél év alatt. Louis elmesélte, Gemma mennyire elzárkózott tőle, nem is volt hajlandó meghallgatni Lout, azonnal eltaszította magától, ami őszintén szólva eléggé rosszul esett még nekem is. Csakis én tehetek róla, hogy a nővérem összeomlott.